Kistompa

A község az Ipolymenti-hátság dombvidékének északi részén, a Selmec-patak völgyében, a 75-ös országos főút és az Ipolyság-Zólyom vasútvonal (megállóhely) mentén fekszik, Ipolyságtól 7 km-re északnyugatra, Korponától 36 km-re délnyugatra, Lévától 30 km-re délkeletre. Mellékút köti össze Szalatnyával (5 km). Határának nagy része dombos, mezőgazdaságilag művelt terület. Elődközségei, Kistompa és Horváti mára teljesen egybeépültek. Nyugatról Felsőszemeréd, északról Szalatnya, északkeletről Felsőtúr, keletről Nagytúr, délről pedig Gyerk községekkel határos.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. Elődközségei 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartoztak. Csehszlovákiához csatolásuk után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartoztak, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták őket. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). 1962-ben Kistompát Horvátival egyesítették. Két településrészre és kataszteri területre oszlik: Kistompa (4,23 km²) és Horváti (7,74 km²). Összterülete 1949 után 2,6 %-al csökkent (32 hektárral), amikor területének egy részét Felsőszemerédhez csatolták.

Népesség

Elődközségeinek 1910-ben összesen 523, 1921-ben 555, 1938-ban pedig 704, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosuk volt. 1921-ben Kistompa lakosságának 21,7 %-a, Horvátiénak 6,1 %-a volt szlovák nemzetiségű. 1945 után Horváti magyar lakosságának egynegyedét kitelepítették és 118 belső telepes érkezett a községbe. 1961-re Kistompa szlovák többségűvé vált, a magyar nemzetiségűek aránya 44,3 %-ra csökkent, Horvátin pedig 53,4 %-ra. Az egyesített Kistompa község már szlovák többségűvé vált (2011-ben 67,8 %), 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 39,2 %-ról 30,8 %-ra csökkent. A lakosság túlnyomó többsége (89,1 %) római katolikus vallású. 2011-ben a lakosság 43,2 %-a élt Horvátin (258 fő), 56,8 %-a pedig Kistompán (339 fő).

Történelem

Kistompát 1332-ben "Tompa" néven említik először. 1493-ban "Thompafalw" alakban szerepel a korabeli forrásokban. Története során a Majtényi, a Thuránszky, a Földváry és az Ivánka családok voltak birtokosai. Lakói főként mezőgazdaságból és kézműiparból éltek. 1552 után csaknem teljesen elpusztult, 1664-ben puszta hely. 1715-ben malma és 15 háza volt. 1828-ban 34 házában 205 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1898-ban a korponai vasút megépítésekor nevét Tompáról Kistompára módosították. Horváti települést 1270-ben említik először, de ennél sokkal régebbi lehet. A falu feltételezések szerint a mai falutól keletre már a 11. században is létezett, sőt ekkor már temploma is állhatott. Nevét onnan kaphatta, hogy birtokosa horvát származású lehetett. Más feltételezés szerint első birtokosa a Horváthy család volt. Később helyi nemesek birtoka. A 18. században a Földváry, a 19. században a Majthényi és Ivánka családé. 1715-ben malma és 21 portája volt. 1828-ban 45 házában 272 lakos élt. Lakói főként mezőgazdaságból és szőlőtermesztésből éltek. Kistompát és Horvátit 1962-ben egyesítették.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák óvoda működik, itt ágazik el a Barátság kőolajvezetékről a Százhalombatta-Ipolyság szakasz. Kistompa Szent Ferencnek szentelt temploma 20. századi, Horváti Mindenszenteknek szentelt temploma a 18. században épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

TOMPA. Magyar, és tót falu Hont Várm. földes Urai több Urak, lakosai többfélék, fekszik Gyerkhez nem meszsze, mellynek filiája; határjában legelője elég van, szőlőhegye jó. HORVÁTI. Horvaticze. Magyar, és tót falu Hont Várm. földes Urai B. Hellenbach, Disznósi, Horváthi, és Földvári Urak, lakosai katolikusok, az Egegei parochiához tartozandó, fekszik a’ Selmetzi vízen túl, ’s nap kelet felé szomszédgya, nap nyugotról felső Szendrédhez 1/4 órányira, legelője elég, szőleje, gabona termő földje jó, és elég, melly két vetőre van fel osztva.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Tompa, magyar falu, Honth v., Ipoly-Ságtól 1 mfd. a lévai országutban, egy szép kőhiddal a Selmecz vizén. Számlál 211 kath., 13 evang. lak. Határa 1-ső osztálybeli; van bora; buzája, erdeje, jó legelője. F. u. többen. Horváthi, (Horvaticse), magyar falu, Honth vmegyében, Szalatnától délre 1/2 mfldnyire: 260 kath., 8 ev. lak. Szőlőhegy. Jó legelő és föld. Erdő. F. u. többen. Ut. p. Szántó.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Gyerk falun túl a Selmecz vize mellett fekvő Tompára érünk. Tompáról egy mellékút Horvátin keresztűl az éjszakra eső kies Szalatnyára visz.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Tompa, magyar kisközség, a Selmecz patak mellett, 35 házzal és 170 róm. kath. vallású lakossal; körjegyzőségi székhely saját postával, vasúti és táviróállomással. 1429-ben Pálóczi Máté országbíró itt határt járatott. Az újabb korban a Majthényi és a Thuránszky családok voltak a földesurai. Jelenleg báró Majthényi Lászlónak, továbbá Thuránszky Zoltánnak és Ivánka Lászlónak van itt nagyobb birtokuk. Horváti, a Selmecz-patak mellett fekvő magyar kisközség, 56 házzal és 320 róm. kath. vallású lakossal; vasúti, táviró és posta-állomása Tompa. A Horváthy-család ősi birtoka volt, melyet a család ősei, Lóránt és Lőrincz, 1277-ben nyertek adományban, IV. László királytól. Loránt fia, Lukács, a ki Róbert Károly udvarában királyi apród volt, újabb adományt nyert Horvátira. 1413-ban bizonyos Jacobus de Horwathy nevű nemes is szerepel, a ki Szalatnya községben királyi ember volt. A XVIII. században, a Horváthyakon kivül, a báró Hellenbach, Disznóssy, és Földváry-családok voltak a község földesurai; jelenleg pedig báró Majthényi Lászlónak és Ivánka Lászlónak van itt nagyobb birtokuk. Horváti községhez tartozik a Hidegvölgy-major.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kistompa A községhez tartozó külterületi lakott hely: llicskamajor. A község területe 732 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 277. Horváti. Hosszú századokig a Horváthy-család birtokolja. A község 1277-ben mint IV. László király adománya kerül a családalapító Horváthy Lóránt és Lörincz birtokába A község neve sokáig Horuathy alakban szerepel okleveleinkben. 1413-ban Jacobus de Horuathy nevével találkozunk a község földesurai sorában. A XVIII. században más családokkal osztozkodnak a Horváthyak a községhatár birtokában, nevezetesen a báró Hellenbach-, Földváry-, Disznóssy-, majd később a báró Majthényiés Ivánka-családokkal. A község külterületi lakott helyei: Annamajor, Gyurgyuktanya, Hidegvölgy, Kishorváti, Szarvaspuszta. A község területe 1404 kat. hold, lélekszáma a vissza csatoláskor 427, túlnyomóan r. kath.