SK
BA
.....

Pozsony

Község

címer zászló
37668 36% magyar 1910
14119 3% magyar 2011
címer zászló
Hivatalos szlovák megnevezés:
Bratislava
1918 előtti vármegye, járás, rang:
Pozsony vármegye
Pozsony szabad királyi város járás
törvényhatósági joggal felruházott város
Természeti tájbeosztás:
Kisalföld > Mátyusföld, Vízköz - Kisalföld, Csallóköz, Felső-Csallóköz - Kisalföld, Mosoni-síkság , Lajtazug - Északnyugati-Kárpátok, Kis-Kárpátok, Dévényi-hegycsoport - Északnyugati-Kárpátok, Kis-Kárpátok, Bazini-hegycsoport - Duna-Morva-medence, Belső-Bécsi-medence, Alsó-Morva-sík
Más földrajzi nevek:
Ld. egyes városrészeknél
Koordináták:
48.144722, 17.112778
Terület:
367,90 km2
Rang:
község
Népesség:
422932
Tszf. magasság:
138 m
Körzethívószám:
+421 (0) 02
Irányítószám:
8XXX
Település kód:
582000
Szervezeti azonosító:
603481
Adóazonosító:
2020372596

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

POZSONY Vára, és Városa. Posonium. . Prespurek. Nagy hírű nevezetes szabad Királyi fő Város Pozsony Vármegyében, ’s a’ Vármegyének is nevezetet szolgáltatott. Fekszik a’ Duna vize mellett, híres, és magas Királyi Vára alatt, mellyben most a’ fő Érseki Megyebéli kis Papok laknak, Bétshez, Győrhöz, ’s Sopronhoz is tíz mértföldnyire. Lakosai katolikusok, evangyélikusok, Németek, Magyarok, és Tótok kevesen, ’s másfélék is, és számos Zsidók. Eredete. A’ Jászoknak, ’s Metanasztáknak tulajdoníttatik, ezek után a’ Kvádusoknak bírtokok vala, a’ kik e’ helyet a’ Rómaiak ellen lehetőképen meg is erőssítették; de tsak ugyan kénteleníttettek engedni a’ Rómaiak’ vólt nagyobb erejeknek, a’ kik e’ helyet azután még inkább megerősítették. – Ámbár a’ Hunnusoknak béjövetelekkor, mind a’ Jászok, és Markomannusok, mind pedig a’ Kvádusok meghódoltak vala ATTILÁnak; de minthogy magokat ezek’ hadi seregéhez kaptsolták, épségben maradott e’ Város; sőt itten keresztűl is útazott ATTILA, a’ mint Bonfin előadta Decad. I. L. V. p. 84. halála után pedig kiemelték fejeket járma alól a’ Kvádusok; de a’ külömbféle részekre hajlott, ’s szabadságokért hartzoló népeknek viaskodásaik által majd az egygyik, majd a’ másik fél verettetett-meg. Meggyőzvén pedig Attilának Fijait a’ Gothusok, egész Szirmiától Bétsig fekvő tartományt elfoglalták; a’ Kvádusok pedig külömbféle Országokban meszsze elszélledvén, az utánnok tsak nem üressen maradott földet a’ Tótok, és Szarmaták foglalták-el; ’s egész Nagy KÁROLYnak idejéig bírták, a’ ki e’ helyet Németekkel őriztette, ’s Breslaburgnak, vagy Brodsburgnak neveztetett; ő utánna Sventibaldnak vagy Szvatoplugnak hatalma alatt vólt, ’s Arnulfal való hadakozásakor a’ Pozsonyiak is eleget szenyvedtek: hogy pedig ez, amazt meggyőzhesse, minden erejét öszveszedvén, a’ többek között a’ Magyarokat is segedelmére hívta, ’s bérontván Morva Országba Szvatoplugot meg is győzte vala, a’ ki hogy az ellenségnek kezébe ne jusson, Zobor hegyén Nyitra Vármegyében 3 remetékhez kaptsolta magát, ’s ottan tőltötte életét tsendességben, és magát eltitkolva; meghalálozván pedig, némellyek szerént Nyitrán temettetett vala el. Meszsze terjesztvén az alatt a’ Magyarok éles fegyvereik által hatalmokat, 907dikben Luitpoldot harmad napig tartott véres tsatázások után egész Seregével megvették Pozsonynál. Igyekezett e’ fájdalmas sebjét enyhíteni LAJOS, és ha lehetett vólna, minden Magyarokat örömest elfojtatott vólna; de ő is keményen megverettetett a’ Magyaroktól, ’s tsak alig szaladhatott vala el. E’ szerént kerűlt vala Pozsony Városa kettős győzedelem által a’ Magyaroknak bírtokokba, midőn vidékjén a’ Németeken kétszer vitézűl diadalmaskodtak. Históriája. Ismét a’ Németeknek birtokokba jutott vala e’ Város, mert HENRICHtől házassági ajándékban nyerte vala Sz. ISTVÁN Király, minekutánna GIZELÁT hitvesűl eljegyzette magának, ’s egész életében különös gondal foglalatoskodott, hogy valamint egész Népének előmenetelét, úgy ennek a’ városnak bóldogúlását is hathatósan eszközöllye. Az ő halála után II-dik HENRICH minden erejét arra fordította, hogy a’ Magyarokat megboszszúlhassa, sőt ha lehetséges, járma alá kerítse, avagy legalább adózóvá tehesse; megszállotta tehát Pozsony Városát hadi erejével, ’s a’ Dunáról minden erővel ostromoltatta, ’s egyszersmind minden eleséget elzárt az ostromlottaktól. Hathatósan óltalmazta ugyan e’ Várost András, vitéz népével; de megfogyván az eleség, azt a’ fortélyt gondolá Zotmund az akkori hadi népnek kormányozója, hogy az ostromlóknak hajóikat általfúratván, őket vagy elsűllyeszsze, vagy pedig az ostromnak felóldozására kénszerítse: melly szerentsésen bé is tellyesedett, és e’ nevezetes győzedelemért állította-fel ANDRÁS a’ Tihonyi Apátúrságot. Annakutánna meggyőzettetvén SALAMON Pozsonyba vonúlt vala; holott SZ. LÁSZLÓ által magyarosan ostromoltatott. Salamon is vitézűl óltalmazta magát, és e’ Várost is, míg esmeretlenűl Sz. Lászlónak tekéntetétől, megfélemledvén szívében, el nem gyengűlt vala. Az a’ haszna vala e’ Városnak Salamonnak itten lett tartózkodásából, hogy az ő alatta sokkal hathatósabban megerőssíttetett; minekutánna pedig Szent LÁSZLÓT Mosonyhoz hívta beszéllgetés végett, kitudódván roszsz szándéka, megfogattatott, és Visegrádba vitetett, ’s többé a’ Pozsonyiakat nem is láthatta. – Megpihent annakutánna, KÁLMÁN, és II-dik ISTVÁN Királyok alatt; de II. GEIZA alatt HENRICHnek hatalmába esett, Rapoltnak eszközlése által; mellyen mind a’ Király, mind pedig a’ Hazabéliek felindúlván, hadra keltenek Henrich ellen, őtet meggyőzték, Rapoltot elfogták, és a’ Várost is viszsza vették; de elég kemény hartz után. Tsendes békeségben maradott azután e’ Város, sőt III. ISTVÁN által lakosai jeles jótéteménnyel is bóldogíttattak 1165-ben. Tovább való állapottya homályos; szomorú vólt ellenben IV. BÉLA alatt: mert 1241-ben erőt vévén rajta a’ Tatárok, egész eddig dühösködtek, a’ leglehetőbb kegyetlenséggel. Meg kettőztette e’ szörnyű nyomorúságot a’ Pozsonyiaknak FRIDRICH, mert ő is, a’ mint tsak tőle kitelhetett, annyira agyarkodott, ’s kegyetlenkedett a’ Magyarok ellen; melly boszszantó kártékonyságért, megütközvén vele IVdik BÉLA Lajta vize mellett, életével fizetett. Annakutánna 1271-dikben, elfoglalta e’ Várat, és Várost OTTOKÁR, ’s tűz által lehetőképen sanyargatta, minekelőtte V-dik ISTVÁNnal békeséget kötött vólna. Lásd Ottokárnak kegyetlenkedését apud Pezium Tom. I. col. 851. a’ kihez menvén Ægydius, e’ Várnak igazgatását reá bízta vala; de ez azt Lászlónak feladta, hogy előbbi elhanyatlását ez által elfedezhesse. Míg azonban a’ Magyarok Ausztriában, Stájer Országban, Morvában, és Karinthiában kártékonykodtak, bérontván Ottokár is Magyar Országba, több Városokkal egygyütt Pozsony Várát viszsza foglalta, ’s az 1276-dik esztendőbéli békekötéskor adatott vala viszsza. Megölettetvén Ottokár, László által e’ Város 1280-dikban jelesen megajándékoztatott három helységekkel. – Új haddal ostromoltatott e’ Város 1267-dikben ALBERT által, a’ kinek a’ Város feladattatott, ’s a’ Várat Katonái által őriztette vala; míg Kún LÁSZLÓnak halála után, III-dik ANDRÁS Király által, a’ 129Vízközben szerzett békekötés által viszsza nem szereztetett, a’ ki rendbe szedvén a’ nyúghatatlankodókat, Pozsony Városának régi szabadságait helyben hagyta, ’s meg is szaporította. Halála után tömlötzbe tétetvén hitvese ÁGNES, Leányával egygyütt keservesen panaszolgatván levelek által sanyarúságát, addig unszolta vala Attyát, míg ez boszszúállásra hevűlvén, 1302-dik esztendőben elfoglaltatta Pozsony Városát. Jobbra fordúlt vala szerentséje e’ Városnak KÁROLY alatt, a’ ki e’ Városnak régi szabadságait megerőssítvén, újjabb öregbítések által bóldogítá azt, személlyesen is többször megfordúlván ottan, ’s uralkodása alatt az Ausztriaiakkal való békekötés által nevezetesíttetett. Meghalálozván e’ Király Visegrádon 1342-dikben, LAJOS Király Attyának jeles példáját követvén e’ Város eránt, ismét újjabb adományok által bóldogította e’ Várost 1349-dik esztendőben, ’s az Ausztriaiakkal kötött barátságos szövetség által e’ Városnak jeles öregbűlései származtak, ’s mind a’ R. Tsászár, mind pedig Nagy LAJOS múlatták vala magokat Pozsony Városában; annakutánna az új békekötés által nevezetesíttetett. Elzálogosította LAJOSnak halála után e’ Várost ZSIGMOND, ’s 1389-dik esztendőben tétetett vala le a’ pénz érette. Gazdagította ellenben ZSIGMOND e’ Várost a’ békekötés után, 1392dik esztendőben, melly jótétemények által a’ Pozsonyiak eléggé meggazdagodtak, ’s el is híresedtek, minthogy azzal egy Századnál tovább éltek vala, sőt a’ Király is gyakorta múlatott személlyesen e’ Városban. Gyászos homályba borúlt szerentséjek ugyan ZSIGMONDnak uralkodása alatt, mert a’ Huszsziták által tűzzel vassal pusztíttatván 1409-dik esztendőben, tetemes károkat szenyvedett; de vége szakadván a’ hadakozásnak, igen példás kegyességét bizonyította e’ Király a’ Pozsonyiak, és a’ több Várak, ’s Erősségek eránt is, mellyeknek újjabb megerőssíttetéseket magára vállalta, a’ mint az 1435-dik esztendőben Pozsonyban kőltt Királyi Leveléből nyilván kitetszik. Más több külömbféle jótéteményekkel is segéllette e’ Városnak szerentséjét ZSIGMOND Király, ’s 1436-ban új petséttel is megajándékozta, mellyet 1459-dikben MÁTYÁS Király is helyben hagyott vala. Nevezetes vólt ZSIGMOND Királynak 1421-dikben Pozsony Városában kőltt Királyi Levele, V-dik Ausztriai ALBERTEL, midőn IV. ALBERTnek halála után amannak az Országot ismét örökös jussal általadta. Lásd felőle Bél Mátyást, In Notitia Hung. novæ Tom. I. §. 