Alsószemeréd

A község az Ipolymenti-hátság dombvidékén, az Alsó-Egeres-patak mentén fekszik, Ipolyságtól 12 km-re északnyugatra, Lévától 27 km-re délkeletre. Területén áthalad a 75-ös országos főút Érsekújvár-Losonc közti szakasza, az erről leágazó 1 km-es bekötőúton közelíthető meg. Nyugatról Deménd, délnyugatról Százd, délről Ipolyvisk, keletről Gyerk és Kistompa, északról pedig Felsőszemeréd községekkel határos. Északi határának egy részét a 75-ös főút vonala alkotja. Határának nagy része mezőgazdaságilag művelt terület, mintegy egyötödét erdő borítja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Mai területe (11,86 km²) 1949 után alakult ki, amikor Pusztafalut és vele határának északkeleti részét Felsőszemerédhez tartozták (159 hektár, a községterület 11,8 %-a).

Népesség

1910-ben 509, 1921-ben 611, 1938-ban pedig 632, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 13,4 %, 1930-ban 22,6 % volt. Magyar többségét 1945 után is megőrizte (1961-ben 80,5 %). 1938-1991 között népessége több mint egynegyedével csökkent (26,9 %), 1991-2011 között azonban már 17,3 %-os népességgyarapodás (462 főről 542-re) figyelhető meg. 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 73,6 %-ról 39,1 %-ra csökkent. A szlovák nemzetiségűek 2001-2011 között relatív többségbe kerültek (arányuk 18,6 %-ról 48,7 %-ra ugrott). A községben számottevő roma közösség él (2011-ben a lakosság 38 %-a a roma etnikumhoz tartozott), bár a roma nemzetiségűek aránya nagy eltérést mutat az egyes népszámlálások alkalmával (1991-10,2 %, 2001-20,2 %. 2011-12 %). Lakosságának túlnyomó többsége (96,1 %) római katolikus vallású.

Történelem

Korai település, már a kőkorszakban is lakott volt. A mai települést először 1353-ban Zemered alakban említik. 1403-ban Alsouzemered, 1511-ben Zemered Inferior néven kerül be az okiratokba. A 13. század végén az ipolyviski vár tartozékaként a Cseszneky, majd a Szemerédy család tulajdona volt. A község a 18. századig közvetlenül Felsőszemeréd mellett, a lévai országút mentén települt, ami a kuruc szabadságharc alatt a szembenálló felek hadait minduntalan arra csábította, hogy a községet kifosszák. A falu megelégelvén az állandó zaklatást és sarcolgatást, 1715-ben mai helyére költözött át, az országúttól távolabb. Később járványok, tüzek és áradások pusztítják. A 19.században a Koháry-, a Szécsényi-, a gróf Forgách-, a gróf Esterházy és a gróf Breuner családok a község földesurai. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott, ezután Csehszlovákia része lett. 1938 és 1945 között Magyarországhoz tartozott. Határában 1934-ben két 5. századi népvándorlás kori aranybevonatú ezüstsisakot találtak.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben magyar alapiskola és óvoda működik. Keresztelő Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma 1884-ben épült. A 18. század elején épült egykori Koháry-kastélyban 1883-1948 között az irgalmasrendi nővérek kolostora működött.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Alsó, Felső Szemeréd. Két Magyar falu Hont Várm. Alsónak földes Ura Gr. Koháry Uraság, amannak pedig több Urak; Felső az Alsónak filiája; lakosaik katolikusok, fekszenek Honthoz 2 mértföldnyire, a’ Selmetzi víz mellett; határbéli földgyeik jól termők, külömbféle vagyonnyaikat jó áron eladhattyák.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szemeréd (Alsó), Szemerovcze, magyar falu, Honth vmegyében, Ipolysághoz nyugotra 4 mfd. 354 kath. lak. Kath. paroch. templom. Szép urasági kastély, és kert. Gazdag határja bővelkedik gabonával, borral, gyümölcscsel, fával; gr. Forgách birta, de mostanában megvette tőle gr. Eszterházy Józsefnő.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alsószemeréd, magyar kisközség, 78 házzal és 571 róm. kath. lakossal; vasúti állomása és távirója Tompa, postája Felsőszemeréd. A község első okleveles említését, Felsőszemeréddel együtt, IV. Béla királynak évszám nélkül Selmeczbányán kelt parancsában találjuk, a mikor a király az erről a községről nevezett Szemerédi Mihályt a sági préposttal megidéztette. A következő században, 1347-ben, Poss. Zemeredet a Kacsics nemzetségbeli Kónya Miklós neje, Harsendorfer Wolfing leánya, Erzsébet, kapta hozományul. 1715-ig Alsószemeréd község a lévai országút mentén, Felsőszemeréd tőszomszédságában feküdt; azonban az országúton áthaladó katonaság addig fosztogatta a lakosságot, mígnem az egész falu, 1715-ben, mindenestől áttelepült arra a helyre, a hol ma áll. A mult század első felében a Koháryaké volt, majd a Szécsényi, gróf Forgách, gróf Esterházy és végül a gróf Breuner család szerezte meg és jelenleg is annak van itt nagyobb birtoka. A község temploma újabb korbeli. Van a falúban betegápoló-intézet, melyet apáczák kezelnek; ezt gróf Steinlein Leontin alapította 1883-ben. A község dülő-nevei között történelmi érdekességűeknek látszanak a következők: Peresvölgy, Szabadföldek, Papkútja.

