Lőcse

orvos, a magyarországi ortopédia egyik elindítója. Tanulmányait Osgyánban, Rozsnyón és Lőcsén végezte. Főhadnagyként harcolt az 1848/49-es szabadságharcban. Ezt követően Pestre ment, ahol sebésztudori és szülészmesteri oklevelet szerzett. A magyar ortopédia megalapítója, a gyógytorna magyarországi kezdeményezője volt, sebészeti és ortopédiai magángyógyintézetet nyitott, melyet később az első budapesti vízgyógyintézettel bővített. Budapesten hunyt el 1904-ben. F.m.: Növénytan, vagy a növénygyűjtésnek és növényszárításnak egyszerű módja, Házi gyógytestgyakorlat, Gyakorlati testegyenészet.

Római katolikus pap, meteorológus, klimatológus.

Meteorológiai értekezései nemcsak Magyarország éghajlatának ismerete szempontjából váltak fontossá, hanem Európa klimatikus viszonyainak, a kontinens egyes területei közti kölcsönhatásoknak a megállapításában is nemzetközi jelentőségűvé váltak.

Középiskoláit Lőcsén, a teológiát Egerben végezte. 1871-ben szentelték pappá. Több helyen volt káplán, míg 1886-ban Sárdon, 1889-ben Bánhorvátiban, végül Túrkevén kapott plébániát.

1881-től folytatott rendszeres és megbízható meteorológiai megfigyeléseket, ezzel jelentős mértékben járult hozzá az Alföld éghajlati viszonyainak a megismeréséhez. 1883-tól a meteorológiai irodalom terén fejtett ki érdemleges működést. Már 1884-ben tisztázta a májusi fagyok kialakulásának körülményeit, e tárgyról megjelent tanulmányában (1886) pedig megcáfolta a német Wilhelm Bezold (1837–1907) téves, de akkoriban igen elterjedt felfogását is. Fontos monográfiái jelentek meg a Kárpát-medence szélirány-gyakoriságairól, a felhőzet eloszlásáról, a hőmérséklet változékonyságáról és a csapadékról. Szakcikkeit a külföldi szakfolyóiratok is közölték. Értékes megfigyeléseket végzett a növény- és madár-fenológia terén is (egyes növények rügyezése, virágzása, beérése, ill. a költöző madarak vándorlása időpontjainak vizsgálatában). Kezdeményezésére indult meg a gyűjtés a magas-tátrai Nagyszalóki-csúcson felállítandó magashegyi meteorológiai állomás költségére, végül az obszervatórium Ógyallán épült meg. Nevét a meteorológiai észlelők kitüntetésére alapított emlékérem örökítette meg, amelyet a Magyar Meteorológiai Társaság 1936-ban hozott létre. Ezt kutatóknak utoljára 1946-ban, észlelőknek 1950-ben adományozták.

Főbb művei: A május havi meteorológiai viszonyok Magyarországon, 1886; A zivatarokról, 1889; A szél iránya a Magyar Szent Korona Országaiban a Barométer és Eső c. függelékkel, 1894; Folyóink vízállása és a csapadék, 1897; A felhőzet a Magyar Szent Korona Országaiban, 1899; Az eső évi periódusai Magyarországon, 1909.

Túrkevén hunyt el 1919. február 7-én