Nagyölved

A község a Garammenti-hátság dombvidékén, a hátság erdőborította (az egykori Törzsök-erdő részét képező) dombjainak (Magyar-hegy, Öreg-hegy, Farnadi-hegy) keleti lábánál fekszik, Nagysallótól 16 km-re, Lévától pedig 36 km-re délre, Köbölkúttól 14 km-re északra, a Dunamocsot (29 km) Nagysallóval összekötő 588-as út mentén. Mellékút köti össze Kurallal. Területének túlnyomó többsége mezőgazdaságilag művelt, kiterjedt szőlői is vannak, mintegy egyötödét pedig erdő borítja. Délről Szőgyén, nyugatról Csúz és Jászfalu, északról Farnad és Kural, keletről pedig Érsekkéty községekkel határos. Nyugati határa Esztergom és Komárom megyék történelmi határát alkotja. A határában a 20. század elején három majorság is létezett, melyek mára elpusztultak (Zsigmondházapuszta, Hidegvölgypuszta, Pipiskemajor).

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz. 1960-ban a Párkányi járás megszüntetésekor a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás). Területe (31,80 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1921-ben 31,81 km²).

Népesség

1910-ben 1801, 1921-ben 1827, 1938-ban pedig 2034, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának 99,9 %-a reszlovakizált, a kitelepítést sikerült elkerülnie, így sikerült megőriznie magyar többségét. 1991-2011 között népességének 13 %-át elveszítette (lakossága 1798 főről 1565-re csökkent), a szlovák nemzetiségűek aránya 12,1 %-ról 20,4 %-ra nőtt, de a lakosság túlnyomó többsége (76,8 %) ma is magyar nemzetiségű, a roma etnikumhoz a lakosság 16 %-a tartozik. A lakosság többsége (80,4 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 14,6 %.

