Várgede

A község a Gortva-patak partján, a Rima-medence nyugati peremén, a Bikk-hegy déli lábánál fekszik, az 571-es (Fülek-Sajószentkirály) országút és a Fülek-Bánréve vasútvonal mentén (megállóhely), Fülektől 22 km-re keletre, Feledtől 6 km-re nyugatra, Rimaszombattól 17 km-re délnyugatra. Mellékút köti össze Kisgömörivel (2 km). Határának mintegy felét erdő borítja, déli része az Ajnácskői-hegységhez, a Gortvától északra fekvő határrész az Osgyáni-dombsághoz tartozik. Délnyugatról Durendapuszta (Feketepatak) és Balogfala, délről Gortvakisfalud (Bizófala katasztere) és Kerekgede, keletről Gortvakisfalud, északról Kisgömöri és Rimaszombat (Mezőtelkes katasztere) határolja. Délnyugati határának egy része az 571-es út és a Fülek-Bánréve vasútvonal mentén húzódik.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1951-ig a Feledi járáshoz, 1951-1960 között a Füleki járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). 1959-ben Durandapuszta és Hódospuszta önálló községgé alakulásával ("Čierny Potok" néven) területének egynegyedét elveszítette (23,15 km²-ről 17,25 km²-re csökkent).

Népesség

1910-ben 1275, 1921-ben 1273, 1938-ban pedig 1621, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. Az 1920-as években a csehszlovák földbirtokreform keretében határába szlovák kolonisták települtek (1959-ben önálló községgé alakultak Čierny Potok néven), 1945 után magyarországi szlovák telepesek érkeztek a községbe. A 20. század második felében népessége mintegy egyhatodával csökkent (1938-1991 között), 1991-2011 között azonban már 16,1 %-os népességnövekedés figyelhető meg (1358 főről 1577-re), ebben az időszakban a magyar nemzetiségűek aránya kevesebb, mint felére csökkent (72,5 %-ról 33,6 %-ra), a szlovákoké változatlan maradt (25,7 % - 25,2 %). A lakosság többsége (56,8 %) mára a roma etnikumhoz tartozik és dinamikusan növekszik a roma nemzetiségűek aránya is (32 %). A túlnyomó többség (70,0 %) továbbra is magyar anyanyelvű. Viszonylag magas a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya is (8,8 %). A túlnyomó többség (81 %) római katolikus vallású, az 1921-ben még a lakosság egytizedét alkotó evangélikusok aránya mára 1 %-ra csökkent.

