Torna

A község a Tornai-medence és a Kanyapta-medence találkozásánál, a Bódva völgyében, a Szádelői-karszt legkeletibb csücskének, a Tornai-várhegynek a lábánál fekszik, az Áj-patak partján, a 16-os országos főút mentén, Rozsnyótól 32 km-re keletre, Kassától 38 km-re délnyugatra, Szepsitől 10 km-re nyugatra. Határa északkeleten benyúlik a Kassai-hegyalja karsztos hegyei közé (Löffler-hegy, 705 m). Határának mintegy egyharmadát erdő borítja, nagyobb része mezőgazdaságilag művelt terület. Tornát vasútvonal köti össze Kassával és 1955 óta Rozsnyóval is. 1896-ban épült meg a Bódva-völgyi vasútvonal Miskolc felé, melyen azonban 1945 után megszűnt a forgalom. Délnyugatról Bódvavendégi, nyugatról Méhészudvarnok és Szádelő, északnyugatról Áj és Ájfalucska, északkeletről Debrőd, keletről Somodi, délkeletről pedig Tornaújfalu községekkel határos. Északkeleti, keleti és délkeleti határa 1881-ig Torna és Abaúj vármegyék határát alkotta.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1881-ig Torna vármegye székhelye volt (1871-ig mezővárosként, majd kisközségként). Ezután 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Tornai járásának székhelye volt. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Szepsi járáshoz tartozott, majd a Kassa-környéki járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz, ekkor ismét járásszékhely lett (Abaúj-Torna vármegye, Tornai járás). 1964-1990 között Ájjal egyesítették Tornaváralja néven ("Turnianské Podhradie"). Területe (23,21 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 1697, 1921-ben 1709, 1938-ban pedig 1615, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között népessége 69,5 %-al nőtt, majd 1991-2011 között további 28,3 %-os lakosságszámnövekedés figyelhető meg (2737 főről 3511-re). 1991-ben még magyar többségű település volt, 2001-re azonban már a szlovák nemzetiségűek kerültek relatív többségbe. 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 63,8 %-ról 37,5 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 34,3 %-ról 45,6 %-ra nőtt. A roma nemzetiségűek aránya 2001-ben 8,1 %, 2011-ben 5,1 % volt, ugyanakkor a lakosság több mint egynegyede a roma etnikumhoz tartozik. A lakosság túlnyomó többsége (72,7 %) római katolikus vallású, 2011-ben a reformátusok aránya 4,4 %, a görög katolikusoké pedig 3,2 % volt. 1944 előtt számottevő zsidó közösség (1938-ban a lakosság 15,7 %-át alkották) is élt a községben.

Történelem

Már az őskorban is éltek itt emberek, a vaskorban pedig bányák is voltak a környéken. A honfoglalást követően pedig Börgér, és fia Borsa szálláshelye volt a környéken. A vár és a település keletkezéséről nincsen megbízható adat. A vár és uradalma eredetileg királyi birtok volt, első említése 1198-ban történt, III. Ince pápa oklevelében. 1448-ban a husziták kezére került a vár, mert meghalt a vár ura, Bebek Imre. 1451-ben Hunyadi János visszafoglalja, majd Torna 1476-ban Mátyás királytól mezővárosi rangot kap. 1567-ben Magócsy Gáspár császári serege foglalta el és mivel ebben az évben Bebek György halálával kihalt a Bebek család a vár is császári kézen maradt, aki a Magócsy családnak adta. Torna lakosságának nagy része a 16. században református hitre tért. 1612-ben elfoglalja Bethlen Gábor, ám 1622-ben a császáriak kezére kerül a bécsi béke értelmében. 