Nagymagyar

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóközben, a Kis-Duna jobb partjának közelében, Somorjától 13 km-re északkeletre, Dunaszerdahelytől 23 km-re északnyugatra, Szenctől 14 km-re délre fekszik. Fontos forgalmi csomópont, itt találkozik a Somorját Szenccel összekötő 503-as út, valamint a Diószegről (21 km) Dunahidasra (16 km) vezető 510-es út. Mellékutak kötik össze Csenkével (1,7 km), Pozsonycsákánnyal (4,5 km) és Olgyával (3,5 km). Nyugatról Jányok és Pozsonycsákány, délről Nemesgomba, keletről Csenke és Illésháza, északról pedig Hurbanfalva, Egyházfa és Jóka községekkel határos. Északi határát a Kis-Duna alkotja.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Somorjai járáshoz, majd annak megszüntetése után a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). Bővebben

Népesség

A község népessége 1910-1941 között egynegyedével növekedett (1325-ről 1638-ra). Lakossága túlnyomórészt magyar nemzetiségű volt, Nagymagyaron élt 1944 előtt a Felső-Csallóköz 3. legnépesebb zsidó közössége (1921-ben az izraelita vallásúak a lakosság egyötödét tették ki, 1938-ban 15 %-át), melyet teljesen elpusztítottak a holokausztban. Szlovák telepesek 1923-ban érkeztek a községhez tartozó Szigetmajorra és még abban az évben iskolát is kaptak. Bővebben

Történelem

Nagymagyart 1239-ben „Mogor” alakban említik először. 1281-ben „Magari”, 1352-ben „Nogmagyar”, 1354-ben „Egyhazasmagyary” néven szerepel a korabeli forrásokban. Pozsony várának uradalmához tartozott, majd több nemesi család birtoka. 1553-ban részben a pozsonyi klarissza kolostor, részben a Csorba, Illyés és Olgyai családoké, valamint a pálosoké. A 17. Bővebben

Mai jelentősége

A község szlovák és magyar tanítási nyelvű alapiskolával és 1992-ben alapított magyar tanítási nyelvű szakmunkásképző magániskolával rendelkezik. Központi szerepet tölt be a környéken oktatási és egészségügyi téren. A késő gótikus templom helyén álló Szt. Kereszt felmagasztalásának szentelt temploma 1886-ban historizáló stílusban, római katolikus kápolnája és nemesi kúriája a 19. sz. első felében klasszicista stílusban épült, Lourdes-i kápolnája pedig 1740-ben. A temetőben található Leszkai Sándor 1848-as honvédhadnagy sírja.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kis, és Nagy Magyar. Ez Nemes, és Portális magyar mező Város, másik N. Magyar falu Posony Várm. Kis Magyarnak földes Urai többek, Nagy Magyarnak pedig a’ Religyiói Kintstár, és más Urak is, Kis Magyar, Nagy Magyarnak filiája, lakosai katolikusok, fekszenek egymáshoz közel, d. Gombának, n. ny. Csákánynak szomszédságokban, a’ kis Duna N. Magyarnak határján foly, ’s Mérges nevű erdővel bír, határjok középszerű. A. F. és Újvári pusztákat árendálják, Kis Magyar, fa, és rét nélkűl szűkölködik, ’s határja is szűk.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Magyar (Nagy), Gross Magendorf, népes magyar falu, Poson vmegyében, a Csalóközben, ut. p. Posonhoz 3, Csötörtökhöz északra 1 mfd. 753 kath., 3 evang., 7 ref., 285 zsidó lak., kik közt számos mesterember és kereskedő találtatik. Van kath. paroch. temploma, több uri épületei; sörháza, vendégfogadója, országos vásár. Szántófölde termékeny; rétje kevés, juha sok. F. u. gr. Eszterházy Vinczéné, Takács s m t.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagymagyar, magyar kisközség a Felső-Csallóközben, 173 házzal és régebben 1424 róm. kath. vallású lakossal, (az utolsó népszámláláskor ugyan csak 1353 volt a lakosok száma). A pozsonyi vár tartozéka volt és 1239-ben már említve van. Neve különféle változatokban fordul elő. Legrégibb elnevezése Morthamagor. Később már Egyházas-Magyar néven is említve találjuk. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Nagymagyar, Grossmagendorf, v. Pozsony vm. (Zlaté Klasy, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. somorjai esp. ker-ében. - 1390: már létezett. Lakói 1580 k. ev-ok lettek. 1634: alapították újra. Mai Szt Kereszt felmagasztalása-tp-át 1886: építették. Anyakönyvei 1673-tól. Kegyura 1880: Vetsera Albin br. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. - Filiái 1917: Bústelek, Csenke, Felsőjányok, Kismagyar, Nemesgomba, Olgya, Vajasvata. Bővebben