34. p. 158. ALBERTnek halála után, a’ Város ERZSÉBET özvegy Királynénak részére hajlott; a’ Várat pedig Rozgonyi István ULÁSZLÓnak megtartotta, ’s ámbár igyekeztek azt, a’ Királynénak részén lévők meghódítani; de ULÁSZLÓnak megérkezése által félbe szakadott, és ERZSÉBET is Pozsonyból Bétsbe elkőltözött vala. Kiszabadíttatván ULÁSZLÓ, FRIDRIKnek körmei közzűl 1453-ban Pozsonyba érkezett vala, holott Ország Gyűlése is tartatott, ’s a’ Királynak elmenetele után, mind a’ Vár, mind pedig a’ Város, valamint az Országnak gondviselése is KORVINUS JÁNOSra bízatott; de az irígy Czíliai Grófnak alattomban való áskálódásai után Pozsony Vára a’ Királynak hatalma alá viszsza adatott. KORVINUS MÁTYÁSra szállván annakutánna a’ Királyság, sok külömbféle királyi adományokkal díszesíttetett e’ Város, és Mátyásnak kedves múlató helye vala, ’s benne gyakorta megfordúlt. Régi Akademiája, mellyet néhai Vitéz János Esztergomi Érsek uralkodása alatt 1469-dikben felállított, deákúl Academia Istropolitana nevezettel illettetett, Duna-vizének hajdani nevezetéről. Tsatázó helye is vala Pozsony Városának vidékje Mátyás Királynak, minekutánna a’ Város Svehla által tetemesen megkárosíttatott, midőn t. i. Györgyel hadakozott vólna; menedék helye pedig azután, mert Fridrich szép szín alatt magáhz hívatván Bétsbe, eleinte minden lehető fényes, de színeltt pompával fogadtatott, kedvéért külömbféle múlatságok tartattak; és már közelített a’ veszedelem, midőn Mátyás alattomban megintetett, hogy a’ Városból minél elébb költözzék-el titkon, ha életét ottan nem akarná végezni; mellyre Mátyás engedelmes vala, és Bétsből Czoborral, ’s Bánfy Miklóssal titkon hajóra ülvén, Pozsonyba érkezett. Fellobbanván 1477-dikben az Ausztriaiakkal viseltt háború, az alatt BEÁTRIKSZ Királyné Pozsonyban lakott, ’s innen kérlelgette vala Férjét, hogy az Ausztriaiakon vett vitézi győzedelme után lehetőképen kedvezne a’ Népnek; minekutánna pedig a’ Békeség megöttetett 1478-dikban egész nagy bőjt alatt Pozsonyban múlatott, ’s Húsvét Innepe után útazott-el a’ felső Városokra, hogy az Országban Hitvesét esmértesse. Felbomolván pedig kevés idő múlva a’ Fridrikkel kötött békeség, Pozsonyban tétettek-meg a’ rendelések a’ hadnak folytatásához; 1848-ben pedig mind maga Mátyás Király, mind Beatriksz itten tartózkodtak. Meghalálozása után is, melly Bétsben történt 1490-dik esztendőben, teste a’ Dunán ide szállíttatott, ’s majd le Budára, a’ mint Buda Városának leírásában előadtuk vala. Nevezetesítette annakutánna e’ Várost a’ Pozsonyi Békekötés ULÁSZLÓ, és MAKSZMILIÁN között, mellynek tzikkelyeit lásd Bél Mátyásnál In notitia Hung. novæ Tom.I. §. XIVI. Minthogy az említett 1491-dik esztendőbéli kötésben az is meghatároztatott, hogy Magyar Ország, ha Ulászlónak Fia nem lenne, az Ausztriaiakra szállyon, nagyon megnehezteltek a’ Magyarok érette, a’ mint a’ Rákosi Ország-Gyűlésében hozott Haza-Törvénye eléggé bizonyíttya, mellyet Pest Városának leírásában adtunk-elő. Makszimilián is hadra havűlt vala e’ Törvény miatt, ’s Pozsony Városát el is foglalta; de minthogy LAJOS az alatt megszülettetett, viszsza húzta hadi erejét, és a’ békeség ismét helyre állott a’ haragra gerjedett Hatalmasik között. Mikor pedig ULÁSZLÓ Király az alatta uralkodott hírtelen haláltól való félelem miatt széllyel útazgatott, Pozsonyba is elvonúlt vala; de onnan Morva, ’s majd Szilézia tartományokba költözött. Különös hírt, és pompát szolgáltatott négy esztendővel azután a’ Királynak oda lett viszszaérkezése, midőn t. i. Ulászló, Zsigmond Lengyel Országi Király, és Makszimilián között az a’ nevezetes öszvejövetel, alku, és házasság is megköttetett. Környűlállásosan lásd felőle Bél Mátyást Tom. I. §. 49. ’s a’ t. valamint az időben történtt égése felől is. ULÁSZLÓnak meghalálozása után, ismét homályos, és félemlítő felleg borította-bé Pozsony Városának virágzó szerentséjét, mert 1516-dikban a’ nagy vízáradás károsította, minekutánna pedig II. LAJOS ottan MÁRIA Jegyesét elfogadta; ez pedig a’ Mohátsi veszedelem után Pozsonyba vonúlt-viszsza; a’ helyett, hogy uralkodása alatt a’ Város öregbíttetett vólna, még a’ falhoz közel épűlt, mind szenteltt, mind pedig más épűletei is lerontattak. Annakutánna Ország-Gyűléssel nevezetesítette az özvegy MÁRIA Királyné, mellyben ZÁPOLYA JÁNOStól, az ide öszve gyűlekezett Uraságok, Bátori István Nádor Ispánynak eszközlése által, a’ ki JÁNOSnak ellensége vala, a’ királyi hatalmat elvévén, FERDINÁNDOT választották vala Királynak 1526-dikban, ’s a’ Budáról elhozott királyi kintseket ANNÁNAK, FERDINÁND’ Hitvesének tulajdonították. Annakutánna is lakó helye vala MÁRIÁNAK, míg SZOLIMANnak Béts alá törekedő hadi erejétől való félelem onnan ki nem szorította; de Pozsony Városa az Ozmanoknak mind Béts alá lett felmenetelek, mind onnan lett 1529ik esztendőbéli viszszanyomattatásokkor sérelem nélkűl megmaradott. Tartottak azonban a’ Ferdinándnak részére hajlott Uraságok az Ozmanoknak újjabb 1532-dik esztendőbéli hadi erejektől, ’s Pozsonyban Gyűlést tartván, kérlelő Leveleket kűldözgettek széjjel, hogy Jánostól azokat elidegeníthessék, sőt maga Ferdinánd is Pozsonyba érkezvén, mindeneket elkövetett, ’s a’ Rendek is újjabb más Leveleket írtak, hogy a’ Magyarokat részekre hajthassák; de mind tsekély foganattal, mert ezek az alatt mindenkor közelítettek; ’s hogy a’ veszedelmet mind a’ két Fél kikerűlhesse, és a’ Magyar Hazafiát ne öldököllye. – Pozsony Városa jelesen nevezetesíttetett, a’ két említett Királyok között történtt békekötésnek ottan lett kezdete által. Annakutánna leve Pozsony Városa az Esztergomi Érseknek lakó helyévé, melly Város 1534-dikben vólt szabadságainak birtokában Ferdinánd által, azután Maximilián által is megerőssíttetett; Rudolf alatt pedig 1588-dikban Ország-Gyűlésével jelesíttetett, de majd a’ földindúlások, majd a’ hírtelen halál (pestis), majd pedig a’ tűzek által is sanyargattatott. Lásd felőle Istvánfit Libr. XXVI. pag. 563. Kemény ütközet történt itten 1605-dikben a’ téglavetőháznál, ’s Bastának képe emlékezetűl a’ Városházánál szemléltethetik. Eleget szenyvedtek ekkor a’ Pozsonyiak Bocskaiaktól, mert közöttök véres tsatázások történtek; mellyek felől itélni lehet Homonnai Bálint fő Vezérjeknek tsak ez írásából is: „Ma 28-dik Októberb. írtam Pozsony Városának is levelet; ha szép szóval meg nem adgyák magokat, és ő Felségéhez nem hajlanak, az Újvári ágyúkat reájok vitetem; e’ felett mind Törökkel, Tatárral rajtok leszek, ’s mind levágom őket.” A’ Zsitvatoroki Békesség után megpihent vala Pozsony Városa, holott kezdődtek vala a’ RUDOLF, és II-dik MÁTYÁS között történtt versengések, ’s idejekkor a’ Sz. Koronának helyévé rendeltetett; megkoronáztatásakor olly nagy pástétom is süttetett, hogy benne egy kilentz esztendős ifjantz tzimbalommal muzsikált, ’s énekelt, sőt eleven galambokat eresztgetett-ki belőle, hogy a’ jelenlévőket reménytelenűl múlattathassa. 1619-dikben kénszeríttetett a’ meghódolásra Betlennek, a’ ki győzedelmes fegyverét egész Bétsig terjesztette, ’s Pozsonyban Ország-Gyűlést is tartott. Viszsza akarván Dampiér Tsászári fő Vezér szerezni Pozsony Városát a’ F. Ausztriai Háznak, vitézi erővel, és bátorsággal bajnokoskodott katonáival, hogy tzéllyát tellyesíthesse, és már nagy reménységjek is vala; de azonban az ágyú golyóbis által agyon lövettetett, és így katonái is viszsza nyomattak. A’ Kőszegi tsatája után Pozsonyba érkezett vala Betlen, ’s ottan múlatozott, és a’ Sz. Koronát is elvitette onnan. 