Szilice

A község a Szilicei-fennsík középső részén, 530 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Rozsnyótól 20 km-re délre. A 16-os főútról Gombaszögnél (8 km) elágazó, Szádalmásra (16 km) vezető mellékút halad rajta keresztül. Több turistaút is átvezet a falun. Kiterjedt határának nagy része a Szlovák Karszt Nemzeti Parkhoz tartozik, mintegy felét erdő borítja, magas a rétek és legelők részaránya is. Délnyugatról Szádvárborsa, nyugatról Szalóc, északnyugatról Berzéte, északról Jólész és Várhosszúrét, keletről Jablonca, délkeletről pedig Aggtelek községekkel határos. Délkeleti határa egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között. Nyugati és északi határa 1881-ig megyehatárt alkotott Torna és Gömör-Kishont vármegyék között.

Közigazgatás

1881-ig Torna vármegyéhez tartozott, majd 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához. Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásakor területének 22,5 %-át elveszítette, területe 44,59 km²-ről 34,57 km²-re csökkent, azóta csak minimális mértékben változott (34,59 km²-re nőtt).

Népesség

1910-ben 993, 1921-ben 1000, 1938-ban pedig 954, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A 20. század második felében népessége gyorsan csökkent, 1938-1991 között elvesztette lakosságának 28,3 %-át, 1991-2011 között több mint egyhatodát (népessége 684 főről 562-re csökkent). Magyar többségét napjainkig megőrizte, 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 94,4 %-ról 77,9 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 4,7 %-ról 11,9 %-ra nőtt. A lakosság csaknem egyharmada (29,8 %) a roma etnikumhoz tartozik. A lakosság relatív többsége (49,6 %, 1921-ben még 80,9 %) református vallású, a római katolikusok aránya 24,6 %. Szilice egyike a Rozsnyói járás legritkábban lakott községeinek (népsűrűsége 16,2 fő/km²).

Történelem

Első írásos említése 1376-ban "Szedlych" alakban történt. 1386-ban "Zedlyche", 1399-ben "Zethlyche", 1430-ban "Zylicza" néven említik. Neve a szláv sedlo (= nyereg) főnévből ered. Első ismert birtokosa 1399-ben Szalonnai István volt, később több tulajdonosa is volt, köztük a csetneki Bebek család. 1828-ban 107 házában 777 lakos élt. 1837-ben 782 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. A község 1813-ban, 1833-ban és 1871-ben majdnem teljesen leégett. 1881-ben Torna vármegye megszüntetésekor Gömör-Kishonthoz csatolták. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. A trianoni határ megvonásakor határának több mint egyötödét elveszítette (ma ez a határrész Aggtelekhez tartozik) és periférikus helyzetű határközséggé vált. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944-45 fordulóján súlyos harcok színtere volt a község. Mezőgazdasági szövetkezete 1949-ben alakult.

Mai jelentősége

A községben magyar tannyelvű négyosztályos alapiskola és óvoda található. Református temploma 1526-ban épült késő gótikus-reneszánsz stílusban, erődfalai 16. századiak, a 18. században barokk, majd a 19. században klasszicista stílusban építették át. Szilice a Szilicei-fennsík turistaútvonalainak csomópontjában fekszik. A község határában található a Szilicei-jégbarlang, mely a mérsékelt éghajlati öv legalacsonyabban, 503 m tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő jégbarlangja, mintegy 1100 m hosszú. Környékén, a Szilicei-fennsíkon számos karsztképződmény található (Szilicei-barlang, Barazdalás).

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZILICZE. Magyar falu Torna Várm. lakosai leginkább reformátusok, fekszik Rozsnyóhoz 1 mértföldnyire; határja hegyes, jégbarlangja nevezetes, vagyonnyai középszerűek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szilicze, magyar falu, Abauj-Torna vmegyében, Pelsőczhöz keletre 1 1/4 mfdnyire: 103 kath., 674 ref., 5 zsidó lak. Ref. anya, kath. leány szentegyház. Hegyes és erdős határ. Keletre mintegy 1/4 órányira a magas sólyomkői hegyen van egy régi omladozott vár. De legnevezetesebbé teszi ezen helységet az ugy nevezett ledniczei barlang, melly a faluhoz nyugotra csak csekély távolságra esik. Torkolatának (melly délre esik), magassága 18, széle 8 öl. Földalatti boltozatai egy általjában kősziklások, s délfelé messze kiterjednek, ugy, hogy mindnyájan mind eddig meg nem vizsgáltathattak, részint a tátongó mélységek, részint a síkos, jéges ut miatt. Fő különössége ezen barlnagnak abban áll, hogy gyomrában a hideg épen abban a mértékben növekedik, mellyben a külső meleg nő. Igy nyáron át a boltozatról lecsepegő víz egyszerre megfagy, s sokszor olly nagy jég csapokat képez, hogy kőszikla daraboknak tekinthetné az ember. A barlang falai pedig különféle alakzatokat ábrázoló jégmázzal vonatnak be. Ellenben télen a belső hőmérséklet egészen lágymeleg, s azért telelni mindenféle állatok vonulnak ide, u. m. nyúlak, rókák, baglyok, denevérek, szunyogok, stb.; a jég pedig több apró patakokra olvad el. – F. u. a helységnek: hg. Eszterházy, gr. Gyulay, Hámos, s m.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Pelsűcztől keletre van a sziliczei fensík. Szilicze helységtől délnyugat felé van a sziliczei jégbarlang vagy Lednicze. Hegytorokhoz hasonló bejárása befelé nagy csarnokká tágúl. A barlangot egy nagy sziklatömb két részre osztja. Fenekét és nyáron át oldalfalait is jég borítja, különösen, ha a tél és tavasz esős volt. Érdekesek benne a jéggé fagyott vízesések, a falakról lefüggő óriási jégképződmények. Ezt a barlangot azonban járható útak hiánya miatt még kevesen látogatják.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szilicze, a hasonnevű fensíkon fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 183 házzal és 1048 ev. ref. vallású lakossal. Hajdan Krasznahorka várának tartozéka volt. Későbbi földesurai a Thököly, Nyáry, hg. Eszterházy, Gyulay, Radvánszky, Hámos és Czékus családok, de felerészben az Andrássyak is, most pedig Andrássy Dénesnek és Gézának van itt nagyobb birtoka. A község határa gazdag különféle természeti nevezetességekben. Így jégbarlangja egyike a legszebbeknek, de elhanyagolt állapota miatt nehezen hozzáférhető és majdnem járhatatlan. „Gyökérréti tó” elnevezése alatt a fensíkon nagyterjedelmű tó van, melyet tengerszemnek tartanak. A Szállás dűlőben cseppkőbarlangja van, mely szintén el van hanyagolva. Az Ardóhegy dűlőben „Horpata” elnevezéssel feneketlennek látszó, óriási szakadék van. Az Ardócska dűlőben „Lófej” nevű időszakos forrás, mely minden 24 órában felbuggyan és végre a Mélyvölgy, melynek egyik oldala valóságos kőtenger, a másik része pedig a legszebb erdőség. A község 1813-ban, 1833-ban és 1871-ben majdnem teljesen leégett. A református templom a csehek idejében már fennállott. Építési idejét megállapítani nem lehet. Ide tartoznak Kisfala, Ardócska és Korotnok puszták, mely két utóbbi hajdan szintén külön község volt, hasonlóképen Sásbikk puszta is, mely a tatárjárás alatt pusztult el. A községben van posta. Távírója és vasúti állomása Gombaszög.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Szilice. A községhez tartozó kaiterületi lakott hely: Kisfalu. A község területe 6006 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 954.