Történelem

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a korai bronzkorban is laktak emberek, ennek tárgyi bizonyítékaként 1961-ben a falu egykori kőbányájából összesen 361 darab, az időszámításunk előtti tizenötödik századból származó tárgy került elő. A mai település a 12. században alakult ki, 1244-ben Dénes nádor birtokaként „Genech” alakban említik először. 1280-ban „Gede”, 1379-ben „Gedealya” néven szerepel, 1332-ben a pápai tizedjegyzék is említi „Gedey” néven. Nevének előtagját a felette emelkedő hegyen állt egykori várról kapta (Gedővár), amelyet a 13. század második felében az Aba nemzetség épített. 1281-ben alatta („sub castro Gede”) ütközött meg Kun László király serege a kegyvesztett Aba nembeli Finta nádor hadával. A királyi had a várat is elfoglalta, majd Gönc és Szalánc erősségeivel együtt a király hívének, Finta öccsének Amadénak adományozta. A 14. század elején Csák Máté a Felvidék ura Gedét is elfoglalta, 1320-ban azonban visszafoglalta Károly Róbert király serege. 1326-ban Gedét a Csór nemzetséghez tartozó Csór Tamás kapta meg a királytól. Következő említése 1342-ben történt, amikor a Ráthold nembeli Ilsvay család birtoka volt. 1427-ben az Ilsvay család kihalásával a vár birtoka újra a királyra szállt. 1430-ban Luxemburgi Zsigmond Besenyő Pálnak és fiának zálogosította el, de nemsokára újra királyi kézbe került. 1435 után királyi adományként Frigyes litván hercegé lett, de 1439-ben Lórántffy György a várat fegyvereseivel elfoglalta. 1443-ban és 1451-ben Giskra sikertelenül ostromolta, ám 1456 után mégis bevették a várat a husziták. 1460 körül Hunyadi Mátyás serege foglalta vissza. A 15. században „Castrum Gedew” alakban említik. 1502-ben II. Ulászló király hívének Kubinyi Lászlónak adományozta. 1526-ban a Lórántffyakkal rokon Feledi Lesták csellel foglalta el. A török többször is ostromolta, majd 1571. június 10-én elfoglalta, majd lerombolta és nem is épült fel többé. Nyoma is alig maradt, mert romjait a lakosság elhordta a környékbeli építkezésékhez. A település határában ma is látható az a kút, ahova a hagyomány szerint a török elől a falu templomának harangját elrejtették. A település a 16. században elpusztult, az állandó török veszély meggátolta fejlődését a 17. században, 1683-ban pedig fel is gyújtották az átvonuló hadak. Eredeti magyar lakossága elpusztult, illetve elmenekült. A község egy időben mezővárosi kiváltságokkal is rendelkezett. Története során több nemesi család tulajdona, amelyek közül a legjelentősebbek az Ilsvayak, a Pálócziak, az Országhok, a Lórántffyak, a Pethők és 1502-től a Kubínyiak voltak. A 18. században a Kubinyiak kishonti birtokaikról szlovák telepeseket hívtak ide, 1773-ban lakosságának egyharmada szlovák volt. 1750-től folyamatosan működött a községben iskola. Urai a 19. században összesen 6 kastélyt és kúriát építettek, melyekből négy maradt fenn. 1828-ban 77 házában 713 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, emellett kézművességgel, főként kőműves mesterséggel foglalkoztak. Petőfi Sándor Gömörben járva 1845 nyarán pompás napokat töltött Várgedén. A költő egykori szállásának falán emléktábla áll. 1849-ben egy tűzvészben az egész falu leégett. A 19. században Várgedén gőzmalom és vastartalmú gyógyvizet alkalmazó fürdő üzemelt, amelyet főleg a rimaszombati lakosok használtak. Mezőgazdasági jellegét később is megőrizte. A 20. század első felében a település lótenyészetéről is híres volt, kivált akkor, amikor a híres kistapolcsányi tenyészet még csak alakulófélben volt. A két világháború közötti földbirtokreform során a Várgedéhez tartozó Durenda- és Kacagópusztára, illetve a Sztojkovits és Szabó család felosztott nagybirtokára szlovák kolonisták, a második világháború után Magyarországra telepített lakosai helyére magyarországi szlovákok települtek. A település 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. Durendapusztát 1959-ben Čierny Potok néven önálló községgé szervezték.

Mai jelentősége

A községben vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskola működik. A magas munkanélküliséggel küzdő település lakosságának a többsége a mai napig főként mezőgazdasággal foglalkozik. Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1826-ban épült klasszicista stílusban, rokokó részletekkel, a Kubinyi-, majd Sztojkovits-kastély 1865-ben épült, 2013 óta múzeumként működik. A Várhegy aljában gyógyvizű savanyúvízforrás található, melyre a 19. században gyógyfürdőt építettek (1986 óta nem üzemel). A Várhegyen álló neogótikus Szent Anna kápolna 1895-ben, az evangélikus templom 1901-ben épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

