Szalatnya

A község az Ipolymenti-hátság dombvidékének északi peremén, a Selmec-patak völgyének keleti oldalán, a Szalatnya-patak partján fekszik, Ipolyságtól 13 km-re északra, a 75-ös országos főút és az Ipolyság-Korpona-Zólyom vasútvonal (megállóhely) mentén. Mellékút köti össze Kistompával (5 km). Határának csaknem egyharmadát erdő borítja. Nyugatról Egeg, délről Kistompa (Horváti kataszter), keletről Felsőtúr és Palást, északról pedig Gyűgy határolja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. Bővebben

Népesség

Szalatnya a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 463, 1921-ben 464, 1938-ban pedig 537, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. A szlovákok aránya 1921-1930 között 6,1 %-ról 21,9 %-ra ugrott. Magyar többségét 1945 után is megőrizte (1961-ben 78,4 %). 1938-1991 között népessége 42,6 %-al csökkent, 1991-2011 között viszont már 14,6 %-os népességnövekedés figyelhető meg (308 főről 353-ra). Bővebben

Történelem

Okleveles említése 1245-ös, Zalatna alakban. 1285-ben Huntfi Demeter drégelyi várának tartozéka volt. Más oklevél szerint, ugyancsak a 13. század első végén, Bodor comes a sági konvent előtt Lüvő István nevű rokonára hagyja e birtokát, melyet IV. László királytól kapott. 1299-ben Zalathna alakban emlékezik meg róla egy oklevél. E helységtől vette nevét a Szalatnyai család. Bővebben

Mai jelentősége

A község elsősorban ásványvízforrásairól híres, a palackozóüzem mellett a közelmúltban napkollektoros erőmű létesült. Nepomuki Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma a 18. század elején barokk stílusban épült. Az 1820 körül épült Baross-kúria romos állapotban van.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZALATNA. Szalatina. Magyar falu hont Várm. földes Ura Gr. Koháry Uraság; lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Egeknek szomszédságában, mellynek filiája; határja középszerű, borai jók, legelője, fája elég van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szalatnya (Szlatina), magyar falu, Honth vmegyében, Ipoly-Sághoz északra 1 1/4 mfd., egy felette kies vidéken, 288 kath. lak. Határa fekete agyag, s mindent bőven terem; bora, gyümölcse sok. Hires savanyu vizéről értekeztünk fentebb a vármegye leirásánál. F. u. h. Coburg.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Régebben a szalatnyai forrás vastartalmú savanyú vize volt a leghiresebb; erejét azonban az 1858-iki földrengés nagyon meggyöngítette s ma már a szántói vízé az elsőség. E vizet még nem régiben a híres szalatnyai víz czégére alatt árúlták; ma már a szalatnyait is szántóinak keresztelik. (....) Tompáról egy mellékút Horvátin keresztűl az éjszakra eső kies Szalatnyára visz. Bővebben

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szalatnya, magyar kisközség, 85 házzal és 491 róm. kath. vallású lakossal; vasúti és táviró-állomása Egerszalatnyán, postája Felsőszemeréden van. A község első okleveles szereplésére 1262-ban akadunk. 1285-ben Huntfi Demeter drégelyi várának tartozéka volt. Más oklevél szerint, ugyancsak a XIII. század első végén, Bodor comes a sági konvent előtt Lüvő István nevű rokonára hagyja e birtokát, melyet IV. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Szalatnya. A XIII. század második felében már fennáll. Először egy 1262-ben kelt oklevél említi, majd egy 1285-ben kelt írás Huntfi Demeter birtokaként tünteti fel. Ekkor a drégelyi vár tartozéka volt. Később Lüvő István is birtokosa, akire Bodor comes hagyja a helységet. 1299-ben Zalathna írásalakban szerepel a község. A XIV. században a Szalathnyai-család ül a birtokba, melynek egyes részei még a XVI. Bővebben