1621-dikben igyekeztek a’ Tsászáriak, hogy hadi erő által Pozsonyból elküszöbölhessék; de ő még inkább megerőssítette; annakutánna Bouquoi által először a’ Város, azután pedig a’ Vár is tőle elvétetett. Igyekezett vala Betlen ismét viszsza foglalni a’ Várat, és érette elég erős tsatát viselt; de meg nem nyerhetvén 1622-dikben a’ békeség megköttetett vala, ’s ELEONORÁnak Sopronban lett megkoronáztatása után a’ Sz. Korona is Pozsonyba viszsza helyheztetett. Tsendessége kezdett lenni e’ Városnak, sok szenyvedései után 1629-dikben, minekutánna Betlen meghólt vala, ’s tartott 1632-dik esztendőig, és a’ Város jelesen szaporodott; de azután két felől is szorongattatott, idővel az Ozmanok által is; 1684-dikben pedig Tökölyi erejének engedni kénteleníttetett, minekutánna a’ hadi terhes viszontagságokon kivűl, mind az áradás, mind pedig szörnyű égések által sanyargattatott vólna. Rákóczi sem hagyta vámvétel nélkűl Pozsony Városát, mert 1701-ben Seregének jelenlétét a’ Pozsonyiak elég elevenen érzették; 1713ban pedig a’ hírtelen halál fogyasztotta népét, melly után építtetett-fel a’ Sz. Háromságnak Képe. 1723-dikban állíttatott vala fel itten a’ F. Királyi Helytartó-Tanáts, melly annakutánna JÓZSEF Tsászár alatt 1784-dikben Budára által-tétetett, a’ F. Kamarával egygyetemben; 1760-dikban pedig a’ Kir. Testőrző Nemes Magyar Sereg, melly a’ hitet először a’ fő Érseki nyári Residentzia előtt Gróf Pálfy Miklósnak jelenlétében tette vala le. Nevezetes királyi múlatság vala annakutánna 1775-ben H. Grasalkovich Uraságnak Palotájában, midőn néhai F. MÁRIA TERÉZIA, egész hozzá tartozóival magát itten tellyes megelégedésével múlatta, mellyet azután tulajdon Levele által is kinyilatkoztatott. Szomorú, és sajnos esztendeje vala ellenben az 1784-dik, mert mind a’ Magyar Sz. korona Bétsbe, mind pedig a’ F. Kir. Helytartó Tanáts, és General-Commando (hadi igazgató Törvényszék) Budára kebeléből elvitetett vala. Ellenben királyi országos pompa által nevezetesíttetett e’ Város 1792-dik esztendőben, midőn ottan II. LEOPOLD megkoronáztatott; bővebb leírását lásd a’ Magyar Újságokban. Öregbíttetett e’ Városnak híre 1796/7-dikben is, mert itten gyűltek vala öszve az Országnak Rendgyei, az uralkodó Felségekkel egyetemben, hogy a’ Frantzia veszedelmes háborúnak gátot, és véget vethessenek; melly alkalmatossággal, valamint egyébkor is, eléggé megbizonyították a’ Magyarok F. Királlyokhoz vonszó igaz buzgóságjokat, az egész Országban lett hadi Insurgens Seregnek felállítása által; és a’ legszerentsésebb foganattya vala. Lásd az ekkori időre nézve Csokonai Jósefnek e’ tzím alatt kiadott verses munkáját: A’ Pozsonyi Diétai Magyar Múzsa. Sok 135külömbféle igen nevezetes pompák tartattak e’ Városban 1536-dik esztendő ólta, a’ F. Királyoknak, ’s Királynéknak megkoronáztatások’ alkalmatosságaival, mint szinte a’ sok Ország-Gyűléseikor is, mellyek 57-szer tartattak e’ Városban; minémű szertartásokkal: lásd felőle Bél Mátyást, a’ ki azonkat elég bőven előadta. Szenteltt épűletei között e’ Városnak legnevezetesebb 1. a’ Sz. Mártonról neveztetett Káptalanbéli Uraknak, és Városnak Szentegyháza, mellyben a’ Királyoknak koronáztatások szokott tartatni; épűlete valamint igen régi, úgy valóban eléggé nevezetes is. Belső bólthajtását 8 oszlop tartya, ’s a’ mint a’ szemlélő a’ fejér márványból készített nagy óltárra teként, és Sz. Mártonnak száz mázsánál nehezebb, ónból öntött, lovon űlő, ’s 1734-dikben Donner híres míves által készűltt képét szemesen megvizsgállya, lehetetlen, hogy tiszteletre, ’s gyönyörködő érzékenységre ne hevűllyön, ha kivált a’ szép mesterségeknek tulajdonságait érzi, és azokat méltóképen elfoghattya. Valóban olly nevezetes, és pompás ez a’ Szentegyház, annak külömbféle Kápolnáji, ’s óldalt lévő óltárjai, tzímerei, zászlóji, drága köntösei, segrestyéji, hogy azoknak hív, és méltó leírása tzélunktól elvonna. Megsértvén régi tornyát az égi tűz 1760-dikban, igen jelesen, és sokkal pompásabban megújjíttatott, 13 ölnyivel fellyebb emeltetett, ’s rézzel fedettetvén, szépen meg is aranyoztatott, és legfelűl a’ Magyar Sz. Koronának ábrázolattya helyheztettetett. – Óhajtanánk, hogy a’ kiktől a’ Hazában kitelhetik, az Országot béútaznák, ’s az illyen nevezetesebb épűletek’, ritkaságok’, tapasztalások’ szemlélése, és sokféle tanúlmányok által, mind magoknak, mind pedig a’ Hazának nagyobb hasznára lehetnének! 2-dik Szentegyház a’ Szent Ferentz’ Szerzetebéli Atyáké, melly hasonlóképen igen régi épűlet, mert valamint amaz a’ köz véllekedés szerént, 1290-dikben, ez pedig 1280-dikban építtetett; Kriptája felől pedig azt állíttyák, hogy a’ Szentegyháznál 200 esztendővel régibb. Valamint a’ Szentegyház jeles, mellyben az arany sarkantyús Vitézek a’ Királytól kineveztetnek, tornya 136mesterséges; úgy Klastromjok is tágas, és jeles kertel, ’s jó vízzel is nevezetesíttetik. 3-dik Szentegyháza, melly a’ Megváltóról neveztetik a’ Jésuitáké vólt, ’s a’ Városházától nem meszsze épűlt. 4-dik az Ursulina Szerzetbéli Apátzáké, a’ kiknek Klastromjokban a’ Leányok mind a’ tudományokban, mind pedig egyéb kézi munkákban szorgalmatosan taníttatnak. 5-dik a’ vólt Klariszsza Apátzáké, melly mellett épűltt Klastromban, 1785-diktől fogva a’ Királyi Akadémia van. Három Kápolnák is vagynak még a’ belső Városban, úgymint: Sz. Katalin, a’ Krisztus Teste, és Sz. László nevezetét viselő épűletek. 6-dik Szentegyház a’ Misericordiánus (vagy szánakozó) Szerzetes Atyáké, a’ kik 1672-dikben telepedtek vala meg itten; és azólta hasznos szolgálatokat tesznek. 7-dik a’ Trinitárius Atyáké, melly 1717-dikben jelesen felépíttetett. 8-dik a’ Kaputzinus Atyáké. 9-dik a’ Sz. Erzsébet Szűzeié, mellynek jeles tornya 1744-dikben építtetett, ’s verő órával is felékesíttetett. 10-dik az Árvák’ házabéli Szentegyház. 11-dik az Ispotálybéli. 12-dik az úgy nevezett Noterdám Apátzáké, a’ kik oda 1754-dikben helyheztettek. 13-dik a’ külső Városon kivűl épűlt 1781-dikben, mellynek Plébániája is van, ’s a’ Városon kivűl a’ Virágvőlgyén lakozók ide tartoznak. 14-dik a’ Vár alatt épűltt Sz. Miklós Temploma. Az Evangelikusoknak is van itten két Templomjok, mellyeknek egygyike, t. i. a’ Németeké, 1776-dikban; a’ Magyaroké, és Tótoké pedig 1777-dikben épűlt: amazoknak két Prédikátorjok van, ezeknek pedig tsak egy tesz szolgálatot. Oskolájok számos, és jeles Tanítók vagynak benne. Világi épűletei között legnevezetesebb a’ Királyi Vár, melly a’ Város felett van, mintegy 70 ölnyi magasságú hegyen, és igen szép királyi meszsze ellátást szolgáltat. Hajdani épűlete védelmező helyekkel jól megerőssíttetett vala; de annakutánna felépíttettek régi kövei. 1635-dikben az egész Országnak költségével megnagyobbíttatott; 1762-dikben pedig mostani megújjíttatása többe kerűlt egy milliomnál. Kedves lakó helye vala F. K. F. H. A. Krisztinának, Férjével együtt, mintegy 15 esztendőkig; M. TERÉZIÁNAK pedig nyájas múlató helye. Itten vala szállva akkor, mikor a’ Magyaroknak nagy lelkű jó indúlattyok által, sanyarú hadi viszontagságai közzűl, nemes szívvel kiszabadíttatott. – Pozsony Városa valóban ditsekedhetik azzal, hogy a’ Magyarok kebelekben, az uralkodó F. Ausztriai Házhoz minden alkalmatossággal különös hűségjeket bizonyították. E’ Várban választatott néhai SÁNDOR LEOPOLD Fő Hertzeg is Nádor Ispánynak, a’ kit az egész Haza hív szívvel gyászolt, és jó emlékezete hervadhatatlan lészen előttünk. Most a’ kis Papság lakik, és oktattatik benne, kik közzűl már nevezetes Férjfiak származtak Hazánknak hasznára, ’s örömére! Belső külömbféle alkalmatosságai olly jelesek, és méltóságosak, hogy akarmelly Királynak pompás, és ditsőséges lakást szolgáltathat. Sokkal nevezetesebbek, ’s számosabbak e’ Városban a’ több külömbféle sok jeles épűletek, mintsem azokat előszámlálhatnánk, annyival inkább méltóképen leírhatnánk. Valóságos képét, mind ennek, mind a’ több K. Városoknak, mind a’ Váraknak, Kastélyoknak, ’s egyéb nevezetes vidékeknek, ha az Isten éltet, és segéll, mind közleni fogjuk a’ Hazával a’ leglehetőbb díszes metszésben: hogy így Magyar Országot, mind a’ Külföldiek, mind pedig a’ Hazafiak közelebb esmérhessék, és azt méltó tekéntetben tarthassák. Emlékezetet kívánnak azonban 1.) a’ Városháza, melly rézzel fedett toronnyal ékesíttetik, ’s 1733-dikban fellyebb emeltetett épűlete. 2.) A’ vólt F. K. Helytartó Tanátsnak Háza. 3.) Az úgy nevezett zőld német tsizmánál való épűlet, holott az előtt Ország-Gyűlései, azután pedig Komédiák is tartattak. 4.) B. Mednyánszky Uraságnak igen régi, és magas épűlete. 5.) Auer Urak’ háza. 6.) A’ régi pénzverő ház. 7.) A’ vólt F. Kamara épűlete, melly itten 253 esztendeig tartózkodott; 1531dikben tétetett Budáról Pozsonyba által, viszsza pedig 1784-dik esztendőben. 8-dik jeles, és nevezetes épűlet H. BATTHYÁNI JÓZSEF ő Eminentziájának díszes Kastéllya, mellyet 1781-dikben építtetett. Az egész épűletnek kerűlete mintegy 867 ölet tészen, ’s valamint a’ Rezidentzia, úgy nevezetes Kápolnája is örömmel legeli a’ néző szemeket. 9-dik az Országháza, mellynek megújjítására III. FERDINÁND tíz ezer forintot adott vala. 10-dik Gróf Csáky Uraságnak jeles épűlete. 11-dik A’ Prépost háza. 12-dik a’ vólt Vármegyeháza, mely 1796-dikban a’ Városon kivűl lévő vólt keresztes Szerzeteseknek Klastromjokba által-tétetett. 13-dik a’ vólt Jésuiták’ épűlete, mellyet Ormósdi Uraság 1777-dikben húsz ezer forintért vett-meg, és rajta jeles épűletet készíttetett. Itten valának szálva 1792dik esztendőben, LEOPOLD Tsászárnak koronáztatásakor a’ F. Udvarhoz tartozók, ’s azután a’ nevezett Király, Királyi Tanátsossá is tette vala, a’ gazdáskodásban tett jeles érdemeire nézve. 