Nyárasd

turkológus, műfordító. Pozsonyban elvégezte a tanítóképzőt, szülőfalujában, Nyárasdon, majd Galántán volt néptanító. 1943-ban elvégezte a szegedi Tanárképző Főiskola matematika-fizika szakát, később beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol orientalisztikát tanult. 1946–1947-ben Bazinban, majd 1947–1950 között Pozsonyban volt matematika-fizika tanár. 1950-től haláláig Prágában élt, ahol a Károly Egyetemen Rákos Péterrel 1951-ben megalapította a hungarisztikai, majd a turkológiai szemináriumot. Tankönyveivel, tanulmányaival megalapozta a modern cseh turkológiát. Török, azerbajdzsáni, tatár, kazah és bengáli nyelven íródott szépirodalmi műveket fordított cseh, illetve magyar nyelvre. Kutatóként elsősorban az oszmán-törökok és a magyarok hódoltság kori kapcsolatának kérdéseivel foglalkozott. Megírta a csehek számara a magyar nyelvtan alapjait és magyar nyelvkurzusokat szervezett Prágában. 1973-ben a Török Köztársaság elnöke díszoklevelet adományozott neki, 1978-ban pedig megkapta a Kőrösi Csoma Sándor Emlékérmet. Prágában hunyt el 1990-ben.

színész. A dunaszerdahelyi mezőgazdasági szakközépiskolában érettségizett 1966-ban, három évvel később érkezett a Magyar Területi Színházhoz (később: Komáromi Jókai Színház), melynek 2007-ig volt tagja. A Szlovák Rádió magyar adása hangjátékainak és egyéb műsorainak rendszeres szereplője, szerkesztett műsorok összeállítója, rendezője.

Vegyész, tudomány- és művelődéstörténész, irodalomkritikus, szerkesztő.

Négy éves koráig lakott Bátorkeszin. Általános iskolai tanulmányait Köbölkúton végezte (1964), az érsekújvári gimnáziumban érettségizett 1967-ben. A prágai Károly Egyetem Természettudományi Karán tudományos kémiából szerzett oklevelet 1972-ben. (1969–1970-ben a prágai Ady Endre Diákkör elnöke volt.)
1972–1975-ben Pozsonyban a Szlovák Tudományos Akadémia Polimer Intézetének munkatársa, a polimerek elektronspin-rezonanciás spektroszkópiai vizsgálatával foglalkozott.
1975–1995-ben a pozsonyi Hét kulturális és közművelődési hetilap szerkesztője, 1989 decemberétől 1995 májusáig főszerkesztője volt. 1995–2013 között a Szlovák Rádió magyar adásának (Pátria Rádió) szerkesztő-riportere. 1997–1998-ban a pozsonyi magyar gimnázium óraadó biológiatanára, 2001–2005-ben a budapesti Műszaki Egyetem komáromi kihelyezett nappali tagozatának óraadó tanára (tudomány- és technikatörténet), 2003–2009-ben a Szabad Újság hetilap kulturális rovatának szerkesztője, 2004–2008-ban a komáromi Selye János Egyetem óraadó tanára (magyar művelődéstörténet). 2018 áprilisától a ma7.sk internetes portál szerkesztője.
Újságírói és szerkesztői tevékenysége elsősorban az irodalommal, a sajtótörténettel, a zene- és képzőművészettel, a művelődés- és tudománytörténettel, valamint a tudományos ismeretterjesztéssel kapcsolatos. Az 1970-es években elbeszéléseket, az 1980-as és 1990-es években ismeretterjesztő hangjátékokat is írt.
Mintegy 45 tankönyvet és több szakkönyvet (pl.: Geológia, 1988; A zöldségfélék betegségei és kártevői, 2005; A díszfák betegségei és kártevői, 2005; A gyümölcsfák és a szőlő betegségei és kártevői, 2007; Lengyel Tünde–Várkonyi Gábor: Báthory Erzsébet, 2010.) fordított csehből és szlovákból magyarra.
1989–1993-ban a Csemadok OT Elnökségének tagja, 1990-ben egyik alapítója és 1996-ig alelnöke volt a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaságnak. 1990-től tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának, 2008–2013 között a Tudományos és Ismeretterjesztő Szekció elnöke. 1990-től tagja a Szlovákiai Fordítók Társaságának.
Díjai: Madách Imre–nívódíj (1985); Posonium Irodalmi Díj Különdíja (2006); Hevesi Endre-díj (2007); Palást község polgármesterének díja (2010); Magyar Köztársasági Aranyérdemkereszt (2011); a szímői önkormányzat Jedlik Ányos-díja (2012).
Jelenleg Nyárasdon él.
Főbb művei: Ember a szóban (irodalomkritikák), 1985; Ki kicsoda Kassától–Prágáig? (társszerző), 1993; A magyar tudomány évszázadai I–II. (tudománytörténeti tanulmányok Kiss Lászlóval és Ozogány Ernővel), 1994; 1996; A magyar sajtó Szlovákiában 1945 után (In: A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998, II. Oktatásügy, közművelődés, sajtó, p. 378–426), 1998; Gondolatokból épült katedrális (tudománytörténeti tanulmányok Kiss Lászlóval és Ozogány Ernővel), 2001; A mi huszadik századunk (tudománytörténeti tanulmányok, társszerző), 2001; Utazók, felfedezők, hódítók, kalandorok (földrajztörténeti tanulmányok), 2003; Az ókor emlékezete. A sziklarajzoktól az ábécéig (írástörténeti monográfia), 2004; A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004 (társszerző) 2004; Séta egy kertben (irodalmi és művelődéstörténeti tanulmányok), 2005; Bűvös táblázat. A kémiai elemek kultúrtörténete (kémiatörténeti monográfia), 2006; Tankönyvek hősei I. (tudománytörténeti tanulmányok), 2008; A pálya szélén, avagy egy szigetlakó feljegyzései (irodalmi, művelődéstörténeti tanulmányok, publicisztikai cikkek), 2009; Hősök (tudománytörténeti tanulmányok, társszerző), 2009; A stresszelmélet megalkotója. Tudományos tanácskozás Selye János születésének 100. évfordulója alkalmából (szerkesztő és társszerző), 2009; A tudomány szolgálatában. A szlovákiai magyar tudományos élet és ismeretterjesztő irodalom képviselőinek arcképcsarnoka (életrajzok), 2010; Sziget a szárazföldön. A prágai Ady Endre Diákkör története, 2012; Zsinórpadlás (Kiss Lászlóval és Ozogány Ernővel – tudomány- és technikatörténeti tanulmányok), 2013; A tudomány apostolai I. A-K (felvidéki tudóslexikon), 2013; A tudomány apostolai II. L-ZS, 2014; Táncba szőtt történetek. A prágai Nyitnikék története (szerk.), 2017.