Magyar Katolikus Lexikon

Alsószemeréd, Unter-Semered, v. Hont vm. (Dolné Semerovce, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. báti esp. ker-ében. - 1260: Zemered. Első tp-át 1500 e. ismeretlen tit. sztelték. Lakói 1550 k. prot-ok lettek. 1787: alapították újra. Mai Ker. Szt János tp-át 1884: építették. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1940: m., szl. - Filiája 1917: Felsőszemeréd [1991: össz. 685, m. 449 (65,55%); 2001: össz. 633, m. 344 (54,34%) lakos]. - Lakói 1840: 866 r.k., 10 izr., 28 egyéb vall., össz. 904; 1910: 501 r.k., 1 ev., 3 ref., 4 izr., össz. 509; 1940: össz. 613 r.k.; 1991: össz. 462, m. 340 (73,59%); 2001: össz. 499, m. 296 (59,32%). ** M. Sion 1864:510; 1865:150. (Fábián J.: ~ tört.) - Némethy 1894:12. - Gerecze II:380. - Schem. Strig. 1917:43. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Alsószemeréd. A tatárjárás köriili időkben már fennáll a község. Ezt IV. Bélának egy Selmecbányán kibocsátott királyi parancsa igazolja, mely azonban nem visel évszámot. 1317-ben mint Possessio Zemèred szerepel és a Kasics-nemzetségbeli Kónya Miklós felesége birtokában találjuk. A község a XVIII. századig közvetlenül Felsőszemeréd mellett a lévai országút mentén települt, ami a kuruc szabad ságharc alatt a szembenálló felek hadait minduntalan arra csábította, hogy a községet kifosszák. A falu megelégelvén az állandó zaklatást és sarcolgatást, 1715-ben mai helyére költözik, mely az országúttól távolabb fekszik. A XVIII. században szinte zavartalan a fejlődése, következő százada azonban ismét a sorscsapások jegyében alakul: járványok, tüzek és áradások pusztítják. Az 1848-as szabadságharc idején portyázó harcok folytak határában. A mult században a Koháry-, Szécsényi-, gróf Forgách-, gróf Esterházy és a gróf Breuner-család a község földesurai. A község külterületi lakott helyei: Lucina-telep, Perespuszta, Pusztafalu. A község területe 2337 kat. hold s lélekszáma a visszacsatoláskor 632.

Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943

Alsószemeréd plébániáját 1787-ben szervezték, de anyakönyvei már 1703-tól vannak. Templomának védőszentje Keresztelő Szent János. A hívek anyanyelve magyar. Iskolája katolikus. Kegyura a vallásalap. Helyettes plébánosa: Mikletics Antal. Idetartozik Felsőszemeréd (kai. iskolával és templommal).