Sajógömör

A község a Gömöri-medence keleti részén, a Sajó völgyében, a Sajó jobb partján, az Őr-hegy déli lábánál, Tornaljától 3,5 km-re északra, Pelsőctől 15 km-re délre fekszik. Területén keresztülhalad a 16-os főút Tornalja-Pelsőc közötti szakasza és a Bánréve-Rozsnyó vasútvonal (megállóhely), maga a falu a 16-os útról a vasútállomásnál illetve Beje-Tornalja között elágazó mellékutakon közelíthető meg. Határa keleten a Putnoki-dombság pereméig terjed (Orogvány), a Sajó-völgyet nyugatról a Licei-dombság legdélebbi, erdőborította nyúlványai szegélyezik. Nyugatról Gömörfalva, Lőkös, és Otrokócs, délnyugatról és délkeletről Tornalja (Beje, Tornalja és Sajószárnya katasztere), északról pedig Beretke, Csoltó és Gömörpanyit községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagyrőcei járáshoz tartozó község. A középkorban Gömör vármegye székhelye volt. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, 1960-1996 között a Rimaszombati járáshoz tartozott, 1996-ban a Nagyrőcei járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe (17,97 km²) 1910-38-hoz képest (17,99 km²) csak minimális mértékben változott.

Népesség

1910-ben 1267, 1921-ben 1239, 1938-ban pedig 1136, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után szlovákiai és romániai szlovákokat telepítettek a községbe, de túlnyomó magyar többségét napjainkig megőrizte. 1938-2001 között népességének 28,7 %-át elveszítette, 2001-2011 között csekély (7,2 %-os, 810 főről 868-ra) népességnövekedés figyelhető meg. 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 86,3 %-ról 76,7 %-ra csökkent, a szlovákoké 10,6 %-ról 15,6 %-ra nőtt. 2011-ben a lakosság 5,1 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek, a roma etnikumhoz a lakosság csaknem kétötöde (38,3 %) tartozik. Sajógömör hagyományosan evangélikus többségű település, 1921-ben a lakosság 60,6 %-a, 2011-ben pedig 35 %-a volt evangélikus vallású. Ugyaenkkor a római katolikusok a lakosság 28,2 %-át, a reformátusok pedig 9,2 %-át alkották.

Történelem

Vára a 11. században épült, Gömör vármegye első székhelye és névadója, a legkorábbi várispánságok egyike, amely a tatárjárás után is jelentős maradt. A Szent István korábban megszervezett királyi várgazdaságot innen igazgatta az ispán, ez valószínűleg inkább erősségszerűen kiépített uradalmi központ, semmint kővár volt. A vár alatti település a 12. század végére alakulhatott ki, 1198-ban "Gomur" alakban említik először. 1216-ban "Gumur", 1226-ban "Gumur", 1240-ben "Gumur", 1289-ben "Gemer" alakban szerepel a korabeli forrásokban. Boldogasszony tiszteletére szentelt egyházát 1263-ban említik először. Királyi birtok volt, majd V. Istvántól a Batizok kapták meg. A 14. században már mezővárosi kiváltságai voltak, vámszedőhely, évi öt vásárral és a nemesi megyegyűlések székhelye volt a középkorban és az újkor elején egyaránt (1716-ig). Lakossága mind a középkorban, mind később is magyar volt. 1427-ban 105 adózó portája volt. Az 1440-es években a husziták foglalták el, Mátyás 1460-ban foglalt vissza. A monda szerint itt kapáltatta meg a király a népet lenéző urakat. A 15. században a Szapolyai család birtoka lett. Vára később jelentőségét vesztette, a török korban szerepe nem volt, alig maradt nyoma. A vár feltehetőleg a 16. századi harcok során pusztult el. 1566-ban alig 11 lakott portája volt. 1595-ben lakosai református hitre tértek, 1615-ben a Rozsnyóról kitiltott evangélikus paptanárok és diákjaik hatására evangélikusok lettek. A sajógömöri lelkész, Bugányi Miklós 1675-ben hitéért gályarabságot szenvedett. A 17. században a Széchy és a Wesselényi család lett a birtokosa, akik később zálogba adták. Az 1655 utáni csaknem egy évszázadban, a zálogbirtokosok uralma idején a városka a legnagyobb nyomorba és pusztulásba jutott, sok lakója elmenekült az elviselhetetlen földesúri sanyargatás elől. 1738 után a Csákyak és a Schneider család birtoka volt. 1773-ban az 1427. évi népességnek csak a fele élt itt. A településen a reformáció kezdete óta evangélikus polgári fiúiskola működött, mely 1884-ben szűnt meg. Sok neves diákja volt, köztük Ján Kalinčiak szlovák író és Jonáš Záborský szlovák költő. 1828-ban 136 házában 1001 lakos élt, akik mezőgazdasággal, gyümölcs és dohánytermesztéssel, szőlőműveléssel foglalkoztak. 1853-ban csaknem az egész község leégett. 1881-ben 16. századi templomát lebontották és új, neogótikus stílusú templomot építettek. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz csatolták.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben magyar alapiskola és óvoda egyaránt működik, határában napkollektoros erőmű található. Ásványvízforrásának (Csevice) vizét Tornalján palackozzák. Evangélikus temploma 1882-ben neogótikus stílusban épült, a Szent-Ivány-kastély barokk-klasszicista építmény a 18. századból. 1914-ben avatták fel Mátyás király egészalakos bronzszobrát, Holló Barnabás alkotását. A helyi születésű, Czinka Panna cigányprímás szobrát 1992-ben, Gömörország emlékművét 2006-ban avatták fel.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