1678-ban a magyar helyőrség a német helyőrség egy részét megölve a kurucok kezére játszotta a várat, ám egy évvel később a császáriak visszafoglalták azt. 1683-ban Ibrahim pasa Thököly Imre segítségével foglalta vissza. 1685-ban a császáriak szétlőtték a várat, azóta romokban áll. A települést a Magócsyak kihalása után a Keglevich család szerezte meg, akik a 17. században kastélyt építettek ide. A Keglevichek erőszakos rekatolizációja elüldözte a város protestáns lakóit, akik Szádelőn és Ájon telepedtek le. 1703-ban Bercsényi Miklós hadai foglalták el. 1706 decemberében Rákóczi Tornán keresztül ment Rozsnyóról Kassára, 1707-ben pedig meg is szállt a Keglevich-kastélyban. Torna 1881-ig Torna vármegye székhelye volt, majd 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Tornai járásának székhelye. 1890-ben megépült a Kassa-Torna vasútvonal, majd 1892-ben Miskolccal is vasúti összeköttetés létesült. A trianoni határ ez utóbbi vasútvonalat kettévágta és 1945 után a magyar határig vezető síneket is fölszedték. Torna még az 1890-es években is élénk vásárhely volt, 1920 után azonban határközséggé vált és hanyatlásnak indult. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz és ismét járásszékhely lett. 1944-ben a lakosság egyhatodát alkotó zsidó közösséget koncentrációs táborba hurcolták. 1964-ben Áj községgel egyesítették Turnianské Podhradie néven, 1990-ben azonban ismét önálló község lett. A közeli Szádudvarnok határában az 1970-es években cementgyárat építettek, mely ma is a környék legfontosabb ipari létesítménye. A cementgyár megépítésével sok (főként szlovák nemzetiségű) munkás települt itt le az ország más részeiről, ezzel megváltoztak a település etnikai arányai.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák alapiskola, valamint szlovák nevelési nyelvű óvoda található. A Torna fölé emelkedő, 366 m magas Tornai-várhegyen állnak a 14. században épült vár romjai, maga a várhegy is természetvédelmi terület 1964 óta. Szűz Mária mennybevételének szentelt római katolikus temploma a 14. század elején épült gótikus stílusban, berendezése barokk. A 17. században reneszánsz stílusban épült, később klasszicista stílusban átalakított egykori Keglevich-kastély ma romokban áll, akárcsak az 1820-ban épült klasszicista stílusú vármegyeháza.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

TORNA. Régi Vár, és Mezőváros Torna Várm. földes Ura Gr. Keglevich Uraság, mások is bírnak itten, lakosai katolikusok, fekszik dél. vólt Vára alatt, ’s Tornallyának is neveztetik, Torna vize mellett. Régi Vára meredek helyen vala, ’s az Ozmanoktól vitézűl mególtalmaztatott. Magócsi Gáspár’ idejekor, midőn e’ Várat bírta, elég ozman főket lehetett falain szemlélni. – 1678-dikban Júliusban meg ölettettek Német Őrzőji, ’s elfoglaltatott. Lesleus is sikeretlenűl ostromlotta először; lásd felőle Vágnert Histor. Leop. M. Lib. VIII. p. 556, & 560. de azután mintegy 30 óráig tartott heves ostromlása után megvette, szabad elmenetelt engedvén 260 őrzőinek. Végre LEOPOLDnak parantsolattyára lerontattatott. Kihalván Magócsinak ága, Keglevics Miklós házasság által jutott e’ bírtokhoz, hitveséűl vévén Móricz Borbálát; Semsey Pál pedig Annát. Ez is, a’ Kir. Fiskus is bírtokát sűrgetvén a’ Várnak, kész pénzért engedtetett B. Keglevics Miklósnak több helységekkel, ’s e’ Vármegyének Fő Ispányságával egyetemben. Díszesíti e’ Várost az Uraságnak kastéllya, jeles kertye, ’s egyéb gazdasági épűletei, szép helyen épűltt Szentegyháza, és a’ Vármegye’, ’s Gyulay Uraságnak háza. – Jeles halas tó is van itten; határjának földgye középszerű, legelője elég, réttyei jók, fája van mind a’ kétféle, eladásra módgya van, posztófabrikája is van; 3 országos vásár is esik benne.