VÁRGEDE. Hajdani Vár, mellynek erőssége néhai Kubínyi Vitézek által óltalmaztatott, és a’ Füleki Ozmanok gyakran háborgattattak innen. Minekokáért egygy az Ozmanok közzűl bajvívásra hivta annak Kapitánnyát, és földes Urát, mellyre ez meg jelenvén, életét szerentsétlenűl elvesztette. Látván e’ jó alkalmatosságot az Ozmanok, először tsendes Ostrom alá vették a’ Várat, azután pedig meg nem szűntek, míg azt hatalmok alá nem hajtották. Az Őrzők szabadon mentek-el a’ Várból; de az erősség, és Kubínyi Uraságnak lakása az Ozmanok által elrontattatott, az egész vidéknek nagy kárára, mert azután menedékhelyek nem vólt, az Ozmanoknak dühösködéseik ellen. Most Magyar falu Gömör Várm. földes Urai Kubínyi, és több Uraságok, lakosai külömbfélék; határja minden gabonát jól termő, piatza közel, legelője, fája elég van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Várgede, Gömör vármegyében, magyar falu, ut. p. Rimaszombathoz délre 1 1/2 mfdnyire: 552 kath., 140 evang., 53 ref. lak. Kath. paroch. templom. Van jó földe, rétje, s makkos erdeje. Régi várának, melly hajdan nevezetes határerősség volt, nyomdokai alig látszanak. F. u. a Kubinyi nemzetség. Van itt savanyu vizforrás is.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A Rimába siető Gortva patak kanyargó völgye oly keskeny, hogy alig enged elegendő helyet a rajta végig futó kis patak vizének, az országútnak és a vaspályának. E völgy Balogfalva helység mellett kiszélesedik, majd Várgede kúpalakú várhegye mellett ismét szűkebbre szorúl. 1502-ben Kubínyi László, a budai vár udvarbirája, királyi adományúl kapta Gedeő várát Gedeőaljával, a mai Várgedével. 1574-ben várát a török lebonttatta. Az egész hegy vulkáni kőből áll, melyet mint kitűnő építő anyagot, messze vidékre szállítanak. Várgedének egyszerű fürdője és többi úri laka van. Innen nem messze, Felednél a kies Rimavölgybe jutunk.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Várgede, gortvavölgyi magyar kisközség, a miskolc-füleki vasútvonal mentén, körjegyzőségi székhely, 175 házzal és 1042 róm. kat. és ág. ev. vallású lakossal. Ősrégi község, mely már a pápai tizedszedők jegyzékébe is belekerült, előbb Genech és helyesebben Gedey néven. Egy 1244-iki adománylevél szerint Dénes nádor birtoka. 1427-ben az Ilsvay családé, azután a Lórántfiaké, a mikor a község fölött emelkedő vára Gastrum Gedee és Gedew nevet visel. 1439-ben Zsigmond király a Marczaliaknak és a gersei Pethőknek adományozza. 1441-ben, a mikor Gwdew néven említik, a Palócziak és Országh Mihály a földesurai. 1451-ben Giskra sikertelenül ostromolja várát. 1466-ban a Tornai család tart igényt a várra és a vár birtokaira. 1478-ban a vár alatt elterülő város: oppidum Gede-Alya, a Lórántfiak birtokában van. 1502-ben „Gedeő várát” és „Gedeőalja városát” Kubinyi László kapja királyi adományul, 1526-ban Feledi Istók a várat hatalmasul elfoglalja, de a Kubinyiak ismét visszanyerik. A XVI. században a törökök gyakran ostromolták és 1574-ben már mint a törököktől lerombolt vár említtetik. Földesurai folyvást a Kubinyiak maradtak, most pedig ifj. Szabó Lászlónak, Kubinyi Imrének és Manónak és Stojkovits Emilnek van itt nagyobb birtoka. A községben több úrilak és kúria van. A Stojkovits-féle kastélyt néhai Kubinyi Rudolf főispán építtette Ybl Miklós tervei szerint. Itt tartózkodott 1846-ban és 1847-ben Petőfi Sándor. Említésre méltó, hogy a kastély feljárólépcsőit Izsó Miklós faragta. Kubinyi Manó házát Kubinyi Imre 1826-ban építtette. Ifj. Szabó László bírja Kubinyi Gedeon házát, mely 1810 körül épült, és néhai Kubinyi József szépapjáét, mely 1800 körül épült. Kubinyi Béláét 1826 körül néhai Kubinyi Károly építtette. A községban vasas fürdő van, melyről más helyen szólunk. Van itt még polgári olvasókör és gőzmalom. 1849-ben az egész község leégett. A hívek befogadására két templom szolgál. A katholikus templom 1826-ban, az evangelikus pedig 1901-ben épült. Ide tartoznak Pihenő, Félhold, Szőlővölgy, Bagi, Vereczke, Falahus, Durenda, Hodos, Farkasordító, Hajnalvölgy és Czigány telepek, puszták és tanyák is. A községnek van postája, távírója és vasúti állomása.