GÖMÖR. Régi mező Város Gömör Vármegyében, földes Ura Gerhárdt Uraság, lakosai evangyelikusok, fekszik Sajó vize mellett, melly folyó víz e’ Városnak alsó részét hasíttya, Rozsnyóhoz 3 1/2, Jolsvához pedig 2 mértföldnyire, ’s az evangelikusoknak oskolájok által nevezetesíttetik, hova a’ magyar Nyelvnek kedvéért is számosan öszve gyűlnek a’ tanúló ifjak. A’ Város mellett látszatik a’ Vár hegyen, egy régi Várnak omladékja, mellytől a’ Vármegye nevezetét vette, lakosai rész szerént kézi mesterséggel, és gazdáskodással foglalatoskodnak, nevezetesíti e’ helyet Gyöngyösi István nevezetes Magyar költő, a’ ki itten Vitze Ispányi hivatalt viselt életében: ezen kivül egy nevezetes hegedűlö személy is vala itten, a’ ki Tzinka Pannának neveztetett, ’s tanítóját a’ muzsikálásban nem tsak felűl faladta; hanem magának nagy hírt, és ritka meg betsűltetést is szerzett, ’s az Uraságoktól húsz mértföldnyire is elvitetett; meg halt 1772dik esztendőben. Határja jó termékenységű, réttyei kiváltképen jók, ha Sajó vize által nem károsíttaknak: híres dohányt is termesztenek lakosai, fája tűzre van, gyümöltsössei kiváltképen jók, de leg inkább emlékezetet érdemel itten az Uraságnak díszes kastéllya, és gondos szorgalommal miveltt tseresnyés kertye, melly e’ vidéken nevezetes; káposztájok, és dinnyéjek is szépen terem e’ városbéli lakosoknak, halászattyok Sajó vizén, mellyen híd is van a’ lakosoknak hasznokra, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Sajó-Gömör városa, Gömör vmegyében, alulról ut. p. Tornallja, felülről Beretke helységekkel határos. A város alsó véginek egy részét napkeletről a Sajó vize mossa, napnyugotról pedig egész végig egy hegy emelkedik. A város közepén van az evangelikusoknak nagy templomjok és oskolájok, hol a magyar nyelv kedveért Árva, Turócz, Liptó s más megyékben lakozó szülék örömmel s nagy számmal járatják figyermekeiket. Diszesíti a várost Szentiványi testvérek kastélya. Van 54 4/8 urbéri és 30 6/8 majorsági telek, 37 zsellér, 9 lakó, szabad szőlő, 80 dézmás, 163 kapás, erdő 689 hold, szántófölde nagyobb részint hegyes, – mind a mellett, miután a lakosok a mezei gazdaságot örömmel s fáradhatlan szorgalommal űzik, mindent egyre megterem, – a gyümölcstermesztésnek szinte nagy kedvelőji. Lakosok száma 1544, ezek közül 715 férfi, s 729 asszony, mindnyájan evangelikusok s magyarok. Egy kereskedő s 3 mesterember lakja. A város felső végén éjszakról van egy kerek hegy ugynevezett Várhegy, mellyen hajdanában Gömör vára volt, mellyről a megye is neveztetik; de a törököktől elpusztítatva, romjaiból a város több izbeni leégése után a városi lakosok ebből épitkezének, azt egészen széthordván, mostanában gyümölcsös. Ehez közel van az Istenhegye, hihető a pogányokról vette nevezetét, ezen van az Alokna vagy Szentkút, hová még az alföldről is följárnak a köszvényben sínlődő betegek magokat mosogatni, és nem minden siker nélkül. A már nevezett várhegyen és a várost nyugot-oldalról fedő ugynevezett Bedő, és nemes-lovastető hegy oldalában többször arany, ezüst s másféle érczből készült régiségeket, p. u. 4 évvel ezelőtt egy tiszta arany drótot kapáltak ki. Van a város alsó végin egy malma és pálinka-háza is a Szentiványi testvéreknek, kik az egész városnak birtokosai. Az év folyama alatt 4 országos vásár szokott benne esni, hetivására nincs.