Gimes

Gímes a Tribecs-hegység (Razgyel-hegycsoport) délkeleti lábánál, a Zoboralján, a Gímes-patak völgyében fekszik, Nyitrától 14 km-re északkeletre, Aranyosmaróttól 14 km-re nyugatra, a Lipótvár-Garamkovácsi vasútvonal mentén (megállóhely, személyforgalom 2003 óta nincs). Területét érinti a Nyitrát Garamszentbenedekkel összekötő 65-ös főút, mellékutak kötik össze Kolonnal (3,5 km) és Néverrel (4,5 km), mezőgazdasági út Barslédeccel (3,5 km). Területének csaknem felét a Tribecs-hegység erdei borítják, melyek a Nyitra-mente Tájvédelmi Körzethez tartoznak. Északnyugatról Felsőelefánt és rövid szakaszon Béd, északkeletről Gímeskosztolány, keletről Lédec, délkeletről Néver, délről Kolon, délnyugatról pedig Zsére községekkel határos. Lédeccel és Zsérével közös határa egyben Nyitra és Bars megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó község. A 19. század derekáig mezőváros volt. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között az Aranyosmaróti járáshoz, 1960-tól újra a Nyitrai járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Nyitra megye, Aranyosmaróti járás). Területe (27,18 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

A község a szlovák-magyar nyelvhatáron, a zoboraljai magyar nyelvsziget északi szélén helyezkedik el. A 20. század elején még túlnyomó többségében magyarok lakta község 1991-re szlovák többségűvé vált, az asszimiláció eredményeként 2011-re a magyar nemzetiségűek aránya már alig haladta meg az összlakosság egynegyedét. 1910-ben 1134, 1921-ben 1209, 1939-ben pedig 1437, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa, a szlovákok 1910-ben a lakossága egytizedét, 1921-ben egyötödét alkották. A községben két évszázada él roma közösség is, 2013-ban a lakosság 5,3 %-a tartozott a roma etnikumhoz. 1991-2011 között a népességszám 6,4 %-al növekedett (1910-ről 2033-ra), a magyar nemzetiségűek aránya ugyanakkor csaknem a felére zuhant (45,8 %-ról 26,7 %-ra). A lakosság túlnyomó többsége (87,6 %) római katolikus vallású.

Történelem

Már korán lakott település volt, az első okiratos említését, Gimesként, a zobori bencés apátság oklevelében leljük, 1113-ban. 1226-ban II. András a Hont-Pázmány nembeli Ivánkának adta birtokul. Fia András koronaőr, főtárnokmester, a Forgách család őse a 13. század derekán várat építtetett itt a Nyitra–Bars kereskedelmi útvonal felügyeletére. 1273-ban András és fiai II. Ottokár cseh király ostromától védték sikerrel várukat, s csak 1303 után sikerült megszereznie Csák Máténak. Csak Csák 1321-es halála után került királyi tulajdonba, s 1356-tól királynéi birtokba. A 14. század végén Mária királynő Forgách Balázsnak és rokonainak adományozta. Ők voltak azok, akik 1430 a falu melletti mocsarat lecsapolták, valamint bővítették a várat. A török korban többször ostromlott vár volt, amelyet a tulajdonos Forgách család 1613-ban, illetve később, 1712-ben és 1755-ben is megjavíttatott. A 18. századi átépítéskor a várban barokk kápolnát alakítottak ki. A család egészen a 19. század végéig lakta a várat, ám 1885 után, miután a család a faluban álló barokk kastélyba költözött, a vár pusztulásnak indult. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához, majd 1920-tól Gymeš néven Csehszlovákiához tartozott. 1938-ban megépült a Sarlókajsza-Aranyosmarót közötti vasúti szakasz, melynek egyik állomása Gímes lett. 1938-1945 között a Szlovák Államhoz tartozott. A háború után a lakosság legnagyobb része reszlovakizált. 1948-ban Jelenec lett a hivatalos neve. 1960-ban átadták az új iskola épületét. 1965-ben Jókai Mária tanítónő vezetésével megalakult a Villő népi együttes, mely napjainkig működik. Az 1980-as évektől a gímesi táborhely a Juhász Gyula Ifjúsági Klub által rendezett művelődési táborozások színhelye. 1993-ban sikertelen referendumon kísérelték meg hivatalos nevének megváltoztatását.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, régebben szőlőtermesztéséről is híres községben ma különösen jelentős ágazat az idegenforgalom (mesterséges tó a Gímesi-patakon, Remitás-üdülőhely és táborozóhely). Itt működik a Zoboralja egyik legfontosabb magyar alapiskolája (a szlovák iskolával egy intézményt alkotva), de óvodájában már megszűnt a magyar oktatás. Szent Keresztnek szentelt római katolikus temploma 1720-ban épült, a Szűz Mária-kápolna 17. századi, a Forgách-kastély pedig 1722-ben épült barokk stílusban. Fő nevezetessége a falutól északra, a Tribecs egyik hegytetején (Várhegy, 514 m) emelkedő várrom. A várat a Forgáchok emeltették a 13. században, a 19. századra pusztulásnak indult. A várhegy északnyugati lejtőjén található, 1240 óta fennálló gesztenyést 1952-ben természetvédelmi területté nyilvánították 2,66 hektáron.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