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Torna, magyar mv., Abauj-Torna vmegyékben, Kassához nyugotra 5 mfldnyire, egy kies, egészséges vidéken: 1675 kath., 342 ref. és ev., 9 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Jeles urasági kastély és kert, s halastó, melly egy malmot forgat s melly mellett egy fördő-intézet is van. Ujabb izlésü vármegyeház. Vendégfogadó. Népes országos vásárok. Földe minden gabonát s kerti veteményest jól megterem; rétjei különösen kövérek; szőlőhegye s legelője elég; erdeje pedig sok. A várostól északra egy magas kopasz sziklán láthatni régi puszta várát, mellytől kölcsönözé nevét mind a város, mind az egész megye. Első épitője hihetőleg valamellyik Bebek volt; későbben a Mágócsiakat uralta; a Mágócsiaknak ezen ága kihalván, b. Keglevich Miklós jutott birtokába, s most is a Keglevich grófi nemzetség birja a hozzá tartozó uradalommal együtt. A várat I. Leopold rontatta el. Ut. p. Rosnyó. Van 37 egész urb. telke.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A szádelői és áji völgy közt lenyúló hegygerincznek déli, kúpalakú végfoka alatt, a Bódva és Torna tágas völgyeinek összeszögellésénél fekszik a másfél ezer lakost számláló Torna mezőváros, régebben Tornamegyének, ma a tornai járásnak székhelye. Épűletei közűl különösen kiválik a Keglevich-féle, nem régiben megújított ódon nagy kastély, melynek hatalmas parkjában 5 holdnyi terjedelmű, langyos vizű tó van. A város szép számú művelt osztálya élénk társaskört, vadásztársúlatot, nőegyesűletet, könyvtáregyesűletet s takarékpénztárt tart fönn. A város melletti hegyfokot Torna várának festői romjai koronázzák. A vár építői és első birtokosai a Tornayak voltak. 1440-ben a Bebek család birtokába kerűlt. E család 1567-ben kihalván, királyi birtokká lett. Utóbb 1652-ben a törökök foglalták el; majd a kuruczuk szállották meg; de ezektől I. Lipót vezére, Lesslie elvette. 1683-ban Thököly vette be ostrommal; két év múlva azonban Schultz császári tábornok ejtette hatalmába s védműveit leromboltatta. Azóta pusztán áll; de erős falai jó részt még ma is egész magasságukban fönnállnak. A város igen sokat szenvedett a vallási üldözések korában, különösen mikor a Keglevichek lettek a város földesuraivá, kik az ellenreformácziót erősen támogatták. A város forgalmát nagyon élénkíti az itt találkozó kassa-tornai és torna-miskolczi vasút, melynek legközelebbi állomása innen keletre Somodi népes község, hol a rozsnyói püspöknek nyaraló kastélya van.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

TORNA városa, a legujabb időkig létező Tornavármegyének egykori székhelye a Bódva és a Torna völgye találkozásánál fekszik. Lakosainak száma 1468, a kik közt az 1891-iki népszámlálás 56 németet és 14 tótot talált; a többi mind magyar és túlnyomó részben katholikus. Jelenleg a tornai járás, szolgabiróság és járásbiróság székhelye. Végállomása a kassa-tornai vasútnak, melyet azonban tovább építenek. A Bódva völgyében Gömör vármegye felé, s a Sajó völgyén közvetlenül fog csatlakozni a miskolcz-füleki, ekképen a budapesti fővonalhoz. Van posta- és táviróállomása. Torna ma is élénk vásárhely, de élénkségéből sokat veszített azóta, hogy 1881-ben a megyei