Abaújszina

Abaújszina a Kassai-medence déli részén, az Alsó-Hernád-völgy kistájon, a Szakályi-patak (Sokoliansky potok) partján, 180 méteres (határa 161-207 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 18 km-re délre, a szlovák-magyar államhatártól 3 km-re északra. Teljesen egybeépült a tőle délre fekvő Kenyheccel. 2010-ben területének 79,6 %-át (1816 ha) szántóföld, 7,1 %-át (161 ha) rét és legelő, 5,3 %-át (121 ha) beépített terület és 2,0 %-át (46 ha) erdő foglalta el. Sík, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt határa, melyen áthalad a Szakályi v. Bocsárd-patak és a Bölzse-patak (az egykori Szartos-patak medrét a 20. század második felében szántófölddé alakították át), keleten egészen a Hernád-folyóig húzódik. Legmagasabb pontja a Bocsárd és Bölzse között emelkedő Isten-domb (207 m), melynek neve egykori pogány kultuszhely emlékét őrzi. Külterületi lakott helye nincs. A községen átvezet a Kassát a miglécnémeti határátkelővel összekötő 17-es (korábban 68-as) számú főút, mely egyben a főutcát is alkotja. Határán keresztülhalad az R4-es (Kassa-Miglécnémeti) autópálya vonala is, valamint a Kassa-Hidasnémeti-Miskolc vasútvonal (megállóhely a községközponttól 2,5 km-re keletre). Nagyida felé (9,5 km) mezőgazdasági út teremt összeköttetést. Délről Kenyhec, nyugatról Perény-Hím és Nagyida, északról Bocsárd, Abaújszakály, Enyicke, Bölzse és Hernádgönyű, keletről Abaújnádasd és Kéked községekkel, északnyugatról pedig Saca kassai városrésszel határos. Kékeddel közös határát (mely egyben államhatárt képez Szlovákia és Magyarország között) a Hernád-folyó alkotja.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassa járáshoz, majd annak megszüntetése után a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Kassai járás). Területe (1910: 24,75 km², 1921: 25,60 km², 2011: 22,81 km²) 1910-hez képest 7,8 százalékkal csökkent: a 20. század második felében, a kassai vasmű építésekor északnyugati határrészét (az egykori Lánczy-tanyát) Saca kataszteréhez csatolták, keleten pedig a trianoni határmegvonáskor került sor a községhatár módosítására. 1986-ban hozzácsatolták a szomszédos (1964-ben Kenyhec és Miglécnémeti egyesítésével létrejött) Hraničná pri Hornáde községet. 1990-ben Kenyhec, majd 1993. január 1-jén Miglécnémeti is újra önállósult.

Népesség

A mai szlovák-magyar nyelvhatáron található Abaújszina népessége 2011-ben 2091 fő volt, melynek 81,4 %-a volt szlovák, 12,1 %-a (252 fő) pedig magyar nemzetiségű (19,5 %-a – 407 fő – magyar anyanyelvű), 5,1 %-a nem nyilatkozott nemzetiségéről. A lakosság mintegy egyhatoda (2013-ban 17,1 %-a) a roma etnikumhoz tartozik. A 18. század elején végbement elnéptelenedéséig a település magyar lakosságú volt, helynevei is magyarok. A 18. században betelepített szlovák és ruszin lakosság a 19. század második felére zömében magyarrá vált. 1880-ban lakosságának 61,9 % volt magyar, 28,6 %-a pedig szlovák anyanyelvű. A magyarok aránya 1910-re 91,6 %-ra nőtt és még az 1921-es csehszlovák népszámlálás is 69,9 %-os magyar többséget mutatott ki. Az 1930-as népszámláláskor már 54 %-os szlovák többséget írtak össze (a korabeli feljegyzések tömeges hamisításokról számolnak be) 30,5 %-os magyar kisebbség mellett. 1941-ben a magyar fennhatóság alatt tartott népszámláláskor az 1910-eshez hasonló (94,9 %-os) magyar többséget mutattak ki. A község etnikai arculata a 20. század második felében változott meg alapvetően, a magyar lakosság nagy része asszimilálódott. 1991-ben még a lakosság 20,3 %-a (481 fő), 2011-ben már csak 12,1 %-a (252 fő) vallotta magát magyar nemzetiségűnek. A kettős identitás jelentőségét mutatja, hogy a magyar anyanyelvűek aránya több mint másfélszerese a magyar nemzetiségűekének. 2011-ben a lakosság 66,5 %-a volt római katolikus, 14,1 %-a református, 5,2 %-a pedig görög katolikus vallású. A reformátusok 1880-ban még a lakosság 18,1 %-át, 1921-ben pedig 16,3 %-át alkották. Még inkább csökkent a görög katolikusoké részaránya (1880: 17,1 %, 1921: 12,3 %). A község egykor számottevő izraelita közössége (1880: 17,8 %, 1921: 9,0 %, 1938: 4,7 %) a holokauszt során pusztult el. 1900-1941 között Abaújszina népessége viszonylag stabilan alakult (1519-1669 fő között), majd 1941-1970 között egyhatodával, 1669 főről 1939-re nőtt a lakosság száma. 1970-2017 között folyamatos, de változó ütemű (az 1970-1980, valamint a 2001-2011 közötti időszakban csak csekély mértékű) gyarapodással további 11,2 %-al nőtt Abaújszina népessége (2017-re 2158 főre). Népsűrűsége (2011-ben 91,7 fő/km²) egyötödével meghaladja a járási átlagot.