GIMES. vagy Gymes. Mező Város Nyitra Vármegyében, földes Ura G. Forgách Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Nyitrához más fél mértföldnyire, és az Uraságnak, (mellyet IVdik Béla Királynak idejétől fogva bírnak) jeles kastéllyával ’s kertyével díszesíttetik. Határja jó termékenységű, fája, legelője makkja van, szőlöhegye néhol soványas, vagyonnyai külömbfélek, és meglehetősek, piatza Nyitrán, más fél órányira, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Ghimes, (Ghymes), magyar mv., Nyitra vgyében, Bars vmegye szélén, Nyitrától 2 órányira egy kies vidéken. Lakja 1034 kath., 8 zsidó. Urasági csinos kastély és kert; termékeny határ, sok erdő, bortermesztés, gesztenye s más gyümölcs bőven. – Egy órányi távolságra nyugot felé láthatni a régi Ghymes várát, a gr. Forgácsok törzsök lakhelyét fejérleni, melly az egész megyében egyedül maradt meg a hajdani várak közül lakható állapotban. Fekszik ez egy magos hegynek tetején, gesztenye erdőktől körülvétetve, melly hegy nyugot felől egyenes kősziklákból, mint valami roppant fal emelkedik fel, de a napkeleti oldalról könnyü felmenetelt enged még a szekérnek is. Régenten vontató hiddal, s mély árokkal védelmeztetett az ellenség ellen; a mint hogy ennek nyomait még most is láthatni. Nézésre méltó dolgok ezen várban: a nagy palota, hol 200–300 ember könnyen elférhet, s hol egy nagy vendégséghez mindenféle készületek találtatnak, a mellette lévő szobákban a Forgácsokat pánczélos öltözetben ábrázoló képek, némelly régi formáju székekkel, asztalokkal, s más házi butorokkal együtt; – az igen gazdag ékességü kápolna, a Lajola Sz. Ignácz tiszteletére, ki egyszersmind a vár patronusa. Itt különösen nevezetes egy mise-ruha, melly arany-fonal helyett asszonyi hajjal van kivarva igen csinosan és mesterségesen. Ez öregbik Forgács Pál gr. hitvesének, született Révay bárónénak ajtatos ajándéka; ki midőn férje papnak felszenteltetett, a klastromba apáczának menvén hosszu és igen szép haját lemetélte, s azokkal ezt a ruhát saját kezével kivarta. A kápolna alatt van gr. Forgácsok sirboltja; az emlitett Lojola Sz. Ignácz tiszteletére gr. Forgács hagyományából minden esztendőben nagy bucsúünnep tartatik itt, a midőn a számosan öszvesereglett vendégek gazdagon megvendégeltetnek. A mi már eredetét s viszontagságát illeti ezen várnak: első törzsöke a ghymesi gr. Forgács családnak s első épitője Ghymes várának Bányai Andrási Ivánka fija volt, kinek IV-ik Béla a sajó melletti ütközetben kimutatott vitézségéért 1256-ban Ghym földeket, meg a vele határos Ghymes nevü földet is oda ajándékozta. A Forgácsoktól Trencséni Máté erőszakosan elvette, de a rozgonyi csata után legyőzettetvén, ettől elesett, s a király kezére jutott, s ott is maradt (nem tudni mi okból) mind addig, mig 1-ső Maria ismét Forgács Balázsnak ajándékozá. – A török háborukban sokszor látott ellenséget, azonban soha be nem vétetett, sőt tetemes kárt sem szenvedett. 1613-ban gróf Forgács Zsigmond Nádorispán nagy költséggel megujitotta; de 1618-ban a Bethlen seregek elpusztitották s felprédálták; mindazáltal ezen eset után ismét ujabb izlés szerint felépült, s békeségben is maradott egész a század végéig, a midőn a törökök ezt a várat is felgyujtották, de be nem vehették. Gr. Forgács Zsigmond mint Rákóczy Ferencz vezére hűségtelensége miatt elvesztvén: 1-ső József császár gr. Wratislav csehországi cancelláriusnak adta 130,000 forintba; hanem ez 1712-ben III-ik Károly segedelmével ugyan annyi sommába gr. Forgács Pál rosnyói püspöknek általengedte. Ki is reá uj adománylevelet nyervén, familiájának új törzsöke lett, s a várat fijával együtt sok költséggel kiigazittatta, s a már felebb érintett kápolnát épittette.