Marcelháza

Komáromtól 15 km-re északkeletre fekszik, az Érsekújvári-sík és a Zsitva-torok kistájak határán. A község kataszterileg határos Újpusztával, Szentpéterrel, Izsával, Pattal, Dunaradvánnyal, Virttel és Szilasházával. Közúton Hetény, Szilasháza és Virt felől közelíthető meg. A falu nagy része síkságon fekszik, keleti részén homokdombokkal, melyeket erdei fenyő és akácerdő borít, északra alacsony dombokkal, melyek a szőlőtermésztésükről híresek.

Közigazgatás

Község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban, 1942-ben alakult Marcelháza és Kurtakeszi egyesítésével Marcelkeszi néven. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd 1938-45 között ismét Magyarországhoz. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig az Ógyallai járás, majd 1960-tól a Komáromi járás igazgatása alatt állt. Bővebben

Népesség

Lakosságának 86 százaléka magyar nemzetiségű. A második világháborúig színmagyar településre 1945 után magyarországi és szlovákiai szlovákokat telepítettek. Lakosságának 3/4-e római katolikus, mintegy 1/6-a református vallású. Az ezredforduló óta egyre növekvő roma népessége ma már 15 %-ot tesz ki. A teljesen egybeépült két településrészen nagyjából egyenlően oszlik meg a lakosság (Marcelházán él 54 %-a, Kurtakeszin 46 %-a).

Történelem

A korai időktől lakott hely, határában bronzkori leletekre is bukkantak. Első okleveles említése 1353-ban történik, Nagkezeu néven, Kurtakeszié 1256-ban. Mátyás király 1485-ben a korábban is említett Posar nemzetséget megerősíti birtokában, de ekkor a családnév már Pozsár alakban szerepel. A török időkben elpusztult, később Pálffy birtok lett, akik újratelepítették. A hozzá tartozó Path puszta 1268-ban a komáromi vár tartozékaként volt említve (Poth néven), majd Mátyás a Pozsároknak adta. Bővebben

Mai jelentősége

Van magyar tannyelvű alapiskolája, korábban zöldségtermesztéséről volt híres, s ma is számos emlékhelye teszi vonzóvá a települést az idelátogatók számára. Szövetkezete megszűnt és korábban virágzó mezőgazdasága lehanyatlott. Szőlőtermesztése számottevő.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MARCZELHÁZA. Magyar falu Komárom Várm. földes Ura G. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Kurtakeszihez nem meszsze, és annak filiája, réttye, legelője saját szükségeikre 576elég, szőlei is vannak, ’s középszerű borokat teremnek, legelőjit az áradások meg öntik.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Marczalháza, magyar, kis részben tót falu, Komárom vmegyében, Kurtakeszihez közel a Zsitva folyam mellett rónaságon fekszik és számlál 506 kath., 528 ref., 15 zsidó lak. Ref. anyaegyház. Határa 4358 holdnyi, s van itt 53 1/2 jobbágytelek, mellyből 3 4/8 curiális, 1/2 iskoláé, 1/2 a kurtakeszi plebanusé, 49 robotos, 10 udvartelki ház, 34 robotos zsellér, 3 szabados; telkes gazda 92, házatlan zsellér 24. Bővebben

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Marczelháza, zsitvamenti magyar kisközség, körjegyzőségi székhely. Határában elég sűrűn fordulnak elő bronzkori leletek, a mi azt bizonyítja, hogy már a történelem előtti korban is lakott terület volt; első írott nyomaival azonban csak a XV. században találkozunk, a mennyiben 1249-ben említik első birtokosát, Marczelházi Pozsár, vagy Posár Miklóst. 1447-ben is a Posárok osztozkodnak rajta, 1485-ben pedig ugyanezeknek Mátyás király új adományt ad a birtokra. Bővebben