14dik Gr. Eszterházy Uraságnak jeles épűlete ’s a’ t. A’ külső Városban lévő számos jeles épűletek között nevezetesebbek: a’ Dunához közel 1763-dikban épűltt, ’s mintegy 170 ezer forintba kerűltt Kaszárnya, mellyhez közel vagyon az a’ tsínos, 1775-dikben épűltt Király-hegye, holott a’ Király, koronás fővel szokott megkoronáztatásakor a’ levegőbe négy felé vágni. A’ régi Királyhegyén pedig, melly 210 esztendőkig annak tartatott, most a’ királyi élet tárház vagyon, melly 1774-dikben építtetett. Nevezetesek továbbá Landerer, Vachtler Uraknak épűleteik, és az Árvákháza, melly kiváltképen nagy épűlet, ’s az előtt Veselényieké vólt ’s a’ t. Tovább G. Aspermont Uraságnak épűlete, ’s majd H. Grasálkovich Uraságnak Palotája, mellyhez 1760-ban egy jeles Kápolna is építtetett, ’s számos hertzegi múlatságok nevezetesítik; híres épűlet továbbá az Esztergomi Érseki Kertbéli Palota, holott 1792-ben LEOPOLD Király legelőször megállapodott vala, ’s a’ leglehetőbb pompával fogadtatott. Lásd felőle az 1778-dikban Patzkó Úrnál nyomtattatott, jeles musikálások, ’s vígadozásokra nézve kijött munkátskát: nemkülömben pompás nyári épűlet G. Erdődy Uraságé, mellyhez, valamint az előbbenihez igen gyönyörű kertek készíttettek. Hasonló érzékenyítő nevezetes épűlet Gróf Pálfy Uraságnak 139nyári kertye, mellyben kápolna, ’s teátrom is van, és I. FERENTZ Tsászárnak idejekor itten tartattak a’ F. K. H. Tanátsnak űlései, lakó helye lévén ez, a’ Királyi Helytartónak. Valamint régiségére, épűleteire, díszes vóltára, ’s kereskedésére, és a’ mesterségek’ folytatására nézve, nevezetes Pozsony Városa; úgy valóban tudós Hazafijaira nézve is az elsők közzé tartozik. Ugyan is itten születtek azok a’ Tudósok, a’ kik Hazánkat bőlts munkáik által bóldogították, ’s nevezetesítették; kiket előadott Korabinszky Mátyás Úr Pozsony Városának leírásában, és Horányi Elek Úr is, In memoria Hung. Születése’ helye a’ többek között Fő T. ’s nagy tudományú Práy György Kánonok Úrnak, a’ kinek híres nevét munkáji mindenkor tiszteletben fogják feltartani. Elhallgatván a’ több Tudósokat, minthogy érdemeikhez képest rövideden felőlök nem szóllhatunk, ’s tárgyunkhoz nem is annyira tartozik; de Bél Mátyást, azt a’ Hazánknak életrehozóját el nem halgathattyuk, a’ ki Pozsonyban írtt tudós munkája által mind Magyar Országos, mind a’ maga nevét hervadhatatlan tavaszra emelte. Nevezetes Pozsony Városa felől az is, hogy Magyar Országnak Leíróji többnyire ottan készítették munkáikat. Vindis Úr, a’ ki e’ Városnál igen érdemes Tanátsbéli Személy vólt, és Pozsonyi születésű, e’ Városban írta e’ tzímek alatt munkáit: . Szászky Tomka Jánosnak munkája is itten jöve világ eleibe. Korabinszky Mátyás Úr is itten írta, és adta-ki hasznos, és betses munkáját e’ tzím alatt: 1786. Tudósain kivűl, a’ szép mesterségekben is nevezetes itten született Férjfiak híresítik e’ jeles Várost; úgymint: Oeser Frid. Ad. Kempelen K. M. Tanátsos Úr, Junker, Prixner Urak ’s a’ t. Közönségesen véve a’ Pozsonyiak felől meg kell vallani, hogy a’ Hazában tsak nem minden tárgyakra nézve szép példákat mutatnak a’ követésre. – Múlató helyei, a’ halászok kapuján kivűl épűlt Teátromban vagynak (mert egy kapuján kivűl mind köz haszonra, ’s épűletre fordíttattak), holott a’ Bálok is szoktak tartatni, és külömbféle számos sétáló helyeken is, majd közel az említett játszó szín előtt, majd az előszámláltt igen nevezetes kertekben; vagy pedig a’ repűlő hídon általmenvén, majd az erdős igen gyönyörű ligetben, ’s majd más külömbféle helyeken. Határja jó termékenységű, levegője egésséges, bora híres, gyümöltse sok, kereskedése nevezetes; egy szóval, bóldog, és kellemetes lakást szolgáltat.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Poson, németül Pressburg, latinul Posonium, egy a legrégibb, legszebb, s legnevezetesebb királyi városaink közül, Poson vmegyében, a Duna bal partján, Bécstől 5, Budától 13 1/3 posta állomásra, igen szép és regényes vidéken. – Hajdan kőfallal, sánczokkal és több kapukkal volt megerősitve, de most kivévén a Sz.-Mihály kapuját, melly még fenáll, ezeknek semmi nyoma. – E kapunak van egy 27 öl magas rézzel fedett tornya. Külvárosa Posonnak ezelőtt tuladonképen csak egy volt, u. m. a Blumenthal, mert a szinte összefüggésben levő Váralja (Schlosberg és Zuckermandl) a Poson várkapitánysági, vagy a vármegyei hatóság alá tartozott, de most az egész egyesittetett. – Piaczai és térei közül egy sincs, melly akár nagysága, akár rendes alakja miatt a szép nevet megérdemlené. – Utczái elég szélesek, hosszak tiszták, s általjában kövezettek, sőt a fők gránitjárdákkal ellátvák. – Nevezetesebb épületei: a székes szentegyház, régi góth épület, csupán erős négyszögletü kövekből épülve. A magyar királyok itt szoktak megkoronáztatni. Még régibb szentegyház ennél a sz.-ferenczieké, hol koronázáskor a király által aranysarkantyús vitézek üttetnek fel. – Ezeken kivül van itt még 12 katholikus, és 2 evang. szentegyház, 6 zárda és synagóga. Kitünőbb épületei továbbá az országháza, mellyben tartattak a magyar országgyülések; városháza; az esztergomi érsek két palotája; a hajdani consiliumház; a kath. academiai és gymnasiumi épület; a sétatéren épült csinos német szinház; az uj megyeház; két gyalog kaszárnya; Grasalkovich herczegnő kastélya, s több csinos magán épületek és urasági paloták. A város mellett, épen a Dunára dülve, magas hegyre épült régi vára, honnan pompás kilátás nyilik meg a Duna zöldellő szigeteire, s ezt környező gazdag rónaságokra, más oldalrul az austriai erdős hegyekre; 1811-ben leégvén, most is romokban hever e vár. Poson városa a legujabb népszámitás szerint 1880 házat, és 9278 lakfelet, és 42,238 lakost, s pedig 19,877 férfi és 22,361 nő lakost számit. Ezek közt német 22,518, magyar 3145, szláv 7584, olasz 2, izraelita 4840; idegen belföldiek: német 1768, magyar 25, szláv 1934, olasz 49, izraelita 615; idegen külföldiek: német 229, szláv 3, franczia 7, angol 7, olasz 3; kik közül 29,929 romai kath., 11 gör. kath., 19 n. e. óhitü, 6744 ágostai, 94 helvét hitvallásu, és 5441 izraelita. Poson városa szorgalmas lakosai az ipart és kereskedést nagy előmenetellel űzik. Kézmüvesei közt a süteményesek, asztalosok, hangszerkészitők, s legközelebb a kesztyüsök is kitűnő iparmüveket készitenek. Gyárai szinte számosak: névszerint van 1 posztó, 4 selyem-kelme, 1 selyem-szalag, 5 vegyes gyapot- és gyapjukelme, 1 fénybőr, 1 pecsétviasz és czinóber, 1 jeles chemiai festék, 1 répaczukor, 2 rosoglio és liqueur, 6 pezsgőbor, és több eczet s keményitő, 1 szarugomb-gyár, s egy angol-amerikai műmalom, melly a malomvölygi társulaté. Kereskedése hazai termékekkel nagy fontosságu s ez főleg az izraeliták kezében van. Általában elősegitik a kereskedést az itt elfolyó pompás Duna, mellyen gőzösök is járnak; a különféle vidékekre szétágazó vasutak, ugyhogy Poson vasúti közlekedésben áll Bécscsel, Olmüczczel, Nagy-Szombattal, Pesttel, Szolnokkal, s e városok által igen messzere terjedő vidékekkel. – Takarékpénztára példásan van szabályozva, s a pesti után legtöbb pénzt forgat. – Diszére szolgálnak továbbá Posonnak az itt székelő számos közigazgatási, törvénykezési, hadi, kincstári hivatalok. Igy Magyarország legújabban 5 kerületre osztatván fel, ezek közül egy Poson városáról neveztetik. – Tartoznak pedig a posoni kerülethez Poson Alsó- és Felső-Nyitra, Trencsén, Árva, Liptó, Thurócz, Zólyom, Nógrád, Honth, Bars és Komárom vármegyék. – A város főhelye levén e kerületnek: ennélfogva itt székel a kerületi főispán és kerületi katonai főkormányzó, alájuk rendelt különféle közigazgatási, rendőrségi és katonai személyzettel; és a kerületi főtörvényszék. – Minthogy Poson a megyének fővárosa, hasonlóul itt lakik a megyei főnök, és a megyei törvényszék. Van itt továbbá cs. kir. harminczad, sóház, posta- és más ujon állitott kincstári hivatalok; egy társas káptalan, dolgozóház, siketnémák- és szegények intézete, több beteg- és kórházak, mellyek közt az irgalmas barátoké, és Szent Erzsébet apáczáké különösen emlitést érdemel. – A felvilágosodást elősegitik több apróbb elemi fiu- és leány-oskolán kivül egy állodalmi jogtani academia, egy szinte állodalmi 8 osztályból álló példány gymnasium; egy ágostai lyceum, jeles könyvtárral és táp-intézetekkel, 5 könyv- és 2 műárus bolt, 4 könyvnyomda, 1 német, 1 szláv hirlap. – Az álladalmi academiában és gymnasiumban német nyelven adatnak elő a tudományok; az ágostai lyceumban pedig főleg magyarul. – A Duna jobb partjával a várost hajóhid köti össze, s itt kinálkoznak a Duna gyönyörü ligeteiben a kellemes sétahelyek. – Ben a városban van egy téres és árnyékos sétatér, s általában a város egész kies környéke legkülönneműbb mulatóhelyekkel rakva levén: nem csoda, hogy a várost számos főnemesek, s egyszersmind olcsó élelem tekintetéből még számosabb polgári és katonai nyugdijas tisztek lakóhelyökül választák. – Határa egész kiterjedését meghatározni pontosan nehéz volna, miután felmérve nincs; de hiteles adatok nyomán 9000 holdra lehet tenni, holdját 1200 négyszögölével számitva, s Váralját a hozzátartozókkal ide nem értve. – Ebből a summából maga a város 465 holdat, a gyümölcskertek, rétek, stb., 600 h., szántóföldek 1440 h., szőlőhegy 1700 h., közlegelő 