Enyicke

Enyicke a Kassai-medence déli részén, az Alsó-Hernád-völgy kistájon, 210 méteres (határa 181-234 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, a Bölzsei-patak (Belžiansky potok) két partján, Kassa központjától 13 km-re délre, Sacától 9 km-re keletre, Hernádcsánytól 5,5 km-re nyugatra, Miglécnémetitől pedig 10 km-re északra, a Kelet-szlovákiai Vasmű (US Steel) közvetlen keleti szomszédságában. Határa sík, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, 2010-ben területének 70,3 %-át (1215 ha) szántóföld, 11,8 %-át (203 ha) beépített terület, 9,4 %-át (102 ha) erdő, 4,3 %-át (74 ha) pedig rét és legelő foglalta el. A Kassa-Torna vasútvonal és a kohászati üzemet kiszolgáló ipari vasút a község határát két részre osztja, tőle északnyugatra találjuk egyetlen erdejét, az Enyickei-erdőt (Haniský les) és annak keleti oldalán, a községközponttól 8 km-re északnyugatra Jakabháza (Jakubov dvor) külterületi lakott helyet. A vasútvonaltól délkeletre esik a községhatár mintegy kétharmada, itt található a község központja, tőle keletre húzódik a Kassát a miglécnémeti határátkelővel összekötő 17-es (68-as) főút (a régi postaút), melynek mentén, Enyickétől 3 km-re délre található Krajcárpuszta v. Kányabölzse (Grajciar) külterületi lakott hely. A község határán áthalad a 2011-13-ban kiépített R4-es (Kassa-Miglécnémeti) gyorsforgalmi út is. Enyicke vasútállomása a község központjától 3 km-re északnyugatra fekszik, a 3401-es út Saca és a Kassa-Szepsi főút felé, a 3343-as út pedig Hernádcsány felé teremt összeköttetést. Északról Zsebes és Pólyi, nyugatról Saca kassai városrészekkel, délnyugatról Abaújszakaly és Abaújszina, délről Bölzse, keletről pedig Hernádcsány, Hernádgecse és Kassamindszent községekkel határos. Nyugati határának egy részét a 3401-es út vonala képezi.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai járáshoz, majd annak megszüntetése után a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Kassai járás). Területe 1910-38-ban 17,62 km², 2011-ben 17,29 km² volt. 1979-ben határának egy részét (33 hektárt) a Kelet-szlovákiai vasmű számára kialakított (Sacához tartozó) kataszteri területhez csatolták.

Népesség

Enyickének 2011-ben 1451 lakosa volt, melynek 89,9 %-a volt szlovák nemzetiségű, 9,9 %-a pedig nem nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról. A 18. században nagyrészt szlovákokkal újratelepített község lakossága a 20. század közepéig kétnyelvű maradt, 1880-ban lakosságának egynegyede (26,2 %), 1910-ben már csaknem kétharmada (65,7 %) magyar anyanyelvű volt. A csehszlovák hatalomátvétel után a lakosság zöme ismét szlováknak vallotta magát, a magyar nemzetiségűek aránya 1921-re 12,1 %-ra, 1930-ra pedig 7,1 %-ra csökkent. Az 1941-es, magyar fennhatóság alatt tartott népszámláláson a lakosság túlnyomó többsége (88,4 %) ismét magyarnak vallotta magát, de a 20. század második felében a kettős identitás és a kétnyelvűség megszűnésével a község egynemzetiségűvé vált. A lakosság túlnyomó többsége (1921-ben 93,3 %, 2011-ben 83,9 %) római katolikus vallású, 2011-ben egytizede (9,9 %) volt felekezeten kívüli. A 20. század első két évtizedében még csökkenő népességű község 1921-1970 között másfélszeresére növelte lakosságszámát (977 főről 1505 főre), majd az 1970-es évek stagnálása után 1980-1991 között népességének egytizedét elveszítette (1513 főről 1362 főre csökkent). A rendszerváltás után ismét folyamatosan gyarapszik Enyicke lakossága: 2001-re 1390 főre, 2011-re 1451 főre, 2017-re pedig 1494 főre nőtt. 2011-ben a lakosság 8,5 %-a (124 fő) élt Krajcárpuszta külterületi lakott helyen. A község népsűrűsége (2011-ben 83,9 fő/km²) kevéssel meghaladja a járási átlagot.

