Áttekintés
Udvardi járás
Bagota Ógyalla városközpontjától 2 km-re északkeletre fekszik, a Komáromot Érsekújvárral összekötő 64-es főút mentén, mely a településrész főutcája is egyben (Érsekújvári utca néven). A beépített terület keleti határát a Komárom-Érsekújvár vasútvonal alkotja. Bagotánál ágazik el az Ímelyre (5 km) és a Perbetére (10 km) vezető mellékút. A vasútvonaltól keletre Újbagota (Nová Bohatá) településrész, majd 3 km-re keletebbre a főként szlovák telepesek leszármazottai által lakott Margitpuszta (Nová Trstená) terül el. A Bajcs felé vezető út mentén található Pálmajor (Pavlov dvor) településrész (101 fő).
Közigazgatás
1920 előtt Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. 1923-1960 között az Ógyallai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1960-1971 között a Komáromi járás egyik községe. 1971-ben egyesítették Ógyallával, azóta egyike a várost alkotó két kataszteri területnek. 19,09 km²-es területéhez tartozik Margitpuszta településrész is.
Népesség
2011-ben 2353 lakosa volt (Margitpusztával együtt, anélkül 2255 fő), ez Ógyalla lakosságának 30 %-át teszi ki. Részben szlovák származású lakossága mellé az első csehszlovák földbirtokreform keretében zajló kolonizáció (Margitpusztára), majd a második világháború utáni belső telepítések és a lakosságcsere során újabb szlovák családok települtek, ezzel párhuzamosan magyar lakosságának egy részét 1948-ban áttelepítették Mo.-ra. 1970-ben felerészben magyar és szlovák lakossága volt. Lakosságának többsége katolikus. Lakossága 1921 óta háromnegyedével nőtt.
Történelem
Határában újkőkori, bronz-, népvándorlás és honfoglalás kori leleteket, valamint 130-140 síros korai Árpád-kori köznépi temetőt tártak fel. A XVI. sz. második felében – a török háborúk alatt – elpusztult, újratelepítésére a XVII. sz. közepén került sor. Ebben az időben lakosai református magyarok voltak, akiknek anyaegyházához az ógyallai leányegyház is tartozott.
Mai jelentősége
Ógyallán kerékpárgyár (Kenzel) és elektronikus műszerek gyára (Nuritech) működik. Említése méltó szőlő- és dohánytermesztése is. 2004-ig szlovák iskolája és óvodája is volt. Számos szakrális műemléke van, a 18. századi barokk Szent Anna-templom és Szentháromság-szobor a legjelentősebbek. 19. századi klasszicista kúriák.
Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99
BAGOTA. Komárom Vármegyében, lásd Bagata nevezet alatt, fekszik Ó Gyallának szomszédságában, mellynek filiája.
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851
Bagotta magyar és tót falu Komárom vármegyében, fekszik a Zsitva mellett, a Komáromtól Érsekujvárra menő országutban, mind a két várostól 2 mérföldnyire. Utolsó posta Perbete. Határa, mellynek nagyobb része dombos, kisebb része róna, kiterjed 4229 holdra, mellyből 23¾ rész jobbágytelek után van 1094 hold urbéri föld; földesuri használat alatt 1207 hold.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901
Bajcs, Bagota, Gyalla és a mellette fekvő Vék puszta kitűnő dohánytermesztő helyek.
Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914
Bagota, zsitvamenti magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 161 házzal és 1155 róm. kath. és ref. vallású lakossal. Postája helyben van, távírója Ógyalla, vasúti állomása Udvard. A Désházyak ősi fészke, mely családnak Désházy István komárommegyei főispánban magva szakadván, 1534-ben Ordódy György és János kaptak rá királyi adományt. Ettől fogva az Ordódyak az urai és ma is nekik van itt nagyobb birtokuk.
Pleidell Ambrus
Történész, levéltáros.
A budapesti tudományegyetemen szerzett
bölcsészdoktori oklevelet 1922-ben. Ezt követően egy évig a bécsi Collegium
Hungaricumban folytatott kutatásokat.
1924-től korai haláláig az Országos
Levéltár munkatársa volt. Szerkesztette a Levéltári
Közlemények c. folyóiratot, amelyben számos tanulmányát is közreadta.
Emellett a Századok c. folyóiratban
is publikált.
Főbb
művei:
A nyugatra irányuló magyar középkori
külkereskedelem, 1925; A magyar
kincstár apatini telepei, 1929-1930; A
fundus publicus, 1933; A
merkantilizmus történetéhez Magyarországon, 1934; A magyar várostörténet első fejezete, 1934.
Budapesten hunyt el 1935. november 7-én.
Kossányi József
Nemzetiség
| Nemzet | Fő | Arány |
|---|---|---|
| magyarok | 1 352 | 93% |
| szlovákok | 107 | 7% |
| németek | 0 | 0% |
| egyéb | 2 | 0% |
| összlétszám | 1 461 |


