Gömörpanyit

A község a Gömöri-medence keleti részén, a Sajó völgyében, a Sajó bal partján fekszik, a 16-os főút (Tornalja-Rozsnyó szakasz) és a Bánréve-Rozsnyó vasútvonal (megállóhely) mentén, Tornaljától 6 km-re északkeletre, Rozsnyótól 27 km-re, Pelsőctől 10 km-re délnyugatra. Határának keleti része a Putnoki-dombságig húzódik. Határának mintegy egyharmadát erdő borítja. Nyugatról (rövid szakaszon) Beretkével, nyugatról és északról Csoltóval, délről pedig Sajógömörrel és Tornaljával határos. Északi határát a Szográgy-patak, déli határának egy részét a Lapsa-patak alkotja.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz tartozott, majd a Rozsnyói járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Göm˜ör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe 1910-38-hoz képest (14,92 km²) csak minimális mértékben változott (14,90 km²).

Népesség

1910-ben 821, 1921-ben 715, 1938-ban pedig 822, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt.1945 után magyar lakosságának mintegy egyharmadát kitelepítették és magyarországi, valamint közép-szlovákiai szlovákokat telepítettek a községbe, alapvetően megváltoztatva a község nemzetiségi arculatát. 1991-ben csaknem egyenlő arányban lakták szlovákok és magyarok, 1991-2011 között (jelentős, 18 %-os népességcsökkenés mellett - lakosságszáma 805 főről 660-ra csökkent) a szlovák nemzetiségűek aránya 50,2 %-ról 54,5 %-ra nőtt, a magyaroké pedig 49,1 %-ról 40,8 %-ra csökkent. 1921-ben még a legnépesebb felekezetet az evangélikusok alkották (46,0 %), 2011-ben a lakosság 33,9 %-a volt római katolikus, 11,4 %-a református, 10,8 %-a evangélikus vallású, 23,8 %-a pedig felekezeten kívüli.

Történelem

Területe a 11. század óta lakott, a település kezdetei a 12. század elejére nyúlnak vissza. 1241-ben a tatárjárásban elpusztult. 1245-ben Kövi határjárása területét név nélkül, királyi területként említi. 1247-ben "Ponich" néven említik először. Bár neve szláv személynévből származik, középkoti és kora újkori lakossága magyar volt. A 13. század második felében két falut említenek a mai község területén, Alsó- és Felsőpanyitot. Szent Annának szentelt templomát 1349-ben említik először. A két település a 16. században olvadt össze egy községgé. 1427-ben a Tornaljay és Kompolthy családok birtoka, majd a Sághy- és a Herencsényi-család kezére jut. A 16. században lakói református hitre térnek (a falu Csoltó filiája volt). A török hódoltság idejét ugyan átvészelte, de a Rákóczi-szabadságharc alatt a település csaknem elnéptelenedett, 1715-ben mindössze 3 jobbágycsalád lakta. A 18. század közepén jórészt evangélikus szlovákokkal telepítették be, akik a 19. századra elmagyarosodtak. Lakói főként mezőgazdasággal, fuvarozással, szén- és mészégetéssel, juh és kecsketenyésztéssel foglalkoztak. 1873-ban a községben kolerajárvány pusztított, melyben 105 ember halt meg. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. A 20. század első felében a falu keresőinek mintegy egyharmada kőművesként dolgozott, sokan csak a falutól távol találtak munkát. Erős volt a községben a munkásmozgalom, 1929-ben agrársztrájk színhelye volt. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1945 után magyar lakosságának mintegy egyharmadát (207 személyt) kitelepítették Magyarországra és szlovákokat idetelepítve erőszakosan megváltoztatták a község etnikai arculatát. Az 1970-es évektől 1990-ig helyi nemzeti bizottságának igazgatása alá tartozott Beretke község is. Az államszocializmus évtizedeiben állami gazdaság működött itt.

