Szalka

Szalka az Ipoly jobb partján, Letkéssel szemben, az Alsó-Ipolymente kistájon fekszik, a Helembai-hegység északi és a Börzsöny nyugati lábánál, Párkánytól 12,5 km-re északkeletre. A Párkányt Deménddel összekötő 564-es út áthalad a községen, az 1902-ben épült Ipoly-híd Letkéssel teremt összeköttetést. Délről Leléd és Bajta, délnyugatról Garamkövesd, nyugatról Kéménd és Garampáld, északról Kisgyarmat és Ipolykiskeszi, keletről Letkés és Ipolytölgyes községekkel határos. Felső-határföldek kataszterét délről Ipolykiskeszi, nyugatról Kisgyarmat és Zalaba, északról Ipolypásztó, keletről pedig Nagybörzsöny határolja. Keleti határának nagy részét (mely egyben államhatár is Szlovákia és Magyarország között) az Ipoly-folyó alkotja, nyugati határa az Ipolymenti-hátság vízválasztóján húzódik. Kéménddel közös határa egyben Hont és Esztergom megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Szobi járásához (1886-ig Szalkai járás) tartozott. 1871-ig mezővárosi rangot viselt. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e vármegye, Szobi járás). Területe az elmúlt évszázadban többször csökkent (1910: 26,56 km², 1921, 1939: 26,25 km², 2011: 26,07 km²) Szalka területe két, egymással össze nem függő kataszteri területre oszlik: Szalka (20,45 km²) és a tőle Ipolykiskeszi területével elválasztott Felső-határföldek (Horný chotár, 5,61 km²) exklávé, melyet még IV. Béla adományozott a községnek a 13. században.

Népesség

1910-ben 1590, 1921-ben 1609, 1939-ben pedig 1632, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1939-1991 között népességének 29,5 %-át elveszítette, majd 1991-2011 között további 8,5 %-os csökkenés figyelhető meg (a lakosságszám 1150-ről 1052-re esett). Szalka lakosságának túlnyomó többsége (91,3 %) magyar nemzetiségű és római katolikus vallású (92,8 %), a járásban itt a 2. legmagasabb a magyarok aránya Ipolykiskeszi után, a szlovák nemzetiségűek aránya 1991-ben 3,8 %, 2011-ben 6,8 % volt.