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Innen negyedórányira esik a Sajó jobb partján Sajó-Gömör. Régi helység. Polgári iskolájának alapját a közjóra mindig áldozni kész Szentiványi Miklós vetette meg. Ide való volt Czinka Panna, a múlt századbeli híres hegedűsnő. Mátyás király a monda szerint itt szólította kapáló versenyre a megye urait, itt adott nekik tanúlságos leczkét a földmíves nehéz munkájáról. Várhegyéről, melyen már romokat sem találunk, nagy vidéket belátni.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Sajógömör, sajóvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 285 házzal és 1336, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. A vármegye legrégibb községeinek egyike és ősi székhelye, melynek vára már a honfoglaláskor fennállott és a melyet a névtelen jegyző is Gumur néven, mint Gumur vezér várát megemlít. IV. Béla alatt Szepessy Gallusra, a Máriássyak egyik ősére jutott és 1389-ben Castrum Gumuriense, később pedig Ghemerum néven szerepel. A 14. század végén királyi vár és uradalmi központ, később a husziták foglalják el, a kiktől Mátyás király 1459-ben visszafoglalja, de ekkor a vár nagyon megrongálódott. Időközben, 1423-ban, Mátyás király pelsőczi Nagy János tárnokmesternek zálogosítja el és ekkor oppidum nostrum jelzővel említi. 1430-ban a Perényiek kapnak reá királyi adománylevelet, 1460-ban pedig Rozgonyi Sebestyén és Szapolyay Imre. A község a 14. században a vármegye székhelye, s népességére nézve a vármegye második városa volt, mely már 1427-ben 105 jobbágyportát számlált. Idővel a Széchiek lettek a földesurai, Széchi Mária révén Wesselényi Ferencz, ennek hűtlensége után pedig a Csákyak kapták s így jutottak egyes részei Gyöngyössy István, az Ibrányi, Lányi, Gerhard és a Szent-Ivány család birtokába. Jelenleg Szent-Ivány Árpádnak és a Szontágh családnak van itt nagyobb birtoka és szép kastélya, melyet állitólag még Széchi Mária építtetett és a gróf Csákyak átalakították. A 18. század elején a Schneider család zálogos birtoka volt és azután a Gerhard családé lett. A most Szent-Ivány Árpád tulajdonában levő szőlőhegyen folyt le a hagyomány szerint az a híres jelenet, melyet a költő „Mátyás király Gömörben” czím alatt oly szépen megénekelt, a mikor a nagy király, példát adandó, kapát vett kezébe és a kiséretében volt főurakat is szőlőkapálásra kényszerítette. A községben azelőtt híres ág. h. ev. gimnázium volt, melyről más helyen szólunk. Sajógömör négyizben kapott országos vásárszabadalmat. Régen nagy gyümölcs-, szőlő- és dohánytermeléssel dicsekedhetett s virágzó volt marha- és juhtenyésztése is. Az idetartozó, ú. n. Istenhegy tövében levő „Szent-kút” messze vidékről vonzotta ide a köszvényeseket. 1853-ban az egész község a lángok martaléka lett és csak a templom, a kastély és a paplak maradt meg. Az ág. h. ev. templom 1510-ben épült, de 1881-ben lebontották és 1882-ben épitették a mostani gótikus modorban emelt templomot. Az ú. n. Őrhegyen és Várhegyen bronzkori leleteket találtak, melyek a nemzeti múzeumba kerültek. A községhez tartozik Vámház és Betekints puszta. Határában több elpusztult község helyére akadunk. Ilyen volt Cselén, mely 1427-ben még népes, továbbá Kornuthfalva, mely 1427-ben az Udvari család birtoka; ugyancsak ebben az időben volt ezen a tájon Igálom község is, továbbá Füzes, melyről még 1439-ben emlékeznek az oklevelek. Serész is e vidéken fekhetett valahol. Scris alakban már a pápai tizedszedők jegyzékében szerepel és 1439 előtt a Füzesy család, utána pedig a Teresztenyei családnak volt a birtoka. A községben van posta. Távírója és vasúti állomása Tornallya.