Magyar Katolikus Lexikon

Várgede, Gedővár, v. Gömör-Kishont vm. (Hodejov, Szl.): 1. vár. A Rátót nemzetség építtette a tatárdúlás (1241–42) után. 1281: IV. (Kun) László elfoglalta a lázadóktól. Főbb birtokosai a Jolsvai, Pálóczi, Országh és Kubinyi családok voltak. 1451: a husziták sikertelenül ostromolták. A török elleni harcokban végvár volt, 1579: elfoglalták és lerombolták, azóta rom. A kisméretű hegyi várnak Várgede község mellett jelentéktelen maradványai állnak. – 2. esperesség a v. esztergomi, majd rozsnyói egyhm-ben. Plébániái 1904: Cered, Egyházasbást, Gesztete, Péterfala, Sőreg, Zabar. – 3. plébánia. 1281: Gede. 1702: alapították. Tp-át Alexandriai Szt Katalin tit-ra sztelték, a mait 1826: építették. Akv. 1842-től. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. – Filiái 1917: Balogfalva, Gortvakisfalud, Kerekgede, Kisgömöri. – Lakói 1940: 1381 r.k., 1 g.k., 48 ev., 97 ref., 16 izr., össz. 1543; 1991: össz. 1358, m. 984 (72,46%); 2001: össz. 1387, m. 891 (64,24%). Bá.B.–** Némethy 1894:432. – Gömör-Kishont vm. 1903:104. – Schem. Univ. 1904:329. – Schem. Ros. 1913:29. – Györffy II:498. – Vártúrák III:268.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Várgede. ősrégi község, melyet a pápai adóellenőrök tizedlajstromai is nyilvántartanak már Gedey néven. A községet 1244-ben a tatárjárás viszontagságaiban szerepelt Dénes nádor kapta birtokul. Zsigmond király öszszeírásaiban, 1427-ben a község mint az Ilosvay-család birtoka szerepel, majd a Lorántffyak birtokába kerül. Ekkor már szerepel a község melletti magaslaton emelkedő vár neve is mint Castrum Gedew. Zsigmond király később a Marczaliaknak és a gersei Pethőknek adja a birtokot. 1441-ben I. Ulászló ügyiratai Gvvdew alakban említve, a Palóczyakat és Országh Mihályt nevezik meg mint földesurakat. 1451-ben Giskra veszi ostrom alá Gede várát, de nem tudja elfoglalni. 1466-ban a Tornai-család birtokában van a vár és az uradalom. 1478-ban városnak említik az okiratok a vár környékét, melyet ekkor a Lorántffyak uralnak. 1502-ben a várat és várost Kubinyi László kapja meg királyi adományként. 1526-ban fegyveres erővel szerzi meg Feledi Istók, de a Kubinyiak visszahódítják. Az első török hadjáratokban a támadó hadak többször ostrom alá veszik, végül elpusztítják a várat, úgy hogy 1574-ben csak mint váromladék nyer említést. A Kubinyiak hosszú időn át bírták a földet, újabban Kubinyi Imre és Manó, ifj. Szabó László és Sztojkovits Emil voltak a község földbirtokosai. A Sztojkovits-féle kastélyban, melyet Ybl Miklós tervei szerint Kubinyi Rudolf építtetett, Petőfi Sándor kétszer is megfordult. Ezenkívül több más Kubinyi-ház van a községben, ezek sorra 1800-ban, 1810-ben és 1816-ban épüllek. Külterületi lakott helyei: Alsótag, Bagipuszta, Csókfalipuszta, Durendapuszta, Falahúspuszta, Feketepatakpuszta, Hajnalvölgy, Hodospuszta, Kaparópuszta, Szőllővölgy, Vereckepuszta. A község területe 4021 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1621.