Farnad

A község a Garammenti-hátság erdős dombvonulatának keleti lábánál fekszik, a Kétyi-(Farnadi)-patak partján, enyhén dombos, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt (kisebb részben erdőborította) vidéken, Párkánytól 30 km-re északnyugatra, Köbölkúttól 19 km-re északra, Nagysallótól 11, Lévától 31 km-re délre. A Dunamocsot (33 km) Nagysallóval összekötő 588-as út keresztülhalad a községen, mellékutak kötik össze Csekével (6 km), Bénnyel (14 km), valamint Nyírágón (5,5 km) keresztül Zselízzel (14 km). Északkeletről Nyírágó és Zselíz, északon Nagysalló és Málas, északnyugaton Cseke, nyugaton Kolta és Jászfalu, délről Nagyölved, délkeletről pedig Kural községekkel határos. Északi határa Esztergom és Bars, nyugati határa pedig Esztergom és Komárom megyék történelmi határát alkotja. Határában több puszta létesült a 19. század második felében, melyek mára elpusztultak (Ikladpuszta, Perespuszta, Mácsépuszta).

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott (a vármegye legészakibb községe volt), majd Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz. 1960-ban a Párkányi járás megszüntetésekor a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás). Területe (32,74 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910-1939: 32,75 km²) .

Népesség

A 19. században vegyes magyar-szlovák községnek 1910-ben 2082, 1921-ben 2227, 1938-ban pedig 2318, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 20,2 % volt. 1945 után 110 belső telepes érkezett a községbe, a magyar lakosság 52,3 %-a reszlovakizált, a tömeges kitelepítés a falut nem érintette és magyar többségét napjainkig megőrizte. 1938-2011 között népességének 43,6 %-át elveszítette, 1991-2011 között 1528-ról 1307-re csökkent a lakosságszám, ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya 15,4 %-ról 24,9 %-ra emelkedett. A romák aránya 8,9 %. A lakosság többsége (68,9 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 11,2 %, az evangélikusoké 10,6 %.

Történelem

Okiratban először 1156-ban említik, Furnod formában, amikor az esztergomi káptalan tulajdona. 1283-ban Furnad-ot István esztergomi bíboros két unokaöccse, Vancse Tamás mester és Orbász pozsegai prépost birtokolja, majd csere útján Ladomér esztergomi érseké lett. Csák Máté rablásai többször érzékenyen megviselték. Nagy Lajos király 1342-ben Telegdi Csanád érseknek adományozza. Kezdetben Bars megyéhez tartozott, a 14. században Esztergom megye része lett. A török világban teljesen elnéptelenedett. A 18. század első felében telepítették újra. 1715-ben szőlőskertje és 52 háztartása volt. 1755-ben 674 volt a lakosok száma. 1787-ben 178 házában 1153 lakos élt. 1828-ban 197 háza volt 1327 lakossal. Határában végződött 1849 áprilisában a nagysallói csata. A község pecsétje 1699-es keltezésű. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához, 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, szőlőtermesztéséről híres községben magyar és szlovák alapiskola és óvoda egyaránt működik, központi községnek számít (egészségügyi központ, kultúrház). Szent Péternek és Pálnak szentelt római katolikus temploma 1730-ban épült barokk stílusban, a református templom 1787-ben, az evangélikus templom pedig 1821-ben épült klasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