Történelem

Enyicke neve magyar névadással keletkezett a szláv „Janisko” személynévből. 1232-ben „Eniske”, 1267-ben „Enezca”, 1270-ben „Enyske”, 1281-ben „Enizke”, 1314-ben pedig „Henezke” alakban említik az írásos források. 1267-ben V. István Enezca földjét híveinek, Pósa magiszternek és testvérének adja, korábban Abaújvár birtokosáé volt. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben már önálló plébániaként szerepelt Szent István király tiszteletére szentelt templommal. Az 1427-es összeírásban 37 adózó portával szerepelt, ebből 20 a püspöknek, 11 Bakty Zsigmondnak, 6 pedig Buzlay Balázsnak adózott. A 16. század elején a Ryma-Széchy család birtokába került, később Széchy Máriával 1644-ben kötött házassága révén Wesselényi Ferenc nádor kezére került, aki 1658-ban várkastélyt építtetett a településen. 1553-ban 19 lakott portája volt. 1672. szeptember 14-én Enyickénél aratott győzelmet a bujdosók serege a Spankau kassai főkapitány vezette császáriak felett. 1678-ban Thököly kuruc hadai foglalták el. A Wesselényi-várkastélyt 1688-ban újjáépítették. 1705-ben már iskola működött Enyickén, ekkor templomát a Rákóczi-féle vallásügyi komisszió a katolikusoknak ítélte. A 18. század elején előbb Waldstein Károly gróf (1688-tól), később Lobkovitz herceg birtokába került. 1709-10-ben a pestisjárvány során elnéptelenedett, 1720-ban alig 7 lakott portája volt. Később római katolikus vallású szlovákokkal telepítették újra. 1742-től Meskó Jakabné vette meg Enyickét, a 19. század második feléig a kastély és a hozzá tartozó birtok a Meskó család birtokában maradt. A kedvező fekvésű, gyorsan fejlődő település hamarosan vásártartási joggal rendelkező mezővárossá fejlődött. Egyházközségéhez tartoztak a közeli Abaújszakaly, Bölzse, Bocsárd, Abaújszina, Kenyhec és Perény (1761-ig) falvak is. 1828-ban 229 háza és 937 lakosa volt. 1842-ben a kastély régi tornyát lebontották és helyére erkélyes tornyot emeltek. Határában a 19. század második felében jött létre Jakabházapuszta, míg az egykori Kányabölzse falu helyén létrejött Krajcárpuszta már a 18. században is létezett és csárdája fontos megállóhely volt a Kassát Miskolccal összekötő postaúton (közigazgatásilag csak 1848 után került Enyickéhez). A Jakabházapuszta melletti Nagy-erdő (vagy Enyickei-erdő) keleti felét a 19. század végére kivágták és szántófölddé alakították át (1823-ban még vadaskert is volt itt). 1878-ban Zichy Rezsőné zárdát és leánynevelő intézetet alapított Enyickén, melyhez leányiskola és kisdedóvó is tartozott. A község fejlődését elősegítette a Kassa-Szepsi vasútvonal megnyitása 1890-ben. 1880-ban 957, 1890-ben 970, 1900-ban már 1102 lakosa volt. A lakosság száma 1910-re 1083-ra, 1921-re pedig 977-re csökkent. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1926. decemberében Enyickén végezték el az első kísérleti rádióadást Szlovákia területén. A két világháború között malom is működött itt, 1930-ban 1119 lakosa volt. 1938. novemberében az első bécsi döntés visszacsatolta Magyarországhoz. 1941-ben 227 háza és 1212 lakosa volt. 1945. januárjában súlyos harcok után (melyben az iskola épülete és a kastély is megrongálódott) ismét csehszlovák fennhatóság alá került, a szovjet hadsereg január 18-án vonult be Enyickére. Mezőgazdasági szövetkezetét 1952-ben alapították. Az 1960-as években a község jellegét alapvetően megváltoztatta a Kelet-szlovákiai vasmű nagyüzemének kiépítése a falu nyugati szomszédságában. Új, széles nyomtávú vasútvonalat is létesítettek a régivel párhuzamosan, kettévágva a község határát. 1970-ben 1505, 1980-ban 1513, 1991-ben pedig 1362 lakosa volt. Új, teljes szervezettségű alapiskoláját 1971-ben nyitották meg, épülete az 1950 után lebontott kastély helyén áll (a kastély mögötti, egészen a kassai országútig húzódó parkot már a 20. század első felében felszámolták). A rendszerváltás után népessége ismét növekedésnek indult, 2001-ben 1390-en, 2011-ben 1451-en, 2017-ben pedig már 1494-en éltek itt. A község zászlaját és címerét (utóbbit a falu 18. századi pecsétje alapján) 2007-ben fogadták el. 2011-2013 között a falutól nyugatra építették ki az új R4-es gyorsforgalmi út Kassa-Miglécnémeti közti szakaszát. A 2010-es években Enyickén is megindult az új házhelyek kiparcellázása, új lakónegyed kialakítása a belterület délkeleti peremén. A tervek szerint (2018) a község határában „globális logisztikai ipari parkot” hoznak létre a közeljövőben.

