Horváti

Az Ipolymenti-hátság dombvidékének északi részén, a Selmec-patak völgyében fekszik, Ipolyságtól 8 km-re északnyugatra, Szalatnyától 3,5 km-re délre. Teljesen egyebépült a tőle délre fekvő Kistompával.

Közigazgatás

1962-ig önálló község, azóta Kistompa község két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Területe 7,74 km², a község területének 64,7 %-át alkotja. 1949 után területe 34 hektárral csökkent (8,08 km²-ről), amikor határának egy részét Felsőszemerédhez csatolták.

Népesség

1910-ben 332, 1921-ben 329, 1938-ban pedig 427, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának egynegyedét kitelepítették és 118 belső telepes érkezett a községbe. 1961-re a magyar nemzetiségűek aránya 53,4 %-ra csökkent. 2011-ben 258 állandó lakosa volt, itt élt a község lakosságának 43,2 %-a.

Történelem

Horváti települést 1270-ben említik először, de ennél sokkal régebbi lehet. A falu feltételezések szerint a mai falutól keletre már a 11. században is létezett, sőt ekkor már temploma is állhatott. Nevét onnan kaphatta, hogy birtokosa horvát származású lehetett. Más feltételezés szerint első birtokosa a Horváthy család volt. Később helyi nemesek birtoka. A 18. században a Földváry, a 19. században a Majthényi és Ivánka családé. 1715-ben malma és 21 portája volt. 1828-ban 45 házában 272 lakos élt. Lakói főként mezőgazdaságból és szőlőtermesztésből éltek. 1920-ig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1962-ben Kistompához csatolták.

Mai jelentősége

Itt található Kistompa szlovák óvodája. Mindenszenteknek szentelt temploma a 18. században épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

HORVÁTI. Horvaticze. Magyar, és tót falu Hont Várm. földes Urai B. Hellenbach, Disznósi, Horváthi, és Földvári Urak, lakosai katolikusok, az Egegei parochiához tartozandó, fekszik a’ Selmetzi vízen túl, ’s nap kelet felé szomszédgya, nap nyugotról felső Szendrédhez 1/4 órányira, legelője elég, szőleje, gabona termő földje jó, és elég, melly két vetőre van fel osztva.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Horváthi, (Horvaticse), magyar falu, Honth vmegyében, Szalatnától délre 1/2 mfldnyire: 260 kath., 8 ev. lak. Szőlőhegy. Jó legelő és föld. Erdő. F. u. többen. Ut. p. Szántó.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Horváti, a Selmecz-patak mellett fekvő magyar kisközség, 56 házzal és 320 róm. kath. vallású lakossal; vasúti, táviró és posta-állomása Tompa. A Horváthy-család ősi birtoka volt, melyet a család ősei, Lóránt és Lőrincz, 1277-ben nyertek adományban, IV. László királytól. Loránt fia, Lukács, a ki Róbert Károly udvarában királyi apród volt, újabb adományt nyert Horvátira. 1413-ban bizonyos Jacobus de Horwathy nevű nemes is szerepel, a ki Szalatnya községben királyi ember volt. A XVIII. században, a Horváthyakon kivül, a báró Hellenbach, Disznóssy, és Földváry-családok voltak a község földesurai; jelenleg pedig báró Majthényi Lászlónak és Ivánka Lászlónak van itt nagyobb birtokuk. Horváti községhez tartozik a Hidegvölgy-major.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Horváti. Hosszú századokig a Horváthy-család birtokolja. A község 1277-ben mint IV. László király adománya kerül a családalapító Horváthy Lóránt és Lörincz birtokába A község neve sokáig Horuathy alakban szerepel okleveleinkben. 1413-ban Jacobus de Horuathy nevével találkozunk a község földesurai sorában. A XVIII. században más családokkal osztozkodnak a Horváthyak a községhatár birtokában, nevezetesen a báró Hellenbach-, Földváry-, Disznóssy-, majd később a báró Majthényiés Ivánka-családokkal. A község külterületi lakott helyei: Annamajor, Gyurgyuktanya, Hidegvölgy, Kishorváti, Szarvaspuszta. A község területe 1404 kat. hold, lélekszáma a vissza csatoláskor 427, túlnyomóan r. kath.