Lelesz

A község a Bodrogköz szlovákiai részének északi részén, a Ticce-patak jobb partján fekszik, Királyhelmectől 7 km-re északkeletre, Nagykapostól 12 km-re délre. Érinti a Királyhelmecet Nagykapossal összekötő 555-ös út, mellékutak kötik össze Bollyal (7 km) és Bacskával (4,5 km). Határa sík, részben mezőgazdaságilag művelt terület, jelentős a rétek és legelők részaránya is. Területének északi peremét erdő borítja (Nagy-erdő), bár erdeinek legnagyobb részét a 20. század folyamán kiirtották. Nyugatról Bodrogmező, délnyugatról Királyhelmec, keletről Bacska, északról pedig Csicser, Nagykapos és Nyarádkelecsény községekkel határos. Északi határát részben a Latorca 20. század második felében kialakított új medre, részben pedig a régi folyómeder, a Holt-Latorca (mely egyben Zemplén és Ung vármegyék történelmi határát alkotja) képezi.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). 1941-ben Leleszhez csatolták Kaponya községet. 1950 után határának egy részét (a Latorca régi és új medre közé eső területet) Nyarádkelecsényhez csatolták, ugyanakkor Nyarádkelecsény határának egy részét Leleszhez csatolták, területe ezzel 33,43 km²-ről 33,68 km²-re növekedett. Területe két kataszteri területre oszlik: Lelesz (27,36 km²) és Kaponya (6,32 km²).

Népesség

Lelesznek 1910-ben 1821 (Kaponyával együtt 1985), 1921-ben 1672 (1842), 1938-ban pedig 2005 (2190), csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1880-1921 között népességének egyötödét elveszítette (2075 főről 1672-re csökkent). 1991-2011 között lakosságszáma 6,6 %-al csökkent (1908 főről 1782-re). Magyar többségét napjainkig megőrizte, de folyamatosan csökken a magyar (1991-2011 között 91,8 %-ról 75,2 %-ra) és növekszik a szlovák nemzetiségűek részaránya (7,3 %-ról 15,7 %-ra). 2001-ben a lakosság 11,4 %-a, 2011-ben 4,3 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek, ugyanakkor a község lakosságának egyharmada (33,6 %) a roma etnikumhoz tartozik. A lakosság 74,6 %-a római katolikus, 8,8 %-a református, 5,1 %-a pedig görög katolikus vallású. 1921-ben a görög katolikusok aránya még 13,2 %, a reformátusoké pedig 13,5 % volt és jelentős izraelita vallású lakossága (11,8 %) is volt a községnek. 2011-ben az összlakosság 92,9 %-a élt Leleszen (1656 fő), 7,1 %-a pedig Kaponyán (126 fő).

Történelem

A település neve a 12. század végén bukkan fel először. 1220-ban "Lelez," 1252-ben "Leles," 1274-ben "Lelez" néven szerepel az írott forrásokban. A leleszi apátságot 1180-ban alapította a váci püspök, erődítései a 16. században épültek. 1213-ban az itteni templomban helyezte el II. Endre király a meggyilkolt Gertrúd királyné jobb kezét, amellyel gyilkosai ellen védekezett. A király által kibocsátott leleszi alapítólevél fontos nyelvemlékünk. Az apátság a 13. századtól 1567-ig hiteleshely, ahonnan számos fontos oklevelet kelteztek. 1241-ben elpusztították a tatárok, azonban rövidesen helyreállították és továbbra is uradalmi központ maradt. 1403-ban a Pálóczi család erőszakkal foglalta el a települést, melynek a 15. században kegyúrai voltak. Lelesz 1439-től a 19. századig mezőváros, híresek voltak hétfői vásárai. A kolostort 1527-ben Serédy Gáspár serege fosztotta ki, majd 1555-ben Bebek Ferenc rohammal vette be. Az 1560-as években elhagyták a szerzetesek és csak 1630-ban tértek vissza, ekkor erődítéseit kijavították. Az 1730-as években emeletet építettek rá. A település 1557-ben 12 portával adózott. 1715-ben 19 lakatlan és 17 lakott lakóháza volt. 1787-ben 112 házában 821 lakos élt. Ebben az évben, miután II. József megszüntette a szerzetesrendeket a premontreiek ismét elhagyni kényszerültek, 1802-ben azonban ismét visszakapták korábbi birtokaikat. 1828-ban 224 ház és 1609 lakos volt a településen. 1847-ben Petőfi Sándor is megfordult ezen a vidéken. Lakói mezőgazdasággal, kertészkedéssel és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Mivel a földek nagy része a premontrei rend tulajdonában volt, a lakosság nagy része napszámosként dolgozott, vagy iparosként járta az országot. Az 1870-es évekig mezővárosként, majd kisközségként 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1941-ben hozzácsatolták Kaponya községet. 1944-ben nagyszámú zsidó lakosságát (1938-ban 151 fő) koncentrációs táborba hurcolták. Mezőgazdasági szövetkezete 1949-ben alakult. 1952-ben mezőgazdasági mesteriskolát alapítottak a községben, 1960-ban az intézmény Nagykaposra költözött át.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskola és óvoda található. A 12. század végén alapított premontrei prépostság gótikus rendháza a 14. század első felében épült. A 16-17. században erődítménnyé alakították, mai barokk formáját a 18. században nyerte el. A közelmúltig levéltárnak adott otthont. A kolostor déli szárnyához csatlakozik az 1315-1366 között épült, gótikus-barokk stílusú római katolikus templom. Református temploma klasszicista stílusban épült a 19. század első felében. Értékes műemléke a Ticce egykori medre felett átívelő középkori kőhíd.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