600 h., erdő 3899 h., utak, s haszonvehetlen 296 holdat foglalnak el. Földe, minőségét tekintve különböző. A Duna mellett, s a szigetekben finom fejér föveny kertifölddel vegyitve; s a növényzet itt legélénkebb, azért ezen telkek legdrágábbak, s a város a maga részét erdőnek, a polgárok pedig réteknek, s gyümölcsösöknek használják. – A Dunától távolabb eső földekben szinte alkotó rész a fejér-homok, csak hogy itt a fekete agyag felülmulja azt. – Ezeknek nagyobb része termékeny szántóföld, s a polgári házak közt van felosztva, azután közlegelő, mintegy 6–700 darab nagy marhára; a többi rét vagy gyümölcskert. Végre a hegyek szőlőskertnek, gyümölcsösöknek s erdőnek használtatnak. Felső területe ezeknek: elporhanyult gránit agyaggal, darázskővel, csillámmal vagy fövenyes homokkal vegyitve, alul pedig 1/2 lábnyira kemény gránitra akadni. Bora fejér, de nagyon közönséges asztali ital, miután itt régóta csak a mennyiségre s nem minőségre törekesznek. – Ellenben a sárga s főleg a görög dinnyét kivéve, minden más nemü gyümölcsökben nagy bősége van a posoni piacznak, s ezek elég jutányos áron kaphatók, s jó részben a posoni gyümölcsösökből és szőlőhegyekből kerülnek ki. – A város mikor épittetett bizonytalan, de hogy a Kárpát végső csucsára épült vára, mellynek most csak puszta 4 falai állanak, még a magyarok bejövetele előtt megvolt, onnan gyanitható, mert a város történeteiben sehol rá nem akadhatni, hogy ez későbben épittetett volna. – Azonban a város Szent-István alatt több idegenekkel gyarapodott, de alig kezdett az uj gyarmat nevekedni, már végső romlás fenyegeté. – Ugyanis Henrik német császár Pétert, Aba vetélkedő társát ujólag a magyar thrónra akarván emelni, 1050-ben egy nagy sereggel és számos fegyveres hajókkal megjelent Poson előtt, s ezt 2 hónapig erősen ostromolta, de ekkor bizonyos Zodtmund nevű magyar katona, kinek ivadéka a Kállay nemzetségben maiglan virágzik, az ellenség hajóit éjjel kifurván, elsülyesztette, s e miatt az egész német sereg nagy félelmek közt visszaszaladt. – 1130-ban Henrik osztrák herczeg, és III. Conrád német császár csellel elfoglalták Posont, de őket a fiatal II. Geyza csak hamar tetemes veszteséggel visszaverte. – 1165-ben III. István 20 ide való lakost, kiknek maradékai a Csalóközben még III. Károly alatt éltek, nemességre emelt. Neveik: Ombud, Colon, Cuzen, Petu, Vokut, Nichw, Numsa, Endre, Scareunpentiki, Juna, Kelud, Guka, Ceka, Gurdas, Scaragunka, Fonsol, Arichdi, mind igaz szittya származásra mutatnak. – 1160-ban békesség köttetett itt Otokár cseh király és Béla közt. 1271-ben Otokár cseh király csapatja a várost elégették, elpusztitották. – 1280-ban IV. László egy posoni városi tisztviselő érdeméért, ki valami külső követségben hűséggel járt el, a városnak Veidricz, Schellendorf, és Blumenau (Lamadi) helységeket ajkándékozta. – 1285. Albert osztrák herczeg a várost elfoglalja. 1302. Ujra elfoglalván a várost az osztrákok, ennek egész 1307-ig birtokában maradtak. 1309. a pápa követe elnöksége alatt nevezetes egyházi gyülés tartatott itt. 1323. I. Károly Szőlős (ma Pracsa vagy Weinern) faluval gazdagitá a várost. 1336. szövetségbe állottak I. Károly magyar, Kazimir lengyel, és János cseh királyok: Károly morvai őrgróf, Lajos bajor, és Albert osztrák herczegek ellen; de 1341-ben hatalmas közbenjárók segedelmével megkészült a béke I. Károly és Albert osztrák főherczeg közt. 1362. uj békesség készül I. Lajos és IV. Károly közt, s ezt 58 magyar mágnás irja alá. 1430. szabadságot kap a város pénzveretésre, L. és P. betüjegyekkel, fele az innen bejövő jövedelemnek a kincstárba, fele pedig a város pénztárába folyt. 1439- és 1440-ben az idevaló fegyvergyárban 6 puskamüves által ágyuk és mozsarak öntettek az urvölgyi rézből, és lőpor készittetett. 1491. békekötés Ulászló és Maximilian közt. 1526. a mohácsi ütközet után Mária királynő a templomi kincsekkel, s más ékességekkel ide szaladt; a várost ujra, s nagyon megerősittette. Ugyan ez évben országgyülés tartatván, I. Ferdinand magyar királynak választatik; a zsidók pedig a városból kiűzetnek, s házaikat a Mária udvari-cselédei foglalák el, kik ezeket ujra a posoni polgároknak áruba bocsáták. 1543-ban a törököktőli félelem miatt mind az esztergomi érsek lakása, mind a királyi kamara Posonba tétetett. Általában I. Ferdinand alatt 12 országgyülés tartatott itt, s ezek közül egyikén, t. i. 1536-ban Poson Magyarország fővárosának kiáltatott ki. 1563. sept. 8-kán Ferdinand Maximiliant jövendő magyar királylyá akarván koronáztatni: a magyar rendek szabad választási jogaikat koczkáztatni vélték, s ez okból heves vetélkedések származtak; végre abban egyezvén meg: miszerint koronázáskor a székesegyházban az alnádor kérdezze meg a rendeket: akarják-e a mostani koronázandó Maximiliant királyuknak vagy nem? s más napra Mária királynő is megkoronáztatott. Egyébiránt ezen koronázási ünnepélyen 2331 magyar nemes ur jelent meg fegyveresen. 1564-ben felmentettek a lakosok azon kötelességtől, hogy könyveiket censura alá bocsássák, mit pedig Oláh Miklós esztergomi érsek nagyon sürgetett. – 1572-ben Rudolf még Maximilian életében magyar királynak koronáztatott. 1605-ben őszszel a posoni polgárok féltvén szőlőhegyüket a Bocskay magyar és török csapatjaitól, az akkor N.-Szombatban lakó Illésházyhoz folyamodtak. Ez 100 Bocskay lovast rendelt Posonba szüret végéig, bizonyos feltételek alatt. Ugyan ez évben Básta cs. kir. tábornok Cseklész és Szencz közt megveretvén: ide be nem eresztetett, hanem Vörösvárba volt kénytelen huzódni. 1608-ban II. Mátyás nagy pompával magyar királynak koronáztatván, rendeltetik: hogy ezentul a korona, melly 58 évig az országon kivül volt, a posoni várban őriztessék. Koronaőröknek Révay Pétert és Pálffy Istvánt, nádorispánnak prdig, melly hivatal 46 éven át üresen állott, Illésházy Istvánt választották a rendek; s ez első példa volt, hogy ez első fényes hivatalra protestans emeltessék. 1618. Mátyás Ferdinandot a Rendek előtt magyar királynak ajánlván, maj. 15-kén elválasztották, s jun. 1én megkoronázák. De még ez évben Bethlen Gábor Posont elfoglalá, s bejövetele előtt a székesegyházban mind kath., mind protestans istentisztelet tartatott. 1619-ki országgyülésen Bethlen Gábor magyar királynak kiáltatott ki, de ő ezt el nem vállalá, a koronát azonban kezében továbbra is megtartá. 1620. ismét országgyülést tartat Bethlen, mellyen a békekötés pontjai megfontoltatván: ugy köttettek meg később Nicolsburgban Morvaországban; egyszersmind országgyülés végével a magyar, cseh és austriai rendek Ferdinand megegyezése nélkül egymás közt szövetségre léptek. Ugyan ez évben Dampier cs. kir. vezér Posont megszállván, megütközött Bethlen seregeivel, de szerencsétlenül, mert megveretvén, az ütközetben maga is elesett. 1683-ban Bécs ostroma alkalmával Tököly, Posont 30,000 magyarral és 10,000 törökkel megszállván, a külvárosokat felégette, sőt a város is hatalmába jött, de ebből a lotharingiai herczeg által kihajtatott. 1687. I. József 9 éves korában magyar királynak koronáztatik. 1703–1711-ig sokat szenvedett a város Rákóczy katonáitól, kik nem csak a szőlőhegyekben, vetésekben okoztak tetemes károkat, hanem a polgárokat is rabságba vitték, és csak nagy summa váltságdijért eresztették vissza. 1713. döghalál ütötte ki magát, s benne 3860 személy halt el, 1561 meggyógyulván. 1723. a pragmatica sanctio, melly szerint az osztrák uralkodóház örökösödése leányágra is kiterjesztetett, a magyar rendektől elfogadtatott. Ugyan ekkor állittattak fel: a consilium Posonban, a kerületi törvényszékek N.-Szombatban, Eperjesen, Debreczenben, Kőszegen; a hétszemélyes és királyi táblák Pesten. 1741. jun. 25-kén Mária Therézia magyar királylyá koronáztatik; s ugyan ez országgyülésen latin beszédében felszólitja a rendeket, hogy ingadozó trónját számos és hatalmas ellenségei ellen oltalmazzák; melly felszólitása olly lelkesedésre buzditá az országgyülési tagokat, miszerint nem csak általános nemesi felkelést határozának, hanem ujonczokat, élelemszert, és pénzt is nagy mennyiségben igértek. 1765. s a következő években igen gyakran volt szerencséje a városnak Mária Theréziát állandóul kebelében üdvözölhetni, mit nagy részben az itt lakó Mária Christina herczegasszonynak, s férjének Albert herczegnek, Magyarország akkori helytartójának köszönhetett. Ez emlitett években sokat szépült és nagyobbodott a város, mellyre a polgárok még most is örömmel hivatkoznak. 1781-ben a türelmi királyi parancs magától az esztergomi érsektől herczeg Batthyánitól olvastatott felé a székesegyházban. 1783-ban mind a kamara, mind a consilium Budára tétettek által. 1790-ben novemberben II. Leopold magyar királylyá koronáztatik. 1796. József főherczeg magyarországi nádornak választatott. 1805. országgyülés a nemesi felkelés rögtöni felállitása végett. De már nov. 15-kén 30 lovas franczia egy tiszttel a Dunán tul elfoglalja a hajóhidat, hanem két nap mulva ismét visszavonulnak. 