Magyar Katolikus Lexikon

Sajógömör, v. Gömör és Kishont vm. (Szl.): vár. - Szt István (ur. 997-1038) idején épült várispánság székhelyeként. A tatárdúláskor (1241-42) vsz. elpusztult, sokáig nem említik. 1427: a Bebek családé volt. 1460: Mátyás kir. serege visszafoglalta a huszitáktól. Lehet, hogy az ostrom során rommá lett, később nem szerepel. - Lakói 1991: össz. 862, m. 744 (86,31%); 2001: össz. 810, m. 673 (83,09%). Bá.B. Györffy II:500. - Vártúrák III:271. - Mészáros 1988:245.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Sajógömör. A vármegye legelső települései közt szerepel, amit az Őrhegyen talált bronzkori leletek is igazolnak. A megyének ősidőkben székhelye volt, vára pedig már a honfoglaló magyaroknak is munkát adott. Anonymus Gumur vezér váraként említi az akkori erődítményt. IV. Béla uralkodása alatt Szepessy Gallus kapta meg a várat. Az új várúr nemzetségéből eredt a későbbi Máriássy-család. 1389-ben a várat Castrum Guinuriense néven említi egy okirat. Később (ihemerium alakban fordul elő a neve. Zsigmond király idejében mint a koronauradalom középpontja királyi vár volt. Ezután rövidesen elfoglalták a husziták, akiket Mátyás király hadai szorítottak ki a felvidékről. Ezekben a harcokban Sajógömör vára erősen megrongálódott. Előzőleg 1423-ban pelsöczi Nagy János tárnokmester bírja zálogul. Az erre vonatkozó irat oppidum nostrum címen tartja számon a várat. A község ebben az időben a vármegye második legnépesebb helye volt. 1427-ben 105 jobbágytelket tartanak itt nyilván. A vármegyének ekkor is székhelye Sajógömör. Határában több község nyomát fedezhetjük fel. Ezek közül Cselén 1427-ben virágzó helység volt. Kossuthfalvát ugyanekkor az udvari család kezén találjuk. 1439-ből származó oklevelek felsorolják Igalom és Füzes környékbeli községeket. A pápai tizedjegyzékben ezeken kívül Serész neve is szerepel, mely ezen a vidéken feküdt és 1439-ig a Füzcssy-család, később pedig a Teresztenyei-család birtokában állott. A huszitáktól 1459-ben foglalják vissza Sajógömört, 1460-ban pedig Rozgonyi Sebestyén és Szapolyai Imre kapják meg királyi adományozás útján. Sajógömör később a Széchy-családra száll. Széchy Mária kezével pedig Wesselényi Ferenc bírja a községet, de hűtlenségért megfosztottak a birtoktól és az a Csákyaknak jutott, annak egyes részét pedig Gyöngyösy István, valamint az Ibrányi-, Lányi-, Gerhard- és Szent-Isványi-családok kapták birtokul. 1510-ben épült a községbeli ág. ev. templom, amelynek helyére 1882 ben építettek újat. A hagyományok szerint a Szent-Iványi-család szöllöbirtokán történt Mátyás király ama híres esete a kíséretében utazó főurakkal, akiket a jobbágyokkal együtt szőlőkapálásra kényszerített. Ujabban a Szontágh-családnak és Szent-Iványi Árpádnak voltak itt birtokai és az utóbbinak impozáns kastélya is, amely némelyek szerint Széchy Mária idejéből származik. A község lakói rég) idők óta foglalkoztak gyümölcs-, szőlő- és dohánytermesztéssel. A község állattenyésztése is jelentős volt. Idők folyamán négy ízben kapott Sajógömör vásártartási kiváltságot. A községhez tartozik Dobrapuszta és Téglagyár, mint külterületi lakott hely. A község területe 3126 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1136.