Történelem

Elsőként Vluendként egy 1282-ből származó oklevél Olivér mester birtokában említi, tőle szerzik meg a Csanád-nembeli Pongrác fiai, Tamás és László. 1293-ban Vlued, Wluedként, 1448-ban Nageluedként kerül elő. A 13. század végén már az esztergomi érsekség tulajdona, s több feljegyzés szerint a Hontpázmányok többször betörtek a birtokra. Nagy Lajos király 1342-ben új adománylevelet adott a községre Telegdy Csanád érseknek. A török idők alatt feldúlták, és újra kellett telepíteni a falut. 1696-ban rövid ideig Bottyán János a földesura, majd ismét az érsekséghez tartozik, egészen 1848-ig, aztán a Fabinyi és a Koller családok birtoka, de innen származnak az Eölvedy-Gachalok is. 1550-ben 15, 1593-ban 10, 1647-ben 8 adózó portája volt. 1699-ben 141-en lakták. 1715-ben 38 háztartása volt. 1787-ben 186 házában 1284 lakos élt. 1828-ban 240 háza és 1453 lakosa volt, lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, fazekassággal foglalkoztak. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához, 1938 és 1945 között pedig újra Magyarországhoz tartozott. 1919-ben a nagyölvedi nemzetőrség megütközött a cseh támadókkal. Az első világháborúban 57, a második világháborúban pedig 56 nagyölvedi esett el. 1944-ben 23 nagyölvedi zsidót koncentrációs táborba hurcoltak. 1945 első hónapjaiban hat hétig állt a front Nagyölvednél, a falut feburár 17-én bombatámadás érte, melynek 35 lakos esett áldozatul. 1947-ben 20-30 családot hurcoltak csehországi kényszermunkára, 5 család települt át Magyarországra. 1950-ben megalakult az egységes földműves szövetkezet, 1963-ban megépült az új iskola, 1966-ban pedig parkosították a faluközpontot.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, régen gyümölcstermesztéséről híres községben magyar óvoda, valamint magyar és szlovák tannyelvű alapiskola működik. Szent Őrzőangyaloknak szentelt római katolikus temploma 1735-ben épült barokk stílusban, a református templom pedig 1810-ben klasszicista stílusban. A község fafaragó-alkotótáborok rendszeres helyszíne, köztereit a táborozások során készült alkotások díszítik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Nagy, és Kis Ölved. Két magyar falu Hont Várm. földes Urok az Esztergomi Érsek, lakosai többen reformátusok, fekszenek Zalabához 1/2 órányira, Pasztohához 1 mértföldnyire, a’ Szikintze völgyön, melly víz a’ falu mellett foly el, határjok szoross, de meg lehetős termékenységűek, réttyeik elegendők, szőlejek jó borokat teremnek, Kis Ölvednek erdeje nints.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nagy-Ölved, magyar falu, Esztergom, most Komárom vmegyében, Kuraly, Bart, Farmad és Szölgyén közt, 263 házzal, 1600 lakossal, kik közt 1100 rom. kath., 500 reformatus, s mind a két felekezetnek helyben van anyatemploma. Határa fekete homok és agyag, s igen termékeny és első osztálybeli. A lakosok birnak 1790 h. szántóföldet, 25 1/4 h. rétet, 922 1/2 kapa szőlőt. Legelője szűk, fája is kevés. Van itt 2 nemesi curia is. Birja az esztergomi érsek. Ut. p. Köbölkut.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Bátorkeszitől éjszakra, Komárommegye szélén fekszenek Magyar- és Német-Szölgyén és e falvak közelében Nagy-Ölved, mely egykor szintén híres volt gyümölcstermesztéséről, mert Miksa király 1573-ban Verancsics Antal esztergomi primástól innen kért „öreg szemű fekete, ölyvedi” cseresnye, továbbá „duránczi vagy kathalan” és „ló-szilva” oltógallyakat a királyi kertek számára. Termékeny dombos vidékük sok bort terem.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagyölved, nagyközség, a párkány járásban, 328 háza és 1731 lakosa van, a kik kevés kivétellel magyarok, továbbá róm. kath. és ref. vallásúak. Határa 5527 kat. hold. Első ízben 1282-ben említik az oklevelek. Az ekkor még puszta földterület Olivér mester birtoka volt, a ki azt a Csanád nembeli Pongrácz fiainak, Tamásnak és Lászlónak engedte át. 1295-ben már az esztergomi érsek birtokában találjuk, a kinek jobbágyait a Hunt-Pázmán nemzetség sarjai, a IV. László halálát követő belzavarok közepett gyakran megrabolták, sőt összes marháiktól megfosztották. 1342-49 között Telegdi Csanád esztergomi érsek új adománylevelet nyert Nagy Lajos királytól a helységre, a melyet akkor Bars vármegyéhez számítottak. Plébániája 1397-ben már fennállott. Az 1532. és az 1549. évi adóösszeírások szerint még az érsek birtoka. 1550-ben 15, 1593-ban 10, 1609-ben 8, 1647-ben szintén 8 portája volt. Az 1696. évi összeírás szerint Bottyán János birtoka; ekkor a helységnek nagyobbrésze üresen állott. Az összeírt jobbágyok száma 22 volt; ezek közül két jobbágy átköltözött Kétyre (Érsekkéty). Plébániáját 1715-ben állították vissza. Templomát gróf Esterházy Imre herczegprímás 1735-ben építtette. A török világban a lakosság nagyobb része a református hitfelekezetekhez tartozott. 1729 óta azonban nagyobb arányban indúlt meg a katholikus térítés. 1755-ben már 797 volt a katholikusok száma, szemben 183 protestánssal. 1848-ig az esztergomi érsek földesúri hatósága alá tartozott. Rajta kívül a Fabrinyi és Koller családoknak voltak itt birtokai. A ref. templomot 1810-ben építették. Határához tartoznak a Hidegvölgyi puszta, a Rétföldi és Zsigmondháza majorok. A községben hitel- és fogyasztási szövetkezet áll fenn. Postája helyben van, távíró-állomása Bény, legközelebbi vasúti állomásai Köbölkút és Bény.

Magyar Katolikus Lexikon

Nagyölved, v. Esztergom vm. (Vel'ké Ludince, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. párkányi esp. ker-ében. - 1397: már létezett. Tp-át Mindenszentek tit-ra sztelték. Lakói 1560 u. ref-ok lettek. 1701: alapították újra. Mai Őrangyalok-tp-át 1735: építették. Anyakönyvei 1715-től. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyanyelve 1880: m., szl.; 1940: m. - Filiája 1917: Kural. - Paxy László (*1920) káplánt 1946. IX: a →reszlovakizációt ellenző magatartása miatt internálták, XI. 12: szabadult. - Lakói 1940: 1517 r.k., 4 ev., 467 ref., 19 izr., össz. 2007; 1991: 1567 m. (87,15%), össz. 1798; 2001: 1389 m. (82,58%), össz. 1682. ** Némethy 1894:189. - Schem. Strig. 1917:14. - Hetényi Varga I:206.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Nagyölved. Egy 1282-ből származó oklevél Olivér mester birtokában említi, tőle szerzik meg a Csanád-nembeli Pongrác fiai, Tamás és László. A XIII. század végén már az esztergomi érsekség tulajdonában találjuk s feljegyzések szerint a Hunt—Pázmáncsaládbeliek sokszor megsanyargatták. Nagy Lajos király 1342-ben új adománylevelet ad a községre Telegdy Csanád érseknek. 1696-ban Bottyán János a földesura. Ezután ismét az érsekséghez tartozik s jórészt az is marad 1848-ig. ösi plébániája 1397-ben már fennállott. A török alatt teljesen megsemmisült, újra kellett népesíteni. A csehek alatt is sokat szenvedett. Hozzátartozik: Rétföldi-major, Zsigmondháza-major. A község területe 5526 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2034.