Mai jelentősége

A községben négyosztályos szlovák tanítási nyelvű iskola (a 2000-es évek elején még volt magyar osztály) és óvoda működik. Evangélikus temploma régebbi alapokon, klasszicista stílusban épült 1801-ben. Jézus Szívének szentelt római katolikus kápolnáját 1966-ban építették. A késő klasszicista Szent-Ivány-kúria (19. század) műemléki védettséget élvez.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

PANYITH. Gömör Panyith. Magyar falu Gömör Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai többnyire Evangelikusok, fekszik Sajó vizének bal partyán, Csoltóval, Beretkével, és Gömörrel határos, réttye termékeny, földgye közép termékenységű, ’s 3 nyomásbéli, fája tüzre, és épűletre elég van, malma jeles, piatza Rosnyón 3 mértföldnyire

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Gömör-Panyit, magyar falu, Gömör vmegyében, Csoltó és Sztárna helységek közt rónaságon a Sajó vize mellett fekszik, a helységen keresztül visz a Tornallyától Pelsücz Rosnyó felé menő országut. A lakosok száma 456-ra megy, kik közül r. kath. 20, a többi mind evangelikus; mindnyájan magyar nyelven beszélnek. Van 9 2/8 urbéri, és 32 6/8 majorsági telek, 12 zsellér 16 lakó, 1707 hold erdő. Szántófölde bár több helyen vadvizes, mindent megterem; rétje száraz. A helységet birják Palugyai, Kiszel, Kerepesi, Szörcsei, Sulyok, Czékus, Kovács, Vozári, Gotthárd, Vattay, Szentiványi, Vladár családok. Az országut mellett van kisszerü vendégfogadója, és a helység nyugoti oldalát mosó Sajó vizén malma.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Gömörpanyit, sajóvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 140 házzal és 768, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. A XIV. században e községgel együtt még négy Panyit merül fel, Felső-, Alsó-, Kis- és Nagy-Panyit, melyek mind ezen a vidéken feküdtek. Legrégibb birtokosaiul a Tornallyay és a Kompolthy családot ismerjük 1427-ből. Későbbi birtokosai a Palugyay, Kiszely, Kerepesy, Szörcsey, Sulyok, Czékus, Kovács, Vozáry, Gotthard, Vattay, Szent-Ivány, Vladár, Losonczy, Borffy és a Trajtler családok. Most Kubinyi Gézának, Szent-Ivány Árpádnak és Kovács Károlynak van itt nagyobb birtoka és csinos régi úrilaka; a Kubinyiét Szörcsey Gusztáv, a Szent-Iványét Szent-Ivány Miksa építtette. 1873-ban a községben kolerajárvány 51pusztított, melyben 105 ember halt el. Az ág. h. ev. templom 1801-ben épült. A falu határában, a XIII. században még két község volt, melyeknek azonban már nyomuk sincs. Az egyiket az egykorú források Thasmatu, a másikat Zogragh néven említik. A községben van posta és vasúti állomás, távírója pedig Tornallya.

Magyar Katolikus Lexikon

Gömörpanyit, Alsó-, Felsőpanyit, v. Gömör-Kishont vm. (Gemerská Panica, Szl.): 1998: Csoltó filiája a rozsnyói egyhm. rozsnyói esp. ker-ében. - 1247: Ponith. 1349: tp-ot építettek, mai Jézus Szt Szíve tp-a 1966: épült. - Lakói 1990: 805 (393 m., 405 szl., 3 cseh, 2 lengy., 2 ukrán), 332 r.k., 99 ev., 47 ref., 12 egyéb vall., 285 vallás nélküli, 27 nem tudja; 2001: össz. 729, m. 341 (46,78%). Vadkerti István, Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Gömörpanyit. 1427-ben a községnek a Tornallyay- és a Kompolthvcsaládok voltak a földesurai. Későbbi századokban a Palugyay-, Kiszely-, Szörcsey-, Sulyok-, Czékus-, Kovács-, Vozáry , Vattay-, Szent-Ivány-, Vladár-, Losonczy-, Borffy- és Trajtler családok váltották le egymást az uradalomban. Ujabban Kubinyi Géza, Szent-Ivány Árpád és Kovács Károly voltak a tekintélyesebb földbirtokosok. Szép úrilak a községben Kubinyi Gézáé, melyet Szörcsey Gusztáv építtetett és Szent-Iványé, mely régibb családi örökség. Az 1873. évi kolerajárvány a községben is dúlt és 105 áldozatot vitt el. 1801-ben ág. ev. templom épült Panyiton. A község területe 2593 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 822.