27-ik novemberben ujra 300 franczia huszár jelenik meg; s a repülő hidat birtokába veszi; estve Dévén-Ujfalu felől Davoust franczia tábornagy hadosztályának egy része, mintegy 9000 főből álló Gudin tábornok vezénylete alatt a várost megszállja, de első decemberben Napoleon parancsolatjára visszavonult. – December 27-kén megköttetett az ismeretes posoni békesség; részünkről hg. Lichtenstein és gr. Gyulay, Napoleon részéről hg. Talleyrand levén a meghatalmazott követek. 1808-iki országgyülésen egy magyar katonai academia állitására több mint 500,000 forintért ajánlottak az egyes hazafiak; s a magyar museum és magyar nyelv gyarapitására hasznos törvények hozattak. 1809. január 29-kén a Duna megáradván, borzasztó árvizzel lepte el a várost. Ugyan ezen évben Davoust franczia tábornagy hadosztálya a hidfőt akarván bevenni, miután ez nem sikerült, jun, 12., 26. és 27-dik napjain magát a várost bombáztatta, s mindössze 123 ház égett le, sokkal több pedig erősen megrongálatott. Jul. 14-kén Reynier franczia tábornok vezérsége alatt két szép dragonyos ezred, egy huszár osztály, több gyalog zászlóalj, s egy császári testőr granátos osztály költöztek be Posonba. – Ez utolsó megszállás iszonyu költségeket okozott a városnak, mert ide nem számitván a bombázás által történt veszteséget, a franczia seregeknek 4 hónapi ingyen tartását, s az egyes polgárok sarczait: a háboru végével a városi pénztár adóssága 2,104,893 forintra, 50 krajczárra rugott fel. 1811-ben majusban a posoni vár, Posonnak ez ékessége leégett, s most is pusztán áll. 1815-ben martiusban a szász király, királynő, s Augusta herczegasszony Posonba költöztek, a János piaczi primás palotájában fogva lakást, de májusban már visszatértek országukba. 1822-ben sept. 8-től kezdve oct. 18-ig nemzeti zsinat tartatott itt Rudnay Sándor esztergomi érsek elnöksége alatt, mellyre minden magyar kathol. püspök, s minden káptalanból egy küldött jelent meg. 1825 óta gyakrabban tartattak itt országgyülések, mellyeken ha lassan is, de folyvást haladva, hasznos törvények hozattak, mellyek Magyarország békés átalakulását, s jövendő virágzását bizonyosan megalapitják, ha az 1848-ki februári franczia forradalom az épen együtt békésen tanácskozó magyar országgyülést hirtelen meglepvén, olly határozatokra nem bátoritja, mellyeknek következménye később véres forradalom lőn, mit leirni sem kedvem, sem akaratom.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Pozsonymegye székhelye Pozsony, szabad kir. város, mely Magyarországnak Budapest után egyik legszebb és legműveltebb városa. Már szép fekvésénél fogva is kiválik. Egy felől a Kis-Kárpátok végei környezik gyönyörű szőlő- és gyümölcskertekkel, meg a magasabb emelkedéseken üdén virúló egészséges tű- és lombleveles erdőkkel; más felől a Duna határolja. Keleti irányban a Duna mindkét oldalán végtelennek látszó síkság, közepett a népes Csallóközzel, terűl el. Eredete Pozsonynak messze visszanyúlik az idők ki nem fürkészhető régiségébe. A területén és környékén sűrűn fölvetődő kő- és bronz régiségek minden írott oklevélnél biztosabban hirdetik, hogy terűlete már a történelemelőtti időkben emberek tanyája volt. A római időszakban már nevezetesebb helynek kellett lennie. Akkor a Duna másik partján, a mai Német-Óvár és Petronell között, Felső-Pannonia fővárosa, Carnuntum virágzott. Bizonyos, hogy a mai várhegyen már akkor egy római figyelő állomás, egy a quád és markomann barbárok tartományába betekintő őrtorony állott. A balparti bárbárok, kik a carnuntumi piaczczal és kereskedőkkel összeköttetésben állottak, itt a pozsonyi várhegy alján, mintegy a rajta lesekedő római őrség ellenőrzése alatt keltek át a folyón s illetőleg bocsáták itt árúba a római kereskedőknek a maguk nyers terményeit és iparczikkeit: fegyvereiket, ékszereiket, bőrneműiket, gránátjaikat és opáljaikat. Itt ment át a Dunán a Keleti tenger borostyánköve is római terűletre. Azt sem tudjuk, hogy a rómaiak után a népvándorlás gyorsan változó korában minő viszontagságok érték. Csak azt sejtjük, hogy a népvándorlás után kezd nagyobb mértékben gyarapodni. A magyarok bejövetele előtt szlávok lakták, s a nagy morva birodalom helysége volt. A magyar honfoglalás véget vetvén a morva birodalomnak, Pozsony magyar főhatóság alá kerűlt. Mikor Szent István a keresztény monarchiát megalapította, Pozsony a hasonnevű vármegyének főhelye, vára és székhelye lett. A vár számos jószágokat kapott, melyek szétszórtan Pozsony, Győr, Bars, Vas megyékben feküdtek. Pozsony városát idők folytán sok viszontagság érte. III. Henrik német császár 1042-ben haddal támadta meg s el is foglalta. De a császárt és hadait a magyar fegyver nem sokára elűzte Pozsony környékéről. Később 1052-ben Henrik újból ostrom alá veszi Pozsonyt, de a város lakossága hősiesen ellenállott, a császár hajóit a Dunán elsülyeszté és a császár kénytelen volt a nyolcz héten át folytatott ostromot abbahagyni s végleg lemondani a Magyarország és népe fölött gyakorolni kivánt hűbéruraságról. Midőn Salamon király és Géza, meg László herczegek között 1074-ben a testvérháború kitört, Pozsony egyik színhelye lett az eseményeknek. Épen oly sikeretlenűl, mint III. Henrik, ostromolta Pozsonyt a következő században 1108-ban V. Henrik német király is. 1146-ban az osztrák határgrófság egy hadcsapata éjjel titkon meglepte a várost s azt Kálmán király trónkövetelő fia, Boris számára elfoglalta. De Géza a várost csakhamar ismét visszaszerzé. Szomorú napok következtek 1241–42-ben az országra és Pozsony városra is. Ekkor özönlöttek be a vad mongol hadak. A mohii szerencsétlen csata után IV. Béla Pozsonyba fut s itt kél át a Dunán Hainburgba. Majd 1241 nyarán a tatár sereg egy csapata Pozsony alá érkezik, a város közelében levő Lamacs, de Pozsony külvárosa, Széplak is áldozatáúl esik a tatárok dúlásának. Maga a vár és a falak által védett város kárvallás nélkül maradtak. Az országos csapásból azonban a pozsonyiak is okúltak. Pozsony erősségeit akkor még jobban kiépítették. Ez újabb védelmi intézkedések amúgy is nagyon szükségeseknek bizonyúltak, mert a tatátjárás lezajlása után nem nagy időre a cseh járás veszedelme fenyegette Pozsonyt. Béla és Ottokár királyok közt az ellenségeskedés egyre nagyobbodott; ennek a Pozsonyban 1254-ben május elején megkötött békével véget vetettek ugyan, de 1260-ban újra kitört a háború. Pozsony szomszédságában, a Morvamezőn a mai Kroissenbrunn és Marchegg között zajlott le az ütközet. A magyarok vereséget szenvedvén, Pozsony irányában visszavonúltak s lemondtak Stiria birtokáról. A belvillongások s az Ottokárral ismétlődött viszályok később is nagy szerepet visznek Pozsony történetében. 1262-ben jött létre ugyancsak Pozsonyban azon béke, mely a belviszályoknak legalább egy időre véget vetett. IV. Béla király és fia, István ifjabb király, itt békültek ki. Ámde alig hogy IV. Béla 1270-ben meghalt, V. István és Ottokár közt újból egyenetlenségek támadtak. 1271 ápril 13-án a hatalmas cseh király nagy sereggel átlépte a magyar határt; Pozsonyt egyes védők vitézsége mellett is árulás következtében könnyű szerrel s első ostrommal hatalmába ejtette és várába bécsi harczosokból álló másfélezer főnyi helyőrséget helyezett. Roppant volt a kár és szenvedés, mely akkor a várost és lakóit érte. Ekkor pusztúltak el a káptalani és a városi levéltárak is. A háború azután, hogy Ottokár Pozsonynál hajóhídon a Dunán átkelt, a dunántúli vidéken folytattatott; ennek a Pozsonyban 1271 július 3-án aláírt béke vetett véget. 1273-ban azonban újra kitört a háború, Pozsonyt Ottokár újra elfoglalta és csak 1277-ben adta vissza több más magyarországi várossal és várral, mikor László király szövetsége Habsburgi Rudolf német királylyal arra kényszeríté. A következő évben (1278 aug. 26) Ottokár elesett Stillfriednél a László és Rudolf királyok ellen vívott csatában és IV. László király a nagy nap emlékére s fogadalma teljesítésére a Ferencz-rendűek gót stylű szép templomát s a mellette levő kolostort építtette. 1297-ben történt e templom fölszentelése. Ugyanez évben honosíttattak meg Pozsonyban a klarisszák, kik a cistercita-apáczák épületében telepedtek meg azon a helyen, melyen ma a katholikus főgymnasium van. A IV. László királylyal ellenségeskedésben levő Németújvári grófok és Apor vajda 1286-ban Pozsonyt megrohanták s elfoglalták, de a király hívei csakhamar visszavették. Nemcsak a város, hanem az egész vidék is sok kárt vallott, s Albert osztrák herczeg 1287-ben elfoglalta, színleg IV. László király, valójában a maga javára és birtokában tartotta 1291-ig, midőn III. Endrének vissza kellett adnia. III. Endre Pozsonyt különösoltalmába vette. 