Történelem

Abaújszina első írásos említése 1249-ből származik „Scena” (Szena) alakban. Neve személynévi eredetű, magyar névadással keletkezett. Területe eredetileg az abaújvári várhoz tartozott. IV. Béla uralkodásának idején keletkezett, mint hospesek kiváltságos települése. Az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben „Zina” (Szina) alakban szerepelt, már templomos helyként. 1390-ben előbb zálogjogon, majd 1402-től adományként a Perényi család birtokába került. 1423-ban, Perényi Péter halálával a Rozgonyi család birtokába került. 1427-ben már népes mezőváros 91 lakott portával. A forgalmas kereskedelmi úton fekvő Szina egyben vám- és harmincadszedőhely is volt. A 16. század elején Rozgonyi Katalin kezével Báthory András birtokába került a település. Később a mohácsi vész utáni időszakban az állandó harcok miatt hanyatlásnak indult, 1553-ben már csak 35 lakott portája volt. 1528-ban itt zajlott le a szinai csata Szapolyai János és Johann von Katzianer osztrák seregei között, Szapolyai döntő vereségével. 1566-ban Schwendy Lázár felsőmagyarországi kapitány seregei táboroztak itt. Lakói a 16. század második felében református hitre tértek, 1608-ban eredetileg Szent Miklósnak szentelt templomát is a protestánsok használták. A község legrégebbi pecsétjét 1606-ból ismerjük. A 17. században Abaúj vármegye rendjei több alkalommal is Szinán tartották gyűléseiket, ekkor vendégfogadó is működött a faluban (1640). 1652. szeptember 20-án egy török támadás során felégették a falut. Az 1711-es pestisjárványban csaknem egész lakossága elpusztult, 1715-ben alig 19 lakott portája volt (14 jobbágy- és 5 zsellérporta). A 18. században részben római katolikus vallású szlovákokkal és görög katolikus vallású ruténekkel telepítették újra, 1746-ban már újra 646 lakosa volt. Római katolikus egyházközségét 1782-ben alapították újra. A forgalmas országúton fekvő községben nagy jelentőségű volt a kereskedelem, híres volt piacairól és számos kocsma működött itt. 1828-ban egy tűzvészben súlyos károkat szenvedett a református templom, melyet Máriássy Zsigmond adományából építettek újra. 1830-tól papírmalom is volt a faluban, 1869-ben említik először szeszfőzdéjét. Már a 19. század első felében számos zsidó telepedett itt le (1880-ban a lakosság csaknem egyötödét alkották), 1850-ben Fényes Elek geográfiai szótárában már említi zsinagógáját is. 1880-ban 1413, 1890-ben 1333, 1900-ban pedig 1546 lakosa volt a községnek. Lakóinak zöme a 19. század második felére magyarrá vált, 1880-ban lakosságának háromötöde volt magyar és több, mint egynegyede szlovák anyanyelvű. A század végére már csaknem egybeépült a tőle délre fekvő Kenyheccel. 1882-ben kapta a vármegyei hovatartozásra utaló Abaújszina nevet a korábban használt Szina helyett. 1898-ban új szeszgyár létesült a faluban, mely 1944-ig működött és a Moskovits-család tulajdonában volt. 1908-ban a falu nagy része leégett. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. A két világháború között még döntően mezőgazdasági jellegű községnek 1921-ben 1580, 1930-ban pedig 1519 lakosa volt. 1932-ben a szeszgyár és a malom is leégett. 1938. novemberében az első bécsi döntés során Magyarországhoz csatolták. 1941-ben 296 háza és 1519 lakosa volt. 1944-ben zsidó lakosságát (1938-ban 78 fő) megsemmisítő táborba hurcolták. 1944. december 19. – 1945. január 19. között a község egy hónapig frontvonalba került. Decemberben a szovjet hadsereghez átállt román csapatok bevonulásával ért véget a német megszállás Abaújszinán, de az északabbra fekvő falvakban csak januárban. Mezőgazdasági szövetkezetét 1950-ben alapították. 1970-ben 1939, 1980-ban 1947, 1991-ben pedig 2021 lakosa volt. 1986-ban megszüntették az 1964-ben Kenyhec és Miglécnémeti egyesítésével létrejött Hraničná pri Hornáde községet és mindkét település Abaújszina irányítása alá került. A rendszerváltás után, 1990-ben előbb Kenyhec, majd 1993-tól Miglécnémeti is önállósult. A község címerét és zászlaját 1998-ban fogadták el. A még 2003-ban is 2400 hektáron gazdálkodó mezőgazdasági szövetkezetét 2006-ban felszámolták. 2001-ben 2084, 2011-ben 2091, 2017-ben pedig 2158 lakosa volt Abaújszinának. 2010-2013 között megépült a község határán keresztül az R4-es gyorsforgalmi út Kassát Miglécnémetivel összekötő szakasza. A szuburbanizációs tendenciák 2011 után itt is jelentkeztek, míg 2001-2011 között alig 7 fővel, 2011-217 között már 67 fővel gyarapodott a község népessége. Az egykor többséget alkotó magyar lakosság kisebbségbe került, de még jelen van a községben, ma is működik az abaújszinai Csemadok-alapszervezet.

