Albár

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóközben, Dunaszerdahelytől 6 km-re délkeletre, Nagymegyertől 15 km-re északnyugatra fekszik. Nyugatról Hegyéte, délről Nagymad, délkeletről Alistál, északkeletről Vásárút, északnyugatról (rövid szakaszon) Csallóközkürt községekkel határos. A falun keresztülhalad a Pozsonyt Komárommal összekötő 63-as főút és a Komárom-Pozsony vasútvonal (megállóhely). Mellékutak kötik össze a szomszédos Nagymaddal (3 km), Vásárúttal (5,5 km) és Csallóközkürttel (4 km).

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1888-ban Albár és Kisbár egyesítésével alakult, 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után községként mindvégig a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). A község területe csak minimális mértékben változott 1921 óta (8,21 km²-ről 8,20 km²-re). 1960-1990 között a szomszédos Nagymad is Albárhoz tartozott.

Népesség

1880-1941 között a község lakosságszáma stabil maradt (514-532 fő között ingadozott). 1991-ig kisebb csökkenés a jellemző, azóta viszont csaknem 1/5-ével nőtt a népességszám, a kedvező közlekedési helyzetének köszönhetően megindult betelepétéssel. A falu lakosságának döntő többsége magyar, ám a szlovákok aránya az összlakosság növekedésével párhuzamosan nő, mára elérte a 20%-ot. A római katolikusok döntő többségben vannak, a teljes lakosság 4/5-ét alkotják.

Történelem

Albár, régebbi nevén Kisbár Bár község határában jött létre 1244-ben. Első okleveles nyoma 1300-ból lelhető fel, 1334-ben pedig személynévben fordul elő a neve. Ekkoriban legalább három különböző Bár szerepel az okiratokban, és sokszor lehetetlen megállapítani, melyik falura vonatkozik egy-egy említés. Az akkor Albár néven említett falu Felbár közvetlen szomszédságában volt, és az esztergomi érsekség vajkai székéhez tartozó Kisbár helyezkedett el a mai község helyén. Bővebben

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola és óvoda működik. Legnagyobb részben Albárhoz (kisebb részben Alistálhoz és Nyárasdhoz) tartozik a Csanádi tóság, amely az egykor a nevezett falvak között kanyargó vízfolyások mai maradéka. Római katolikus temploma 1790-ben épült klasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ALBÁR. Elegyes lakosú falu Poson Vármegyében, birtokosai Gróf Illésházy, Gróf Amade, és mások, lakosai katolikusok, fekszik Felbár mellett úgy, hogy tsak egy út választya el tőle. Szélesen terjedett mezeje van, melly a’ gazdáskodásra minden természet ajándékjaival bővelkedik. Istvánfi Miklósnak lakó helye vala, és itt írta amaz esméretes Magyar Ország’ Historiáját; Fiának halálára írtt Deák Versei, most is látszatnak a’ templomban, jeles vagyonnyaihoz, ’s tulajdonságaihoz képest első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Bár (Alsó), m. falu, Pozson vármegyében, Szerdahelytől keletre 1 1/2 órányira: 404 kath., 58 ref., 10 zsidó lak. F. u. többen. Ut. p. Somorja. Bár (Alsó-Kis), magyar falu, Pozson vgyében, az elébbeni helység mellett, 96 kath., 12 ref., 3 zsidó lak. A Vajkai nemes székhez tartozik. Ut. p. Somorja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Albár kisközségnek, a komárom-dunaszerdahelyi vasút mentén, 93 háza és 514, nagyobbára róm. kath. vallású magyar lakosa van. E község legrégibb birtokosául János deák szerepel, a ki itt 1300-ban a pozsonyi káptalannak egy kúriát ajándékozott. 1334-ben Nicolaus de Baár királyi ember nevében fordul elő, a mikor már három Bár községet különböztetnek meg az egykorú okiratok, u. Bővebben