1291-ben szabadalmat adott neki, mely által Pozsony nagyon emelkedett. Az Árpád-házi királyok kihalta után Pozsony folyton az országos események élén szerepelt. Az Anjou-házbeli királyok szívesen és sokat tartózkodtak e kies városban. A világi nagyok és előkelők több megye nemességével többször gyülekeztek össze Pozsonyban az úgy nevezett nádori közgyűléseken főleg I. Lajos király idejében, a kinek itt tartózkodása egyik legfontosabb emléke, hogy 1362 deczember 31-én itt esküdtek neki az osztrák, stiriai és karinthiai herczegek és urak örök szövetséget. Még sokkal gyakrabban fordúlt meg Pozsonyban Zsigmond király. Ő erősítette meg 1385-ben a város kiváltságait, s még későbben is ismételten gyarapította, de más részt e fejedelem folytonos pénzetlensége miatt többször nagy terhére is volt a lakosságnak. A várost el is zálogosította Jodok és Prokop morva fejedelmeknek. Itt köt Zsigmond király 1390-ben Albert osztrák herczeggel és Jodok morva őrgróffal a kereskedők védelmére egyezséget s itt fogadnak ugyanők 1392-ben egymásnak kölcsönös segélyadást. Itt engedte át az országrendek megegyezésével a jogot Albert osztrák herczegnek arra, hogy magtalan halála esetére őt a magyar trónon követhesse. Emelte a város tekintélyét s tetézte anyagi hasznát az, hogy Zsigmond 1430-ban Pozsonyban pénzverő intézetet állított föl. Zsigmond utódja, Albert király is többször ellátogatott Pozsonyba nejével, Erzsébettel. A Hunyadi-ház dicső emlékeinek némelyike szintén Pozsony város életével van kapcsolatban. Pozsonyban kaptak a Hunyadiak kinevezéseket, javadalmakat, jogokat, czímeket, kedvezményeket. Ide vonúl s itt talál mindannyiszor szíves és lelkes fogadtatásra a ház dicsőségének alapítója, János kormányzó. 1450-ben itt fejezi be sikeresen Hunyadi János képviselője, Zrednai Vitéz János, a Frigyes császárral való, már 1447-ben Bécsben megindított alkudozásokat. A dicső Mátyás királynak számos oklevele, adományozása, szabadalma, kinevezése Pozsonyban kelt. Az 1468 szeptember 8-án alkotott törvénykönyvet itt erősítette meg az országgyűlésen. Mátyás király gyakori itt tartózkodásával udvarának fénye, a nála időző külföldi követek s urak megjelenése rendkivűl élénkítette Pozsony nyilvános életét. De a városra nézve legfontosabb az volt, hogy itt alapította Zrednai Vitéz János II. Pál pápa engedélyével 1467-ben az Academia Istropolitanát, melynek épülete ma is fennáll a Ventur-útczában. Addig, míg az intézet fönnállott, híres férfiak működtek tanszékein, kik közűl Brandolini Aurélt a trivium, és Müller Jánost, a hírneves Regiomontanust a quadrivium tanárát említjük. Mátyás halálával az országra s Pozsonyra is szomorú idők következtek. Bár 1491-ben november 7-én a Pozsonyban kötött béke megszüntette a Frigyes császár és Miksa római király, meg Mátyás és utána II. Ulászló közt kitört háborút és egyenetlenségeket, a törökök egyre fenyegetőbbé, az ellenök való védelem pedig a gyenge és szegény Ulászló kormánya alatt annál gyámoltalanabbá lett. Szerencsétlen fia, II. Lajos király, ide menekűlt 1520 szeptember havában a kiütött dögvész elől. Innen intéz 1524. február 5-én levelet Henrik angol királyhoz, ecsetelve országának a török vész miatt való szomorú állapotát s kérve a keresztény nemzetek segítségét. A szerencsétlen mohácsi ütközet után a török másfél évszázadon át hatalmában tartotta az ország harmadrészét. Pozsony ugyan kivűl esett a török foglaláson, de az ország sanyarú helyzetének következményeit e város is fölötte érezte, mindamellett, hogy az ország fővárosának elfoglalása következtében Pozsony lépett annak helyére. I. Ferdinánd megválasztása – után 1536-ban Pozsonyt a törvény ideiglenesen az ország fővárosának nyilvánította. Összesen 11 királyt és 6 királynét koronáztak itt, de egyszersmind kemény ostromok is érték ez alatt a várost Bocskay, Bethlen és Thököly hadai részéről. II. József koráig a legtöbb főkormányhatóság székhelye volt ugyan, de külső csinosságában és fényében mégis nagyon hanyatlott. Mária Terézia alatt azonban új korszaka kezdődött. Várpalotája fényesen kiépűlt s az a királyné leányának, Krisztinának, s vejének, Albert szász-tescheni herczegnek, Magyarország kir. helytartójának állandó szállásáúl szolgált; de maga a királyné is, a várlakhoz külön épületet, a most már teljesen elpusztúlt Therezianumot építtetvén, örömest tartózkodott a pompás kilátást nyújtó hegymagaslaton. Itt fogadta a nemzet hódolatát, itt hallotta az örökké emlékezetes „Vitam et sangvinem” fölkiáltást és itt határozta el a magyar nemes testőrség alapítását. Midőn 1784-ben a helytartótanács Budára tétetett át, Pozsony megszűnt ugyan az ország fővárosa lenni, de az országgyűlések ezentúl is egy-kettő kivételével itt tartattak, míg 1848-ban végleg át nem tétettek Budapestre. Az utolsó pozsonyi országgyűlést 1847 november 7-én nyitotta meg V. Ferdinánd király s ugyanő zárta is be fél év múlva 1848 ápril 11-én a primási palotában, hol előbb az összegyűlt rendek előtt szentesítette az 1848-iki törvényeket. Ez volt az utolsó rendi országgyűlés és egyszersmind az utolsó, mely Pozsonyban tanácskozott. A század elején az austerlitzi csata után itt köttetett meg I. Napoleon és II. Ferencz császár között 1805 deczember 26-án a béke. A franczia megszálló hadseregnek emlékezetét ma is fentartja a díszligeten látható sánczmű. 1811-ben a vár kigyúladt s leégett. Azóta a fő épülete romban hever, de melléképületei ma is kaszárnyáúl szolgálnak. A város a legutóbbi évtizedekben, különösen a legutóbbi évtizedben meglepő fölvirágzásnak indúlt. Ma a 154 méter tengerszín fölötti magasságban s a (Ferrótól) 34° 46' hosszú és 48° 9' szélesség alatt fekvő város már külső csinosságánál fogva is a legjobb hatást teszi az idegenre. Útczái, főleg a belvárosban nem zsinóregyenességűek ugyan, mert szűk védfalak közé szorított középkori alaptervezetökhöz képest szűkek és görbék; mindazonáltal sok művészeti részlet látható a házaikon, kivált ott, hol a régi erkélyes ablakok, az ablaksorok által egyenlőtlenűl fölosztott homlokzatok és a futóvonalból kiszökellő kőfalak még eredeti állapotukban megvannak. Sokat veszített a város érdekességéből a miatt, hogy legújabban a vízvezeték mellett fölöslegesekké vált márvány közkútakat, kettőnek kivételével, lebontották; de viszont bizonyos, hogy a pompás keramittal, aszfalttal és gránitkövezettel burkolt s Auer-féle légszeszlámpákkal világított útczák nagyon megszépűltek. Rend és tisztaság uralkodik az egész városban. A házak a belvárosban mind két-, háromemeletesek, de a külső városrészekben, nevezetesen a Nádor és Ferencz József városrészekben szintén igen sok a két-, háromemeletes ház. Az Újváros vagyis a Virágvölgy elütőleg a többi városrészektől többnyire földszintes házaival inkább mezővárosi színezetű, de a jómód és városi kényelem ott is szembetűnő. A város külsejének díszítésére szolgálnak a Hal-téren, a Zöld-piaczon, a Kis-Séta-téren, a Vármegyeház-téren és a Vásár-téren álló egyházi és világi szobor- és emlékművek. A Főtéren levő díszkút a XVI. század egyik remek alkotása, a színház előtti szökőkút, valamint a vele szemben levő Hummel zeneszerző mellszobra a pozsonyi születésű Tilgner Viktor szobrász művei. A Dunaparton, a régi koronázási domb helyét elfoglaló díszes téren a város hazafias áldozó készsége az itt történt királykoronázások emlékeül közelebb Mária Terézia pompás lovas szobrát állíttatta, mely Ő felsége, a király jelenlétében 1897 május 16-án lepleztetett le fényes ünnepléssel. A fehér márványból faragott s fekete márvány talapazaton álló művészi szobormű a pozsonyi születésű Fadrusz János szobrász alkotása. Jobbról a királyasszony oldalánál harczban edzett magyar vitéz áll s kivont kardjával a határ felé mutat; balról magyar főúr lép a mén mellett, a királynő felé fordítva kifejező arczát s nyugodt elégültséggel mutat baljával oldalt, az ország felé. A város legkiválóbb épületei a régibbek közűl: a koronázó székesegyház, mely dísztelen nagy tetejével és vaskos tornyával magasan kiemelkedik a környék összes épületei közűl s mondhatni, oly jellemzője Pozsonynak, mint a Szent István templom Bécsnek, a Münster Strassburgnak. A székesegyházat legújabban belűl fényesen és ízlésesen megújították; külső kijavítása is tervben van. Nevezetes egyházi épületek továbbá: a ferenczrendiek templomának most megújított pompás tornya s a templomhoz épített Szent János kápolna, mely a csúcsíves építészetnek Magyarországon egyik legszebb alkotása. Szintén ilyen művészetű a klarisszák egyházának híres ötszögű tornya. Világi épületei közűl említendők: a várhegyen romjaiban is hatalmas várlak; a várhegy derekán álló díszkapu, mely, fájdalom, csaknem teljesen ki van vetkőztetve eredeti szépségéből; a városháza zömök, régi tornyával, gyönyörű kapualjával s újabb udvari arkadfolyosójával; a nagy kiterjedésű, de dísztelen országház, mely 1753-ban épűlt, s melyben 1848-ig az országgyűlések tartattak, most pedig a királyi itélőtáblának szolgál helyiségűl; a primási és a Grassalkovich-féle, most Frigyes főherczeg tulajdonában levő palota, melyek az Esterházy-téren levő, egykor szintén primási palotával (most katonai kórházzal) leginkább képesek a múlt századi úri élet emlékét előttünk föleleveníteni. Az újabb épületek közűl kiválólag a szép virágvölgyi katholikus templomot és az Ó-városban levő izraelita zsinagógát, a díszes, belűl fényes városi színházat, az országos kórházat, az állami reáliskolát, az evangelikus gymnasiumot, a királyi törvényszéket, a vármegye székházát említjük föl és a katonai laktanyákat, s ezekhez egyes főurak és polgárok palotaszerű bér- és magánházai is nagy számmal járúlnak. Az újabban kiépült vagy kiépülőben levő útczák közűl megemlítjük a Baross Gábor-útczát díszes magánházaival és az új katonai hadtestparancsnoki épülettel; a Stefánia-útczát Frigyes főherczeg nagy bérház palotájával; az Edl-, Convent-, Kisfaludy- és Védczölöpútczákat, melyek mind igen csinosak. Az Újtelep szebbnél-szebb nyaralókkal gyarapszik évről-évre. A kies, tetszetős villák, lombos fák s illatozó virágágyak közepette csoportosúlnak a hegy alján és lejtőjén s a telep már is egyik legszebb városrésze Pozsonynak. Szép nyaralók a pozsonyi hegység egyéb vidékein is vannak, a Bimbóházak környékén, a Mély-út menti magaslatokon, a Kalvária lejtőjén, a vashámor környékén, a Malom-völgyben, stb. Legkiválóbbak ezek közűl az Eleonora-udvar s a Bellevue Dubszky-telep, amaz St.