Alsóbodok

politikus, író. Külföldi tanulmányútja után Semptén helyezkedett el a Forgách családnál, majd a Thurzó család szolgálatában várkapitány volt. Nyitra vármegye követeként részt vett több országgyűlésen, melyről naplót írt. 1639-től Nyitra vármegye alispánja, 1641-től a vármegyei nemesi felkelés vezetője volt. Évente változtatta, hogy kinek az oldalán áll, végül a király udvar mellett állapodott meg, mely jutalmul birtokadományt és bárói rangot adott neki. Királyi tanácsosként is tevékenykedett. 1677-ben hunyt el.

Építészmérnök, az alsóbodoki Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola és kollégium alapítója, a zoboraljai közművelődés motorja, gróf Esterházy János emlékének és kultuszának ápolója.

A magánbirtokán létesített felvidéki történelmi emlékpark komoly figyelemre méltó. A hatalmas díszterem különféle rendezvényeknek, konferenciáknak, ünnepségeknek, összejöveteleknek ad otthont, nyaranta pedig gyermekek számára biztosít nyári táborozást. Paulisz Boldizsár 2012-ben fogott neki a Hűség keresztútja faszobor-sorozat tervezésének és kivitelezésének. 2013-ban kezdte az Esterházy-sziklasír építését, majd felépíttette a Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnát.

Paulisz Boldizsár nevéhez számtalan más tevékenység, több emlékmű, emlékoszlop létesítése is fűződik. Mindezt a felvidéki magyarság megerősödése céljából tette. Olyan munkát végzett, amelyet kevesen képesek véghezvinni. 

Agrármérnök, helytörténész, költő, egyetemi docens, a Nyitra vidék magyar vonatkozású hely- és művelődéstörténeti emlékeinek kutatója

 Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte. 1982–1986 között az Udvardi Mezőgazdasági Szakközépiskolában tanult, majd a nyitrai Mezőgazdasági Egyetemen 1991-ben agrármérnöki oklevelet szerzett. 1996–1999-ben elvégezte a nyitrai Konstantin Egyetem Természettudományi Karán a környezeti ökológia mesterképzést, 1997–2001 között pedig a nyitrai Szlovák Agrártudományi Egyetem Kertészeti és Tájgazdálkodási Karának doktori képzését (tájgazdálkodás, PhD.). Felsőoktatási pedagógusképzésben is részt vett 2004–2005-ben. 2009-ben a gödöllői Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán a környezetgazdálkodás témakörében egyetemi docenssé habilitálták.

1992–1997-ben a nyitrai Közterület-fenntartó Vállalatnál dolgozott. 2001–2002-ben az alsóbodoki Vállalkozói Szakközépiskola óraadó tanára volt, 2002-től a nyitrai Szlovák Agrártudományi Egyetem Kertészeti és Tájgazdálkodási Karának adjunktusa. 2009-től az Európai Tanulmányok és Régiófejlesztési Kar Fenntartható Fejlődés Tanszékének docense. Kutatási területe a fenntartható fejlődés, a természeti erőforrások, a tájhasználat, a biodiverzitás. Számos szakmai csoport, szervezet és társaság tagja, munkatársa. Tudományos dolgozatai számos ország szakfolyóirataiban jelennek meg. Több alkalommal járt külföldi tanulmányutakon.  Szakirodalmi munkássága során eddig több mint 190 tudományos és egyéb szakmai tanulmánya jelent meg a világ több mint 20 országban (USA, Kína, Svájc, Finnország, Svédország, Franciaország, Belgium, Nagy-Britannia, Olaszország, Oroszország stb.), 6 tudományos folyóirat szerkesztőbizottsági tagja Szlovákiában, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban. 2018-ban jelent meg egy a vegetációtörténet és kultúrtájak kapcsolatát tárgyaló terjedelmesebb angol nyelvű monográfiája a svájci Springer könyvkiadó gondozásában (Vegetation history and cultural landscapes), mely felvidéki esettanulmányokon alapszik. Több nemzetközi konferencia társszervezője (Cambridge, Manchester, Turku, Kuala Lumpur stb.), 2016-tól szervez nemzetközi szemináriumokat a visegrádi országok népeinek hagyományos ökológiai tudásáról. 2016-ban megkapta a Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Miniszterének Díját. 

Szakmai tevékenysége mellett szépirodalommal és helytörténettel is foglalkozik. Feldolgozta és publikálta több zoboralji község (Alsóbodok, Babindál, Gímes, Nyitracsehi, Nyitrageszte, Zsére) történetét. Jelenlegi lakóhelyéről, Pogrányról két könyvet is megjelentetett. Több munkáját közösen írta feleségével, Fehér Pindes Ivettel (pl. Nyitrai sírkövek. Séta a nyitrai városi temetőben, 2009; Irodalom Nyitrán, Nyitra az irodalomban, 2012). Fontosabb helytörténeti monográfiái: Alsóbodok, 1997; Nyitrageszte, 1997; Emlékező Nyitra, 2006; Csehi község monográfiája (Száraz V.-vel), 2013. Megjelent két önálló verseskötete is (Cápafogak közt, 2003, Pusztába kiáltó, 2012).

szerzője volt egy Nyitra látványosságait bemutató kiadványnak (2006), egy 1848/49-es szabadságharc nyitrai vonatkozásait bemutató munkának (2014) és társszerzője az 1807-1922-ben vezetett nagycétényi hegykönyvet bemutató műnek (2014). 2017-ben jelent meg Imrich Točkával írt közös munkájuk, a Zoboralja harangjai. Már több éve dolgozik egy Nyitra szélesebb környékének szőlőművelését bemutató monográfia kéziratán és 2017-ben feleségével Fehér Pindes Ivettel együtt Alsóbodokon megnyitották a tájegységet bemutató Zoboralja Múzeumot. Szenvedélyes világutazó (túrázás, yachting, búvárkodás stb.), fényképész, számos társaság tagja (helyi értéktárbizottság, alsóbodoki borbarátok, szlovákiai pecsétes tégla-gyűjtők, hazai és külföldi botanikai, ásványtani és ökológiai társaságok tagja). Angol nyelvből egy szakkönyvet fordított szlovákra: Bramwell, M.: Potraviny. Fortuna Print, Bratislava, 2002 (Eredeti: Bramwell, M.: Food Watch. Dorling Kindreley Ltd., London, 2001, ford.: Fehér S. és Petrášová, L.)