Mai jelentősége

A községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Határában napkollektoros erőmű üzemel, a vasútállomás közelében logisztikai központot alakítottak ki, ahol fémfeldolgozó és gépipar is megtelepült (Beemsteel s.r.o.). Nepomuki Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma 1656-ban épült barokk stílusban, 1751-64 között felújították és tornyát is ekkor emelték. Az egykori Wesselényi-kastély 1658-ban épült késő reneszánsz stílusban, 1880-90 között historizáló stílusban átépítették, 1945-ben súlyosan megrongálódott, később lebontották, helyén ma az alapiskola épülete áll. A község gazdag szakrális kisemlékekben is (feszületek, mezei oltárok).

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ENITZKE. Haniszka. Elegyes mező Város Abauj Vármegyében, földes Ura Báró Mesko Uraság, a’ kinek régi kastéllyával, e’ mező Város díszesíttetik, lakosai katolikusok, fekszik Kassától egy mértföldnyíre az Ország úttyában, határja elég termékeny, réttye, legelője jó, fája mint a’ kétféle, eladásra jó alkalmatossága, a’ Kassaiaktol mulatság kedvéért gyakorta látogattatik piatza Kassán, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Enyiczke, (Haniska), Abauj v. tót mváros, ut. p. Kassához délre 1 1/2 mfdnyire, a pesti postautban: 917 k., 5 evang., 1 ref., 18 zsidó lak. Kath. paroch. templom., nagy kétemeletes kastély. Vendégfogadó. Első osztálybeli róna határ. F. u. a b. Meskó nemzetség.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A magyar államvasút fő vonalából itt ágazik ki kelet felé a kassa-sátoraljaújhelyi, nyugatra pedig a kassa-tornai vaspálya. Most ez utóbbi mentén haladva, nem messzire, a tornai völgylapály elején Enyiczke ősrégi községbe érünk, melynek a XVII. században Wesselényi Ferencz nádortól épített s díszesen újjá alakított tornyos kastélya ma is megvan és özv. gr. Zichy Rezsőné birtoka. A kastélyban nagy könyvtár és sok becses műtárgy van.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Enyiczke, 159 házzal, 970 magyar és tót lakossal, körjegyzőséggel. Vasuti-, posta- és táviróállomás. Enyiczke ősrégi község. Ezt egy 1494-ben kelt adásvevési szerződés is bizonyitja, mely szerint a községet Buzlay Katalin és fia Balázs 325 arany frtért megvették. A XVI. százd elején már Ryma-Széchy László és Ferencz birtokában volt s Széchy Mária révén jutott Wesselényi Ferencz nádor kezébe és ő épittette 1658-ban a most is fennálló díszes kastélyt. A XVIII. század elején előbb Waldstein Károly gróf, utóbb Lobkovitz herczeg volt Enyiczke ura. 1742-ben özv. báró Meskó Jakabné szül. Hegymegi Borbála vette meg Enyiczkét, de a következő XIX. században a báró Meskó család férfiága kihalt s a kastély és a birtok az utolsó Meskó Jakab báró leányára, Zenaidéra, gróf Péchy Manó nejére szállott át. 1842-ben a kastély régi tornyát lebontották és annak helyére erkélyes tornyot emeltek, meghagyván a négy alacsonyabb szeglet-tornyot. A kastélyban igen értékes művekből álló 4500 kötetre terjedő könyvtár van; képei közt Munkácsy Mihálynak egy régebbi festményét is láttuk. A családi kegyelet megható jele az a szoba, melyben Zichy Rezső gróf meghalt; ez egyedül az ő emlékének van szentelve, s azt a helyet, hol halálos ágyán feküdt, arczképe diszíti, melyet Komlóssy Ede festett. A kastély és birtok jelenlegi tulajdonosa özv. gróf Zichy Rezsőné, Péchy Jacqueline, mint gróf Péchy Manó és báró Meskó Zenaide egyetlen leánya, ki nagy áldozattal helyreállíttatta és kiépíttette a róm. kath. templomot, 1878-ban zárdát és leánynevelő intézetet alapitott, Sz. Vincze leányaira bizván annak vezetését, s ezzel kapcsolatban leányiskolát és kisdedóvót, mely már is áldásos hatással van nemcsak a köznép művelésére, de a tótajkuak magyarositására is. A község határában 1672-ben Spankau kassai kapitány seregei és a kuruczok közt véres ütközet volt, mely a császáriak leveretésével végződött. Hat évvel később ismét harcz szinhelye volt a község, amikor Thököly Imre seregei vették be.