Történelem

Anonymus szerint már a honfoglaló magyarok is megszálltak itt. A falut 1156-ban említik először "Zalka" néven, ekkor királyi birtok. Ebből az időből említik vámszedőhelyét és királyi sóraktárait. 1261-ben a király az esztergomi érseknek adja, mely egészen 1848-ig birtokosa a falunak. 1295-ben a Hont-Pázmány nemzetségbeli Kázmér fiai dúlják fel a települést. Szűz Máriának szentelt templomát 1332-ben említik először. A falu a középkorban a módosabb települések közé tartozott. 1544-ben határában verte meg Thury György és Nyáry Ferenc serege a környéket fosztogató török sereget. Az 1715-ös összeírásban malmát, szőlőskertjét és 57 adózó portáját említik. Mária Terézia vásártatási és mezővárosi jogokkal ruházta fel, ekkor már az Alsó-Ipolymente legjelentősebb települése volt. 1828-ban 195 házában 1173 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, szövéssel, hímzéssel foglalkoztak. A 18. században még virágzott a szőlőtermesztés, lótenyésztés és állattartás is. A vashíd az Ipoly-folyón 1902-ben épült meg. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Szobi járásához tartozott, ezután az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része volt.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, szőlőtermesztéséről híres községben magyar alapiskola és óvoda egyaránt működik. Fontos határátkelőhely Magyarország (Letkés) felé. Szűz Máriának szentelt római katolikus temploma a 18. század második felében épült késő barokk stílusban. Fontos nevezetessége a tájház. Határában homokbányászat folyik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZÁLKA. Magyar Mezőváros Hont Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik Esztergomhoz 1 3/4 mértföldnyire; határja jeles, réttye, legelője hasznos, javai külömbfélék.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szalka, magyar m. v. Honth vmegyében, Esztergomtól 1 1/2 mfdnyire az Ipoly jobb partján: 1184 kath. 5 evang. lak. Kath. paroch. templom. Határa nagy kiterjedésű és termékeny, terem sikeres buzát, rozsot, árpát, zabot, kukoriczát, dohányt, bort. Rétjei kétszer kaszálhatók; téres legelőjén sok szarvasmarhát lovat, juhot, tenyészt. F. u. az esztergomi érsek.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szalka, ipolymenti magyar kisközség, 331 házzal és 1730 róm. kath vallású lakossal; vasúti állomása és távirója Ipolypásztón, postája helyben van. Körjegyzőség székhelye, régi, mintegy négyszáz éves templommal és emeletes leányiskolával, a mely 1905-ben épült. A vármegye egyik legrégibb helysége, melynek nevével már 1252-ben találkozunk, a mikor Béla király innen vendégeket telepített Kiskeszibe és ott birtokkal ajándékozta meg a szalkaiakat. Határában régi földvár nyomai láthatók. Szalka az esztergomi érsekség régi birtoka. Ennek első nyomára 1274-ben akadunk, abban az oklevélben, melylyel a király más földekért cserébe, Benedek esztergomi érseknek Villa Zalkát adományozza. Azóta az érsekség mindvégig megtartotta birtokát. A török hódoltság korában sokat szenvedett Szalka lakossága; 1544. szeptember 9-én a falu mellett véres ütközet volt, melyben báró Nyáry Ferencz honti főispán, a nagysurányi és más vidéki helyőrségekkel, az esztergomi törökök 500 lovasát és közel 400 gyalogosát levágta. Az a halom, mely alatt az elesettek maradványai nyugszanak, ma is látható. Mária Terézia korában a község jelentősége emelkedett, a falu kiváltságokat nyert és középpontjává lett a környéknek. A falu oklevelei között ma is őriznek két vásárszabadalmat, a melyeket Mária Teréziától és I. Ferencz királytól kapott. Lakosainak száma, mely az utolsó népszámláláskor 1609-volt, máig 1730-ra emelkedett. Elősegíti a falu fejlődését az a pompás vashíd is, melyet az Ipolyon át, a falu mellett, 1902-ben építtetett az állam. Szalka községben született, 1842. augusztus 15-én, Csepreghy Ferencz, a kiváló népszínműíró.

Magyar Katolikus Lexikon

Ipolyszalka, v. Hont vm. (Salka, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. nagymarosi esp. ker-ében. - Tp-át 1397 e. ismeretlen tit-ra sztelték. Lakói 1550 k. prot-ok lettek. 1615: alapították újra. Mai Nagyboldogasszony tp-át 1600 k. építették. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyakönyvei 1695-től. Anyanyelve 1940: m. - Lakói 1910: 1566 r.k., 3 ev., 13 ref., 8 izr., össz. 1590; 1940: 1665 r.k., 2 g.k., 5 ev., 12 ref., 9 izr., össz. 1693; 1991: össz. 1150, m. 1103 (95,91%); 2001: össz. 1075, m. 1001 (93,12%). ** Némethy 1894:259. - Schem. Strig. 1917:53. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Ipolyszalka. Hont vármegye egyik legrégibb községe, amely már egy 1252. évi dokumentumban szerepel. 1274-től az esztergomi érsekség birtokához tartozik. A község Mária Terézia korában emelkedik jelentőségének csúcspontjára, amikor a királynő által adományozott kiváltságok révén úgyszólván a vármegye középpontjává válik. 1544-ben, a török hódoltság idejében, véres ütközet színhelye a község. Az ütközet hőse Nyáry Ferenc főispán, aki maroknyi magyar csapatával a törököknek többszörösen nagyobb hadát futamítja meg. A végsőkig menő csatában a törökök közel ezer embert vesztettek. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Fenékpuszta, Szekeresdpuszta. A község területe 4562 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1632.