hatóságot az Abaujvármegyében való bekeblezés következtében feloszlatták. Házainak száma 216. Ezek közt megemlitésre méltó a régi vármegyeháza és a régi Keglevich-féle kastély, mely ma Dreher Antalé. A kastélyt csinos park veszi körül; benne egy öt hold terjedelmü tó van, mely soha sem fagy be. A társas élet ébren tartására szolgál a társaskör, vadásztársulat, nőegyesület, könyvtáregyesület. Van itt kath. népiskola, egy holdnyi faiskolával. Pénzintézete a Tornai takarékpénztár. A város északi részén, a várhegy nyúlványát képező dombon áll a régi, de teljesen átalakitott r. kath. templom, mely a XVI. században a protestánsok birtokába jutott és a katholikusok innen nem messze épitették föl ma is fennálló kis templomukat. Midőn a város a Keglevicheké lett, I. Lipót alatt a földesúr kitiltotta a protestánsokat a városból, a kik Szádelőn és Ájon telepedtek meg; a lakosságnak visszakatholizált nagyobb része pedig megint birtokába vette a templomot. A hagyomány szerint a népmondában maig is élő Herkó Páter nevü szendrői barát, hol rábeszéléssel, hol erőszakkal legnagyobb hévvel működött a visszatéritésen. A templom értékes falfestményeit az idők folyamán nagyon megrongálták. Legujabban a templomot restaurálták s a festményeket kijavitották; de eredeti szépségüket nem adhatta vissza a javitó festő. A várostól északkeletre emelkedik a vár kuphegye, megkoronázva a még részben ép várrommal. A széles völgylapályba kiugró kúp festői hatásu. Mikor épült a vár, nem tudni. Tekus sárosi comes, Both és Baach testvéreivel a tatárjárás után birják, Tekus unokája I. János már „de Thurna” irja magát. Ennek családja azonban az 5-ik generációban szintén Tornay Jánossal 1406-ban kihalván, Berencsi István kapta meg, a ki szintén Tornay nevet vett föl. Ez a család is kihalt. 1440-ben pelsőczi Bebek Imre lett urává, a kinek a Rigómezőn 1448. okt. 19-én történt eleste után a husziták foglalták el. Midőn Hunyady János Giskra hadainak megfékezése végett a felvidékre vonult, ezt a várat is megostromolta. Az ellenkirályok alatt a vár tulajdonosai Bebek Ferencz és Imre, Ferdinánd pártjára állottak; később azonban Imre elszakadt bátyjától és Izabella híve lőn. 1556-ban Bebek Ferencz és György, a gömöri főispán, hatalmaskodásuk miatt számüzetvén, Ferdinánd vezérei, Ditrich és Puchaim elfoglalták Torna várát, melynek kapitányává Magócsy Gáspárt tették. Ámde a császári sereg vereséget szenvedvén, Magócsy is kénytelen volt kivonulni Tornáról, melyet Bebek György visszafoglalt. Bár áttért Ferdinand pártjára, sokáig nem maradhatott a vár békés birtokában. Hasszán füleki pasa elfogta és Konstantinápolyba vitette. Itt Zápolya Zsigmond hivéül szegődött s ezért szabadon bocsátották. Schwendi alvezére, Magócsy Gáspár azonban ujra elfoglalta Tornát, Schwendi maga pedig Bebekné hősies védelme daczára, mielőtt Bebek György segitséget hozhatott volna, Szádvárt, Bebek György sziklafészkét. Ezzel életerét vágta el az oligarchának, a kivel még 1567-ben kihalt a Bebek-család. A király birtokába visszaszármazott várat 1652-ben a törökök foglalták el, majd 1675-ben rövid időre, úgyszintén 1679-ben a kuruczok lettek urai, a kiktől 1680-ban Lesslie, I. Lipót vezére foglalta vissza. 1683-ban Thököly ostromolta meg, de már 1585-ben meghódolt, Schultz császári tábornoknak, a ki leromboltatta védműveit. Erős falai megrongált állapotukban is keményen daczolnak az időjárás porlasztó hatalmával.