Magyar Katolikus Lexikon

Enyicke, v. Abaúj-Torna vm. (Haniska, Szl.): plébánia a v. egri, majd kassai egyhm. kassai esp. ker-ében. - 1267: Enecza. Tp-át 1332 e. Ker. Szt János tiszt. sztelték. Mai Nep. Szt János tp-át 1764: építették. Kegyura 1880: Zichy Rezsőné gr. Anyanyelve 1880: szl., m.; 1910: m., szl.; 1940: m., szl. - Filiái 1915: Abaújszakály, Bocsárd, Bölzse. - Lakói 1840: 840 r.k., 14 g.k., 17 izr., össz. 871; 1910: 973 r.k., 74 g.k., 1 g.kel., 2 ev., 14 ref., 18 izr., össz. 1082; 1940: 1137 r.k., 41 g.k., 5 ev., 14 ref., 15 izr., össz. 1212; 2000: 1243 r.k., össz. 1366. ** KTN I:121. - Gerecze II:68. - Schem. Cass. 1915:38; 2000:38. (tp-a 1656: épült)

Helységnévtár

Enyicke [Krajczár és Jakabháza p.] RK. 854 Kassa, gk. 36 Bölzse-Sziget, ág. 3 - , ref. 15 - , izr. 49 Szina.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Enyicke. ősrégi település, már az Árpádházi fejedelmek alatt lakott hely. Első okleveles említését az XIII. század elejéről találjuk, mikor is V. István János nevű udvari orvosának adja, majd ennek halála után Techus fia István kapja. Ez hűtlenségbe esvén, birtokát elkobozták és 1267-ben Pous mestert és testvérét, Domonkost iktatták birtokba. A század végén azonban már a Buzlay-család kezén találjuk. 1426-ban Zsigmond király a Chyrke-család itteni birtokjogát Sem sey Frank László nevére írja át. 1449-ben kelt szerződés szerint a községet 325 aranyforintért Buzlay Katalin és fia, Balázs megvásárolja. 1500-ban Ulászló rimaszécsi Széchy Lászlónak adományozza. Széchy Mária révén Wesselényi Ferenc nádor kezére kerül s ő építette 1658-ban a ma is fennálló pompás kastélyt. Thököly Imre 1673ban elfoglalta. A kuruc idők után :« gróf Waldstein, majd a Lobkovitz herceg tulajdonába kerül, míg a XVIII. században a báró Meskó-család a földesura. Örökség folytán a XIX. században a gróf Péchy-családra száll. Hozzátartozik Jakabháza, Krajcár. A község területe 3062 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1226.