Alsóköröskény

Királyi tanácsos, vármegyei alispán, országgyűlési képviselő.

Apja Markhot Sándor, anyja Dombay Mária.

A középiskolát Nyitrán, a jogot Pozsonyban végezte és már 18 éves korában ügyvédi diplomát szerzett.

1846-ban a Nyitrai járás főbírája, 1848-ban Nyitra vármegye másod alispánja, majd az Érsekújvári kerület képviselője, azután pedig báró Jeszenák Jánossal együtt Nyitra vármegye kormánybiztosa lett. A világosi fegyverletétel után bujdosott, de elfogták, azonban később a nyitrai püspök és gróf Apponyi Gyula császári királyi biztos közbenjárására szabadon bocsátották. A Schmerling-provizórium (1861–1865) alatt alispáni állásra jelölték, de ő nem fogadta el.

Később Tarnóczy Kázmérral, gróf Esterházy Istvánnal és Simonyi Ernővel szervezte a népkört, és egyik vezére volt a megyei ellenzéknek. 1869-ben Nyitra vármegye első alispánja lett. Ő vitte keresztül a megyeszervezetet. 1875-ben a vágvecsei kerület megválasztotta országgyűlési képviselőnek, s azt 1881-ig képviselte, amikor visszavonult a politikai élettől.

Felesége, berethei Marton Szidónia révén Kossuth Lajos rokona volt. Gyermekei: Gyula, Aladár, Janka és Melánia.

Hosszabb ideig megyei tudósítója volt Kossuth Lajos Pesti Hírlapjának.

Gimnáziumi tanulmányait Nyitrán és Pesten végezte. 1863-tól a bécsi egyetem orvosi karán kezdte tanulmányait, de anyagi nehézségek miatt nem fejezte be. Később Rostockban volt egyetemi hallgató, ahol 1872-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1873–1876-ban a kolozsvári egyetem botanikai tanszékén tanársegéd volt.

1876-ban Nyitra megyében koleraorvosként működött, majd Bécsbe ment, ahol 1876–1885 között az Osztrák Orvosi Társaság növénygyűjteményének konzervátora volt. 1890-től haláláig a bécsi Udvari Múzeum botanikai osztályát vezette. A mai Szlovákia nyugati felének (Nyitra, Aranyosmarót, Léva, Érsekújvár, Újbánya, Selmecbánya, Szered, Diószeg környéke) flóráját tanulmányozta, de Szlavónia, Bukovina és Lengyelország növényvilágáról is közölt dolgozatokat.

Főbb művei: Zur Flora Oberungarn, 1864; Prodromus florae Comitatus Nyitriensis sistens plantas phanerogamicas et cryptogamicas vasculares in Comitatu Nyitriensis hucusque observatas, 1865; Botanische Streifzüge durch Slavonien, 1866; Die bisher bekanntenn Pflanzen Slavoniens, 1866.

Bécsben hunyt el 1899. március 31-én.

Nyitra vármegye főispánja, a magyar legfelsőbb számvevőszék elnöke.

1867-ben ügyvédi oklevelet szerzett, 1869-ben főszolgabíróvá nevezték ki. 1872-ben járásbíró Nyitrán, 1876-1890-ben a nyitrai törvényszék elnöke, 1890-től megszakítással Nyitra megye főispánja, közben országgyűlési képviselő. 1900-as évektől 1919-ig a legfelsőbb számvevőszék elnöke volt. Borovszky Samu Nyitra vármegyét bemutató monográfiájába ő írta a megye földrajzát és egészségügyét bemutató fejezetet.

Orvosdoktor, királyi főtanácsos. Thuróczy Vilmos öccse.

Középiskolai tanulmányait Nyitrán, Esztergomban, Nagyszombatban és Pozsonyban végezte. Az orvostudományt a bécsi egyetemen hallgatta és 1874-ben szerzett orvosdoktori címet. Ezt követően a bécsi egyetemen volt tanársegéd, majd 1876-tól Nyitrán volt járási orvos.

1878-ban tábori orvosként részt vett a Bosznia megszállására indított hadjáratban. 1881-ben kinevezték a nyitrai közkórház igazgatójává és a törvényszéki fogház orvosává. 1890-től vármegyei főorvos volt, 1895-ben királyi tanácsosi címet kapott.

Rendszeresen publikált a megyei lapokban és a szakfolyóiratokban, a Pallas Nagy Lexikona számára ő írta meg Nyitra vármegye történetét.

Főbb művei: Kimutatás a Nyitra megyei közkórház 1881., 1882., 1883. és 1884. évi betegforgalmáról, 1882–1885; Jelentés a «nyitrai ingyen tej» első és második évi működéséről I-II., 1904, 1905; Nyitra megye közművelődési és közgazdasági állapota, 1896; Magyarország közegészségügyi statisztikája, 1897.