Mai jelentősége

A községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Az eredetileg a 13. század közepén épült református temploma román és kora gótikus jegyeket őriz, mai alakját az 1828-as tűzvész utáni klasszicista stílusú átalakításakor, illetve 1905-ös historizáló stílusú helyreállításakor kapta. Mellette található az 1833-ban empire stílusban emelt Máriássy-síremlék. Szent Péter és Pál tiszteletére szentelt római katolikus temploma eredetileg neoklasszicista stílusban épült 1869-ben, a 20. század második felében modern stílusban újjáépítették. Az előtte található régi útmenti kőkeresztet még 1609-ben állították. A Teleki-kúria a 19. században épült klasszicista stílusban, később a Moskovits-családé volt, ma átalakítva rendelőintézetként működik. A község fontos régészeti lelőhely, határában az 1950-es években ősemberi maradványokat és kőeszközöket találtak. A közelmúltban az aurignaci kultúra (mintegy 30 ezer éves) kőeszközeit tárták fel Abaújszinán.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Magyar falu Abaúj Várm. földes Urai Sós, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Kenyhetzhez nem meszsze, mellynek filiája; határja jól termő, vagyonnyai külömbfélék, piatzok Kassán nem meszsze.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szinna, (Senya) magyar-tót-orosz falu, Abauj vmegyében, Kassához délre 4 1/2 mfldnyire, a pesti országutban, 762 r., 240 g. kath., 27 evang., 397 ref., 159 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház. Synagóga. Sok korcsma; síkon fekvő szántóföldei bő termékenységüek. F. u. Patay, Marjássy, Soós, Óvári, Bernáth, Dézsy s m.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Alább délre fekszik Szina község, hol régen nem egyszer gyűlésezett a megye.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szina 200 házzal biró 1333 magyar és tót lakosu község, körjegyzőséggel és postaállomással. Távirója Hidas-Németi. E községnek a vármegye történetében nem egyszer volt szerepe. Közgyülést is tartottak itt. Katholikus templomának alapja nagyon régi. Plébániájának visszaállítása után 1782-ben első pátronusa Benyovszky szül. Ocskay Erzsébet volt. A községben jól berendezett szeszgyár működik. Teleky László nagybirtokosnak csinos kastélya van itt.

Helységnévtár

Szina, rk. 736 Kenyhec, gk. 242 Bölzse-Sziget, ág. 27 -, REF. 256 Tiszáninnen, IZR. 252

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Abaujszina. Okleveles első említését 1249-ben találjuk, mikor is IV. Béla a helybeli német telepeseknek olyan kiváltságokat ad, milyeneket Kassa polgársága kapott és nekik adja Kaettetio (Kéked?) és Bocsárd nevű földeket, 1255-ben pedig a csányi várispánsági földeket kapják meg 1276-ban az Aba - nemzetségbeli György kezén találjuk. Az 1427. évi adóösszeíráskor 70 portát jegyeztek fel itt. Határában Ferdinánd király osztrák hadai megsemmisítő csapást mértek Zápolya János király seregére. Hozzátartozik Lánczy-tanya. A község területe 4396 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1658.