LELESZ. Mező Város Zemplén Várm. földes Ura a’ Religyiói Kintstár, lakosai katolikusok, ’s másfélék. Levéltárja nevezetesíti melly az előtt a’ Premontsrans Atyáknak Vár formára épült két emeletű gyönyörű Klastromjokban tartatott, de nagy emlékezetű II. József Tsászár által Eger Városába tétetődött, és némelly jeles Férfiaknak temető helye, fekszik Latorcza vize mellett, Ung Vármegyének szélénél, agyagos, és homokos határja két nyomásbéli, jól termő, rétje apró szénát terem, erdeje makk termő, igen nagy, ’s szép tölgyesekből álló. KAPONYA. Magyar falu Zemplén Várm. földes Urai Szerdahélyi, Durcsák Uraságok, lakosai katolikusok, földgyei két nyomásbéli, eggyike homokos, a’ másika agyagos és jól termő, réttyei jók, ’s apró szénát teremnek bővségesen, erdője tölgyes, jó makk termű.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Lelesz, magyar m. v. Zemplén vmegyében, Ungvárhoz 4 1/2 mfdnyire: 1156 római, 150 g. kath., 196 ref. lak. Van egy régi prépostsága, nevezetes hiteles levéltárral; derék szentegyháza, mellyben sok jeles férfiak vannak eltemetve; 1050 hold termékeny szántófölde, melly részint agyagos, részint homokos; szép tölgyes erdeje. F. u. a praemonstratensisek leleszi prépostsága. Kaponya, magyar falu, Zemplén vmegyében, Bottyánhoz 1/2 órányira: 169 római, 42 g. kath., 4 evang., 53 ref., 76 zsidó lak. Szántófölde 275 hold. F. u. Szerdahelyi, Durcsák. Ut. p. Ujhely.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A Bodrogköz éjszaki részén van Lelesz mezőváros a prémontreiek monostorával és apátságával, melyet a XII. század végén Boleszló váczi püspök alapított. A magas halmon fekvő templom eredetileg csúcsíves volt, de későbbi átalakítás kivetkőztette régi alakjából. A szép ódon monostor, melynek második emelete később épűlt, nemcsak legrégibb apátságaink egyike, hanem nevezetes azért is, mert hiteles helyeink közé tartozott és levéltára sok becses oklevelet, történelmi kincset rejt magában. Ma a prémontreiek egyik nagyobb uradalmának fő helye.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Lelesz, a Latorcza folyó mellett fekvő kisközség 327 házzal és 1921, kizárólag magyar, túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal. Históriai multban gazdag, régi egyházi vagyon ez a község és a hozzátartozó falvak. A leleszi prépostságot II. Béla idejében alapította Boleszló váczi püspök, a ki a prépostságnak hatalmas birtokokat ajándékozott Zemplén és Szabolcs vármegyékbe. Így Leleszhez tartozott Királyhelmecz, Nagykapos, Polyán, Chernő, Kiskapos, Sislócz, Lakarth, Trask, Viszoha, Szalóka, Vajdácska, Kanyár, valamint Batt és Agárd egy része. Ezeket a birtokokat Boleszló kapta keresztapai ajándékul II. Béla királytól 1132-ben. Később (1180-ban), váczi püspök korában, vallási alapítványul rendelte és ezzel megalapította a leleszi konvent századokra terjedő uralmát Zemplén vármegyében. Ezt az alapítványt 1214-ben megerősítette II. András király, 1334-ben Károly király, 1342-ben és 1364-ben Lajos, 1406-ban Zsigmond és 1486-ban Mátyás király is. A konvent vagyona pedig nőttön nőtt, fölkeltve az írigységet, a mely fondorkodásaival annyira vitte, hogy Imre király Boleszló püspök adományát megsemmisítette, a mit azonban egy későbbi királyi rendelet visszavont. A tatárjárás a leleszi prépostságot sem kímélte meg; 1241-ben a tatárok feldúlták és kifosztották. Később (1302-ben) a Lónyai-Ruke család is hadakozott a prépostsággal, erőszakkal elfoglalva tőle a Szalóka nevű birtokot. Egy századdal ezután, 1403-ban, Pálóczi