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A Bliszka hegy keleti lejtőjén, a Tribecs déli végcsúcsán a ghymesi vár áll. E várat Ivánka András alapítá, ki IV. Béla életét mentette meg a mohi csatában, s jutalmúl Ghym földet kapta. Ez az Ivánka őse a Forgách grófi családnak, mely máig bírja e várat és uradalmat. Husziták, törökök, fölkelők gyakran ostromolták, sőt el is pusztíták, de mindig újra fölépűlt s a közelebbi időkig lakható állapotban volt. Gróf Forgách Pál rozsnyói püspök ékes kápolnát emelt benne; ez alatt van a régi Forgáchok sirboltja. Ma csak roskadozó falai tekintenek az alattok elterűlő gesztenyeerdőre. A várban volt szekrények, székek, asztalok, részben a XV. század hazai iparának termékei, a Ghymes községben 1720-ban épűlt kastélyba kerűltek. Itt van a Forgáchok családi képtára és sok más érdekes kép, részben régi híres külföldi művészektől. A kastély termeit gazdag agancsgyűjtemény is ékesíti. A Piliske hegyi vadaskertnek érdekes ritkasága a muflon, melynek meghonosítása czéljából 1868-ban kilencz darabot bocsátott ki a mai birtokos, gróf Forgách Károly, a ki egyike a leghíresebb vadászoknak, egy körűlkerített terűletre. 1883-ban már százötvenre szaporodtak a muflonok; most pedig már több száz darab van e fajból Elefánt, Appony, Kovarcz, Szolcsány, Velcsicz és Zlatnó erdeiben.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Ghymes, magyar község a ghymesi várhegy alatt, Barsvármegye határán. Lakosainak száma 1081, kik közül 894 magyar, 187 tót. Vallásuk r. kath. és kevés izraelita. Postája van, táviró- és vasúti állomása Nyitra. A XII. század elején királyi birtok volt. Kath. temploma 1720-ban épült. 1877-ben az izraeliták is építtettek itt imaházat. A községben van gróf Forgách Károly barokk-modoru földszintes kastélya, melyet gróf Forgách Pál püspök 1722-ben építtetett. A kastélyban a gazdag családi képtáron kívül érdekes és értékes régi festmények vannak, többek közt Francesco Trevisani velenczei mestertől, Max Pfeilertől, aki tudvalevőleg Eugen savoyai herczeg udvari festője volt, Izbéghi Mihály magyar festőtől, Paul Hemling, Van Dyck németalföldi mester tanítványától stb. A kastély becses barokk-bútorainak nagy része a ghymesi várból származik. Az összes csarnokok, termek és szobák falai tele vannak aggatva a ghymesi hitbizományi uradalom vadászati rofeumaival, melyek közt rendkívül érdekes és ritka darabok vannak. A tulajdonos gróf 1886-ban agancsgyüjteményéből 1756 példányt, 1891-ben 295 és 1896-ban 198 példányt küldött a budapesti orsz. erdészeti egyesületnek. Az itt maradt 1056 darab azon állatok agancsaiból áll, a melyeket a gróf sajátkezűleg lőtt, gyönyörű és vadban bő vadászterületén, melyen az általa honositott muflon is szabadon tenyészik. A ghymesi vadászatok országos hírüek. A falu fölött magas hegytetőn emelkedik Ghymesnek még romjaiban is nagyszabásu és büszke vára. Forgách András gróf 1242-ben kezdte építtetni. Ghymest Ivánka, a Forgách Ivánch nevü ősének fia nyerte II. Endrétől. A sok viszontagságot átélt vár történeti szerepléséről más helyen emlékezünk meg, itt még csak azt említjük fel, hogy a vár egész a mult század végéig lakható állapotban volt, de már e század elején romba dőlt.

Magyar Katolikus Lexikon

Ghymes, v. Nyitra vm. (Jelenec, Szl.): vár. - A Hontpázmány nemzetség építtette a tatárdúlás (1241-42) után. 1270 k. a csehek sikertelenül ostromolták. 1275: Divénykőként említik. Csák Máté szerezte meg, majd kir. vár. Később az építtető utódai, a Forgách család birtokolta. 1663: Nyitra elestével végvárrá lépett elő, de nem ostromolták. A háromszög alaprajzú hegyi várból jelentős romok állnak. Bá.B. Fügedi 1977:55, 136. - Vártúrák III:194.