Magyar Katolikus Lexikon

Torna, Tornau, v. Abaúj-Torna vm. (Turňa nad Bodvou, Szl.): 1. vár. 1357 u. a Tornaiak építtették. Főbb birtokosai: a Bebek és a Szapolyai család. 1441: a husziták tartották megszállva. 1652: a tör-ök elfoglalták. 1678: Thököly pártjára került. 1685: a cs. csapatok lerombolták. Szabálytalan alaprajzú, 2 saroktoronnyal és bástyákkal erősített hegyi vár volt, közp-jában négyszögletes öregtoronnyal. Jelentős romjai állnak. – 2. esperesség a v. esztergomi, majd rozsnyói egyhm-ben. Plébániái 1913: Bódvaszilas, Hidvégardó, Jablonca, Perkupa, Szádalmás, Szögliget, Tornagörgő, Tornaszentandrás, Tornaújfalu. – 3. plébánia. 1274: már létezett. Tp-át 1300 e. Nagyboldogasszony tit-ra sztelték. Képeit 1780 k. H. →Maurer festette. Lakói 1550 k. ref-ok lettek. 1680: alapították újra. Akv. 1711-től. Kegyura 1880: Zichy Ferraris Felix gr. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. – Filiái 1915: Áj, Méhész, Szádelő. – Plébánosai: 1273: Mátyás, 1278: Kristóf, majd Mihály, 1315: Pál, 1332: Miklós, 1397: Benedek. 1561: Ferenc, 1666: Hamar Ferenc, majd Miklóssy Péter, 1697: Győry Mátyás, 1702: Szentgyörgyi István, 1711: Balogh György, 1715: Belányi Antal, 1729: Szalay István Imre, 1731: Bitter Lőrinc, 1732: Zilavy András, 1733: Szikorai Márton, 1749: Szabó Márton, 1752: Radics Kristóf, 1776: Hajnalkőy János, 1788: Szent-Imrey Antal, 1794: Bernáth László, 1801: Szokol János, 1828: Mattyasovszky István, 1839: Csernota Ferenc, 1856: Lehotzky Antal, 1881: Fábián Ferenc, 1891: Mohler Károly, 11915: Bencsik Sándor, 1926: Simkó Géza, 1953: Tóth László Alajos. – Lakói 1940: 1355 r.k., 48 g.k., 13 ev., 68 ref., 215 izr., 4 bapt., össz. 1703. Bá.B.–** 1. Abaúj-Torna vm. 1940. – Vártúrák III:293. – 2–3. Némethy 1894:422. – Gerecze II:90. – Schem. Ros. 1913:76. – Garas 1955:201. – Juhász Attila: a ~i pléb. rövid tört. Eger, 1998. (szakdolg.)

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Torna. Már az őskorban lakott hely, amit a határában feltárt bronzkori leletek is bizonyítanak. Első okleveles említése a tatárdúlás után merül fel s ez időben Torna vármegye székhelye. A tatárok eltakarodása után IV. Béla hosszasan időzött Torna várában s több királyi diplomát keltezett itt. 1270-ben a király Sáros grófjának, Techusnak ajándékozta Torna várát. Ennek unokája már a de Thurna nevet használja, majd családnevük később Tornaira alakul s a Tornai nemzetség bírja a várat másfél évszázadon át. Tornai János 1406-ban magtalanul elhal s ekkor a várat 1410-ben Berencsi István kapta s ő is felvette a Tornay nevet. 1476-ban Szapolya Imréné, Bebek Orsolya kezén találjuk. Ezután egy évszázadon át a Bebekek az urai. A család Bebek Györggyel kihalt s 1570-ben a király Magócsy Gáspár főispánnak eladta Torna várát. Magócsy ugyancsak magtalanul hunyt el és a várat két unokatestvére: Gáspár és Ferenc örökölték. Ám ők is egyenes leszármazott nélkül haltak el s a vár két nőrokonra, Móricz Borbálára és Annára jutott. Móricz Borbála gróf Keglevich Viktorhoz ment nőül s e réven a vár 1677-ben a Keglevichek birtokába került. Thököly Imre felkelése idején (1678) a várőrség részben magyar, részben német volt. A magyar őrség felkoncolta a németeket és átpártolt Thökölyhez. 1679-ben császári sereg vette ostrom alá. Leslie osztrák tábornok heves küzdelem után beveszi a várat s azt I. Lipót parancsára földig leromboltatja. Ekkor Torna vára megszűnt történelmi szerepet játszani. Megyei székhely jellegét már korábban elvesztette, 1884-ben pedig Torna vármegyét egyesítették Abaúj megyével. A község területe 4033 kat. hold s lakosainak száma a visszacsatoláskor 1615.