Beje

Beje a Gömöri-medence keleti részén, a Turóc-patak bal partján fekszik, Tornalja központjától 2 km-re nyugatra, a 16-os országos főút (Rimaszombat-Tornalja) szakasz menén, itt ágazik el Jolsva és Nagyrőce felé az 532-es út. Nyugatról Oldalfala és Zsór, északról Otrokócs, keletről Sajógömör, délkeletről pedig Tornalja katasztere határolja.

Közigazgatás

1971-ig önálló község, azóta Tornalja városrésze és négy kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Kataszteri területe (6,22 km²) 1910-38-hoz képest (6,19 km²) csak minimális mértékben változott.

Népesség

1910-ben 539, 1921-ben 580, 1938-ban pedig 562, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették és magyarországi, valamint észak-gömöri szlovákokat telepítettek a községbe. Magyar többségét ezután is megőrizte, 1970-ben 546 lakosának 58,6 %-a volt magyar, 40,8 %-a pedig szlovák nemzetiségű. 1921-ben lakosságának 63,8 %-a volt református, 32,8 %-a pedig római katolikus vallású. 2011-ben 442 állandó lakos volt, a legkisebb népességű tornaljai településrész volt, itt élt a város lakosságának 5,9 %-a.

Történelem

A falu a 11. század végén jött létre, területét a 10. század végén foglalták el Heves felől érkező, török elemekkel vegyes magyarok. 1247-ben Kálosával szomszédos földként említik, annak határjáró oklevelében. Ekkor névadójának, a gömöri vár kondicionálisának, Byának a birtoka, később a Kacsics-nemzetségé, melynek itt letelepedett ágát Bejeinek nevezik. A család 1435-ben királyi adománylevélben kapta birtokul a falut. A falu híres volt szőlőtermesztéséről, a 16. századi forrásokban aranymosását is említik. Bár a 16-17. századi harcokban népessége megfogyatkozott, de eredeti magyar lakosság helyben maradt. A 16. század második felében lakossága református hitre tért. 1846-49 között itt volt lelkész Tompa Mihály, akit Petőfi Sándor is meglátogatott a faluban (emléküket a református templom falán elhelyezett emléktábla őrzi). 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1971-ban Tornaljához csatolták.

Mai jelentősége

Református temploma 1442-ben; a barokk-klasszicista stílusú Szent-Ivány-kúria pedig a 18 század közepén épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BEJE. Magyar falu Gömör Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, még többen reformátusok, fekszik Méhinek szomszédságában, mellynek filiája, Sajó vize táján, Turótz patakjához is közel, alkalmatos, és termékeny helyen; gyengék, és kedves ízűek borai, földgye mindenféle gabonát termékenyen hoz, piatzozása két, és négy mértföldnyire, legelője meglehetős, és elegendő, mind a’ kétféle fája gyümöltsös, és konyha kertyei jók, malma helyben, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Beje, magyar falu, Gömör vármegyében, felülről Otrokocs, alulról Oldalfala helységekkel szomszédos, sikságon a Turócz vize mellett fekszik. A helységen keresztülmegy a Tornaljától Rimaszombat felé vivő országut; ékesiti ezen helységet Szentmiklósi Victor ur nagy kastélya, Csemniczki Pál, Dapsi Pál, Szathmári István és özv. Szathmári Józsefné uri lakhelyök. Van a reformatusoknak templomjuk. Számlál ezen helység 523 lelket. Van e helységben 11 urbéri telek, 20 4/8 majorsági, mindössze 167 hold erdő. Sok buzatermő szántófölddel, jó réttel s marhahizlaló legelővel áldotta meg a természet ezen helységet. – Jó fekvésű 104 kapás szőllőhegye meglehetős bort ád a tulajdonos asztalára. A helység mellett folyó Turócz vizén van egy malma, alsó végin a helységnek pedig egy korcsmája. Ut. p. Tornalja.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A gömöri meredek hegy alatt van Beje, a Szentmiklóssyak kastélyával és díszkertjével.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Beje, a Turócz vize mellett fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 92 házzal. Ev. ref. vallású lakosainak száma 508. 1427-ben Beye alakban említik az egykorú okiratok. 1435-ben a Bejey család bírja. A XVI. században földesurai közt a Posztós családdal találkozunk; majd később a Szentmiklóssy, Csemniczky, Dapsy és a Szathmáry családoknak van itt részbirtokuk. E két utóbbi család után három régi kúria maradt a községben, melyek közül az egyik most Botta Sámuelé, a másik Szent-Ivány Józsefé, a harmadik pedig Erdélyi Lászlóé. A mult században híres gyümölcstermelése volt. Református temploma 1442-ben épült. Az egyház 1635-ből, Posztós Judit adományából, ezüst kelyhet őriz. Ide tartozik Levárt puszta is. Posta, távíró és vasúti állomás Tornallya.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Beje. Az 1427. évi oklevélben Beye néven szerepel. A Bejey-családról, amely a község földesura volt, egy 1435-ből származó okirat tesz említést. A XVI. században a Posztóscsalád, később a Szentmiklóssyak-, a Dapsy- és a Szathmáry-családok voltak itt a földbirtokosok. Katolikus templomában értékes kelyhet őriznek 1635-ből, mely Posztós Judit ajándéka. A Dapsy- és Szathmáry-családok kúriái napjainkig fennmaradtak. A község területe 1076 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 562. Pusztái: Cigánytábor, Lévárpuszta.

Bátky Károly - Batta István - Darvas Iván - Palcsó Dezső - Stöhr Antal Szilárd - Tompa Mihály -