Mátyás és Imre akkor támadtak haddal a prépostságra, a mikor nagybátyjuk, Domokos prépost meghalt. A halott prépostnak még ki sem hült a teteme s halálos ágyán feküdt még, a mikor unkoaöcscsei éjnek idején megrohanták a kolostort és a konvent 8000 aranyát s összes kincseit, arany- és ezüstserlegeit magukhoz ragadták, azután elfoglalták Királyhelmeczet is. A konvent fölött kegyúri jogot adományozott több király is kedveltjeinek; így első kegyurai Micz bán utódai voltak. A XV. században leleszi birtokosokként fölemlítik az Azaryakat, Csontosokat, a Farkas, Harkányi, Korcsvai, Lesznai, Nagymihályi, Eödönffi, Pelejtei, Ráskai, Szeretvai és Zbugyai családokat A XVI. század második esztendejében a kegyúri jog gyakorlásában látjuk a Pálóczi családot. A mohácsi vész után az ellenkirályok 78viszálykodásaitól sokat szenvedett a leleszi konvent, melynek tagjai János király pártján állottak s így alkalmat adtak a Ferdinánd-pártiaknak arra, hogy Leleszt megrohanják és kifoszszák (1527-ben). Néhány évvel ezután, 1533-ban, várszerűen megerősítették a kolostort, s erős kőfallal vették körül. Egy emberöltővel később, 1557-ben, Perényi Gábor azonban mégis elfoglalta és három évig ült birtokában, mígnem Telekessy onnan kiűzte. A leleszi konvent ez időtájt már hanyatlani kezdett. Szerzetesei kivándoroltak, vagy elhaltak, úgy hogy 1567-ben elárvult a leleszi uradalom s azt a prémontreiek távozása után a világi egyház kapta. A törökök ellen vívott háborúk alatt a prémontreiek többi rendházai nagy összegekkel segítvén a királyokat, ezért 1697-ben ismét visszahelyezték a prémontrei rendet régi jogaiba és Lelesz birtokába, sőt egy későbbi királyi rendelet (1710-ben) a prépostkinevezés jogát is a rend kiváltságaihoz fűzte s így királyi kinevezés helyett maga a konvent választotta ezután a fejét. II. Rákóczy Ferencz Munkács várába vitette a konvent levéltárát s akkor sok becses okiratot ágyúfojtásra használtak fel; Bercsényi Miklós az okiratok nagy részét megmentette; ezek az ú. n. „Bercsényi-iratok” a káptalan levéltárában. II. József 1787-ben eltörölvén a rendet, a leleszi híres levéltárat Budára vitték. Mikor 1802-ben a rendet ismét visszaállították, levéltára is visszakerült Leleszre. Jelenleg a leleszi birtok a jászói prépostsághoz tartozik. Temploma ősrégi és századok viharainak a nyomait viseli. A régi, várszerű kolostor épülete, hatalmas tömegével és tornyával, a községen kívül magas fensíkon áll. Lelesz körjegyzőségi székhely. Van saját postája, távíróállomása; vasúti állomása Perbenyik. Említést érdemel hitelszövetkezete. Kaponya, Ung vármegye határán fekszik. Magyar kisközség 179 róm. kath. vallású lakossal; házainak száma 28. Postája és távírója Lelesz, vasúti állomása Perbenyik. Első írott nyomát már 1287-ben találjuk, a mikor a Deregnyei Jakab birtoka. 1332-37 között belekerült a pápai tizedszedők jegyzékébe is. 1343-ban Kapuna Márton fia a leleszi prépostsággal egy birtokrész miatt pereskedik. 1457-ben a Kaponyai vagy Kaponyás családdal együtt a Radváncziaknak, a Horkai családnak s a leleszi konventnek is vannak it részeik, de a Radváncziak a maguk részét Koncz Ozsvátnak zálogositják el. 1517-ben a Kaponyai család a maga birtokát 2000 forintért Homonnai Jánosnak adja el. 1549-ben Reethy Istvánt, 1544-ben Horváth Jánost iktatják itteni részbirtokokba. 1598-ban egész sereg birtokosa jön elő, ú. m. Bernáth Gábor, Bozsvay Ferencz, Cserney András, Csicsery Miklós özvegye, Hetey István, Gombos János, Helmeczy András és Paczoth Ferencz. 1629-ben