FARNÁD. Népes magyar, és tót falu Esztergom Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, evangelikusok, és reformátusok, fekszik Nyér, Őlved, Malos, és Cséke faluktól nem meszsze, Bars, és Komárom Vármegyéknek szomszédságokban. Határbéli földgye jó, legelője elég, fája épűletre, és tűzre, szőleje elég, és jó borokat hoznak, vagyonnyainak eladására alkalmatossága, mint Őlvednek, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Farnad, magyar f., Esztergom vmegyében, Kéméndhez 2 órányira. Lakja 800 kath., 315 ref., 300 ágostai, s mindenik felekezetnek van imaháza. Határa fekete agyag s jó buzát terem. Van 2857 h. urb. szántóföldje, 138 1/2 h. rétje, 68 h. szőleje, s az uradalomnak szép erdeje. Birja az esztergomi érsek.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Farnad, nagyközség, a vármegye éjszaki szögletében. Van benne 383 ház és 1969 lakos, a kik közül 1713 magyar és 239 tót ajkú. Vallások szerint így oszlanak meg: 1160 róm. kath., 412 ág. h. ev., 351 ref. és 46 izr. Határa 5691 kat. hold. Első ízben 1156-ban találkozunk e helység nevével az oklevelekben. Ama 20 helység közé tartozott, melyeknek tizedét Martirius (Mártély) érsek ebben az évben az esztergomi káptalannak engedte át. Eredetileg Bars vármegyéhez tartozott. 1283-ban Vancsa Tamás mester, István esztergomi érsek és bibornok unokaöcscse és ennek testvére, Orbász pozsegai prépost voltak itt birtokosok, a kik birtokukat Ladomér esztergomi érseknek adták cserébe. A XIII. század végén és a XIV. század elején sokat szenvedett. 1295-ben a Hunt-Pázmán nembeli Kázmér fia, 1311-ben pedig Csák Máté egyik tisztje, Vörös Bede pusztították az érsek itteni jószágait. Telegdi Csanád érsek 1342-1349 között új adománylevelet nyert Nagy Lajos királytól e helységre. 1295-ben már plébániája is volt. A XIV. században ismét világi birtokosokkal találkozunk Farnadon. 1338-ban Farnadi Petőről emlékeznek meg az oklevelek, a ki Kuralon birtokot vesz zálogba. 1359-ben már Esztergom vármegyéhez számították. 1384-ben szintén Esztergom vármegyében fekvő érseki falu. 1427-ben Vetési Jakab volt az érsek itteni uradalmának tisztje. A XVI. században még a jómódú helységek közé sorozták. 1532-1556 között 10, 12, 1557-ben 13, 1593-ban 9, 1609-ben 8 portája volt. 1647-ben 8 1/4 portát írtak benne össze. A felszabadító hadjárat alatt teljesen elpusztult. 1696-ban még egészen elhagyott volt. Lakosai ekkor a falun kívül, az erdőkben éltek, sőt Damásdon és Oroszkán is lakott egy-egy farnadi jobbágy. A XVIII. század közepén már jelentékenyen benépesült. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint lakosai közül 379 katholikus, 126 református és 169 ágost. evangelikus volt. Templomát 1732-ben építtette gróf Esterházy Imre herczegprímás a helység két rombadőlt egyházának köveiből, melyeknek egyike a falu közepén emelkedett, másika a vízen túl, Bars vármegyében feküdt. 1701-ben már tanítója volt a helységnek. A jelenlegi népiskola 1856-ban épült. 1848-ig az esztergomi érsek földesurasága alá tartozott, ki ma is egyetlen nagyobb birtokosa. A katholikus templomon kívül még két temploma van a községnek; a reformátusoké 1804-ben, az ág. evangélikusoké pedig 1823-ban épült. A község határában végződött 1849 április 29-ikén a nagy-sallói győzelmes ütközet s a győztes magyarok egy része itt ütött tábort. A községnek 1699-ből származó pecsétnyomója van. határában vannak Iklad, Mácsé, Motesiczky tanyák és Peres puszta. A lakosság fogyasztási és tejszövetkezetet tart fenn. Postája helyben van, távíró-állomása Nagysalló, legközelebbi vasúti állomásai Bény és Köbölkút. Hajóállomása Esztergom.

Magyar Katolikus Lexikon

Farnad, v. Esztergom vm. (Farná, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. párkányi esp. ker-ében. - 1156: Furnod. 1810: alapították. Tp-át Szt Péter és Pál tit. sztelték. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyanyelve 1940: m., szl. - Lakói 1840: 721 r.k., 290 ev., 225 ref., 10 izr., 52, össz. 1098; 1910: 1285 r.k., 387 ev., 365 ref., 44 izr., össz. 2082; 1970: össz. 2166, 85,6%-a m.; 1991: össz. 1528, m. 1286 (84,16%); 2001: össz. 1450, m. 1114 (76,83%).- 1957: plnosát, Tímár Imrét (1920-) kiskorúak megrontásának rágalmával 14 é. ítélték. ** Némethy 1894:84. - Schem. Strig. 1917:12. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Farnad. Okleveles említése elsőnek 1156-ban történik s ez időben az esztergomi káptalan tulajdona. 1283-ban István esztergomi bíborosérsek két unokaöccse, Vancse Tamás mester és Orbász pozsegai prépost birtokolja, majd csere útján Ladomér esztergomi érsek kezére kerül. Csák Máté martalócai többször sanyargatták. Nagy Lajos király 1342-ben Telegdi Csanád érseknek adományozza. 1338-ból említik itt birtokosként Farnadi Pétert is, de 1384-ben ismét az érsekségi uradalmak sorában szerepel. A török világban teljesen kipusztult. Plébániája 1295-ben már fennállott, iskoláját 1701-ben említik. Határában a szabadságharc idején honvédeink győzelmet arattak az osztrák felett. A községnek 1699-ből származó pecsétje van. A prágai elnyomásnak keményen ellenállott s emiatt ugyancsak megsanyargatták. Hozzátartozik Ikladpuszta, Mácsépuszta, Perespuszta. A község területe 5691 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2318.