Magyar Katolikus Lexikon

Lelesz, v. Zemplén vm. (Leles, Szl.): 1. plébánia a v. egri, majd kassai egyhm. bodrogközi esp. ker-ében. - 1142 k. alapították. Tp-át Szt Kereszt tit-ra sztelték, a mait 1356: építették. Anyakönyvei 1851-től. Kegyura 1880: a prép. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m. - Filiája 1917: Bodrogmező. - Plébánosai: 1783: Pálfy László, 1822: Verbőczy István, 1864: Száraz Mihály, 1865: Argalács Márk, 1879: Soltész Bálint, 1887: Lencsés János, 1898: Vajó József, 1900: Heffler Konrád. - Lakói 1940: 1346 r.k., 342 g.k., 250 ref., 135 izr., 9 egyéb vall., össz. 2082; 1991: össz. 1908, m. 1752 (91,82%); 2001: össz. 1900, m. 1434 (75,47%). - 2. →leleszi Szent Kereszt prépostság. ** JKJN 1902:281. - KTN II:490. - Gerecze II:1053. - Schem. Cass. 1915:141; 2000:59. (lakói 2000: 1471 r.k., össz. 1922)

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Lelesz. Zemplén vármegye és a Bodrogköz egyik legősibb települése. Első írott nyomát 1132-ből találjuk, mikor is II. Béla király Boleszláv nevű keresztfiának hatalmas birtokot adományoz a Felvidéken. Boleszláv, vagy másként Boleszló, váci püspök korában, 1180-ban alapította a leleszi premontrei prépostságot s a prépostságnak nagykiterjedésű birtokot adományozott, többek között Királyhelmec, Nagykapus, Pólyán, Chernő, Kiskapus, Sislóc, Lakarth, Tresk, Viszoha, Szalóka, Vajdácska, Kanyár községeket. A tatárdúlás itt sok kárt okozott. A XV. században birtokos itt még a Pálóczy-, Azary-, Csontos-, Farkas-, Harkányi-, Korcsvai-, Lesznai-, Nagymihályi-, Eödönffy-, Pelejtei-, Ráskai-, Szeretvai- és Zbugyai-család. A mohácsi vész utáni ellenkirályok viszálykodása idején a leleszi konvent János király hűségére állt s emiatt Ferdinánd király hívei 1527-ben megrohanták és kifosztották. 1532-ben a prépostság kolostorát erős kőfallal vették körül s várszerűen kiképezték. Perényi Gábor 1557-ben haddal bevette és három évig birtokolta. A sok zaklatás után ez időtájt a konvent hanyatlani kezdett. Szerzetestagjai jórészt elhunytak, sokan kivándoroltak, úgy hogy 1567-ben a teljesen elárvult prépostság javait a világi egyház kapta. Jó egy század múltán azonban a premontreiek viszszatértek s újra átvették az ősi prépostság birtokainak kormányzását. II. József 1787-ben többek között törölte a premontrei rendet is, de 1802-ben újra engedélyezték működését és birtokát is visszaadták. Az összeomlás előtti időkben a leleszi birtok a jászói prépostság tartozéka lett. Rendkívül értékes a premontreiek levéltára, mely többszáz régi okiratot őriz. Az ősi templom a véres századok számtalan viharát állotta ki. A magyar lakosság a prágai kormány elnyomatásától igen sokat szenvedett s Lelesz gazdasági fejlődésében ugyancsak visszaesett. Hozzátartozik Cigánytelep, Csirézköz, Ilkó, Prépostsági major. A község területe 4687 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2005, ebből r. kath. 1302, ref. 202, g. kath. 319, izr. 173, egyéb 9. Kaponya. Okleveles irott nyomára elsőnek 1287-ből bukkanunk s ez időben a Deregnyei-nemzetség birtokolja. 1343-ban a Kapuna-család a földesura s kétségtelen, hogy nevét e családtól vette. A XV. század közepén birtokos itt még a leleszi konvent, a Radvánczy- és a Horkai-család, a XVI.—XX. században pedig a Homonnaiak, Reetbayak, Szerdahelyiek, Szirmayak, ek, Helmeczyek, Tárkányiak, Dombayak, Szerdahelyiek, Szormayak, Geöczék és a Berczik-család a birtokosa. Hozzátartozik Kaponyaerdő. A község területe 1027 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 185.