-Genois gróf alkotása, emez egy nagy s tömeges látogatásnak is eleget tevő vendéglő. Keresett uzsonnázó hely a Bimbóházak csoportja, az Egyházfi kávéskertje a mélyúti kápolna mellett, a Tunell-kert, a Szalmagunyhó, a zergehegyi erdészlak, hol mindenütt nemcsak jó uzsonnát, hanem egész ellátást is kaphatni.Különben üdülő helyek tekintetében Pozsony alighanem páratlanúl áll az ország összes városai sorában. A Duna jobb partján nagy terűletén fekszik a városi díszliget, mely pompás útjaival, hatalmas koronájú fáival, zöld pázsítjával, tarka szőnyeg-virágágyaival, mindenféle ritka díszfáival és cserjéivel s igen szép kilátást nyújtó ligeti kávéházával fölötte élvezetes nyári sétáló- és mulatóhely; a kinek pedig a díszliget sétára nem elég, az a ligeten túl órákon át járhat folyton erdőben és jó útakon. A zabos, a vadászlak, az ó-liget, a pötscheni liget mindmegannyi kedvelt és sokat látogatott kirándúló helyek szintén a Duna jobb partján, hová a városból a gyalogközlekedés számára is kényelmesen berendezett hatalmas vasúti hídon át vagy az ezen felűl járó kis gőzhajón a város belsejéből is hamar el lehet jutni. A folyam innenső partján az üde levegője és fenyves ültetvényei miatt felette kedves és egészséges hegyi liget kinálkozik, azontúl a gyönyörű Kalvária, meg odább a jó úton kocsin is elérhető Szalmagunyhó és Zergehegy, mely utóbbin a Széchenyi-kilátóról igéző szép tájképet szemlélhetni. Hegyre, erdőre, folyamra, síkságra, mindenfelé tündéries kilátás nyílik. A Zergehegy alján hűs völgyben fekszik a Vaskút nevű nyári mulató és tartózkodóhely, melyhez kocsin a kies Malom-völgyön, gyalog pedig a hegyi ligeten át juthatni legalkalmasabban. Egész napi hálás kirándúlásra a környékben Mária-völgy, Dévény, Német-Óvár, Szent-György, Bazin kinálkoznak. Pozsony polgári lakosságának száma 52.411 lélek; ebből 31.404 német, 10.433 magyar és 8.709 tót. Erős többségben van tehát a németség, mi a város történeti fejlődéséből könnyen megérthető, a mennyiben a középkorban folyton német bevándorlók telepedtek le a szabadalmakat és biztonságot nyújtó városba. De a magyar nyelv ismerete és tudása folyvást terjed. A magyarúl beszélők száma ez idő szerint 21.280. Pozsonyt az ipar és értelmiség városának nevezhetjük, de másrészt a nyugdijasok városának is, mert az élet és a lakás drágasága, valamint az egyre növekvő városi zaj mellett is a város kies fekvése, egészséges levegője, jó ivóvize, rendezett községi állapota, művelt társadalmi körei, magasabb művészeti szórakozásai s Bécshez való közelsége miatt szívesen tartózkodnak itt állandóan nyugalomba vonúlt katonatisztek, polgári tisztviselők és előkelő magánzók. A lakosság kereseti tevékenysége nagyon egyenlőtlen arányokban oszlik meg. A közel 13.000 holdnyi városi határban van 5.351 hold erdő, 3.083 hold szántóföld, 1.409 hold kert, 1.352 hold szőlő, 626 hold rét, 587 hold legelő, a többi ártér, belső telek, árok, kőbánya, vasút. A kertészet és szőlőmívelés az összes őstermelési foglalkozások közt a legjövedelmezőbbek. A kertészetet Pozsonyban nagyban és czélszerűen űzik. A díszre és üdűlésre szolgáló kerteken kivűl mintegy 400 holdnyi terűletet használnak gyümölcstermesztésre s 100 holdat konyhakertészetre. A konyhakertészet sok zöldséget szállít a bécsi, sőt éjszak-németországi piaczokra is. Az őstermelési ágak különben Pozsonyban az iparágaknak évről-évre való gyarapodása következtében mindinkább veszítenek fontosságukból. Az ipartelepek és árúraktárak legújabban nem remélt számmal szaporodnak, tehát szaporodnak általuk a város anyagi jóllétének forrásai is. A géperővel dolgozó gyárak száma már nagyon tetemes. Ezek közt van két vas- és fémárú-gyár, melyek egyike patkószeggyár, 3 gépgyár és egy kocsigyár. Az építési ipar terén 9 gyár működik: egy háztetőlemezgyár, egy márvány- és gránitkőgyár és 7 gőztéglagyár. A faiparral öt gyár foglalkozik, melyek közűl 4 nagyobb gőzfűrész- és egy nádfonógyár. A fonó- és szövőipar terén 6 gyár működik. Ezék közűl kiemeljük az arany- és ezüstsodronygyárat; posztógyárat, meg a vitorlavászon-, viasz-, len- és juttaszövőgyárat. A ruházati ipar terén egy vatta- és egy kalapgyár működik. Emez fínom és legfínomabb nemezkalapjait Német- és Svédországba, Norvégia, Dánia, Svájcz, Belgium és Szerbia piaczaira szállítja. A sokszorosító ipart 6 könyvnyomda, a sörteárú-ipart egy nagy és híres kefegyár űzi. A vegyészeti ipar 5 gyárat foglalkoztat; ezek a tölténygyár, a dynamit- és lőporgyár, a pozsonyvárosi légszeszgyár, a gépolaj- és kenőcsgyár s a csontlisztgyár. Az élelmezési és élvezeti ipar terén 11 gyár áll fönn. Egyik nevezetesebb gyár Pozsonyban a magyar kir. állami dohánygyár; de szintén említésre méltó a gőzmalom, a czukorkagyár, a malátagyár és a sörfőzőgyár. Mótor nélkűl dolgozó nagyobb gyár is több van, nevezetesen kocsigyár, lószőrtisztító-, gyapjúgyár, meg vegyi festékgyár. Pozsony városában összesen 52 gyár van melyekben, 4.797 munkás dolgozik s együtt 1400 lóerejű gép van bennök működésben. Mindezekhez legújabban két igen nevezetes vállalat gyártelepe járúlt: a villamos vasúti, meg a malomligeti nagy kőolajfínomító és benzingyártó telepek. Ha mindezekhez hozzáveszszük, hogy Pozsonyban még 1940 különféle kisiparos is működik: teljes joggal alkalmazhatni rá az iparos város elnevezést. A kisipar készítményei közűl is több országos hírnévnek örvend; így a műasztalos és műlakatos munkák, az esztergályos művek, pék- és hentes-készítmények. Hitelintézet három van: a pozsonyi I. takarékpénztár, a pozsonyi II. ker. takarékpénztár és a pozsonyi iparbank. E három intézetnél az évi betét huszonkét millió forintra megy, a miből közel húsz millió a pozsonyi első takarékpénztárra esik. Pozsony városa nemcsak a kamarakerűletekhez tartozó, hanem más szomszédos megye, sőt még ausztriai terűleten fekvő némely határszéli vidék pénzforgalmának is egyik gócza. Meg kell még említenünk, hogy az osztrák-magyar banknak is van Pozsonyban fiókja, melyhez 5 al-fiók tartozik; ezek közűl egy Nagy-Szombatban. Végűl megjegyezzük, hogy van itt két hitelszövetkezet is; tudniillik az első pozsonyi önsegélyző-egylet és az osztrák-magyar I. általános tisztviselő-egyletnek pozsonyi takarék- és előleg-társúlata. Pozsony továbbá igen élénk közlekedési hely; nagy szerepe van itt a postának, távirdának, telefonnak és vasútnak. A vasúti forgalom hat felé veszi irányát: Budapest, Bécs, Zsolna, Szakolcza, Duna-Szerdahely és az 1889- és 1891-ben épített nagy és szép dunai vashídon át Szombathely felé. Mindehhez számítandó még a dunai gőzhajózás forgalma, mely kivált árúszállítás tekintetében igen fontos. Pozsony lakosságának legnagyobb része római katholikus. Számuk 39.020, míg az ágost. evangelikusoké 7.347, az izraelitáké 5.396, az evang. reformátusoké 525 lélekre megy. A katholikusok nagy többségét a város külsőleg is hirdeti; övéik a legszebb és legnagyobb templomok, melyek közt első helyen a prépostsági templomot említjük. Ez nemcsak építészeti szempontból nevezetes, hanem történeti tekintetben is, mert koronázási templom volt, melyben 11 királynak és 6 királynénak tették fejére a koronát. Építészeti szempontból más helyen volt méltatva; itt csak szép festésű üvegablakait, a Donner Ráfael által 1734-ben ólomból öntött, a szentély külsején elhelyezett Szent Mártont ábrázoló lovasszobrot, az egyházi díszkészletből pedig a híres nagy szentségmutatót említjük meg. A hajóban álló keresztelő medencze még XIV. századi érczmű. Éjszaki oldalához az Esterházy Imre érsek által 1734-ben barokk ízlésben, pazar költséggel épített, márványnyal és gazdag aranyozással ékesített, gyönyörű műtárgyakkal fölszerelt és kupolán át megvilágított Alamizsnás Szent János kápolna a maga nemében párját ritkítja az országban. Oltárán ezüst koporsóban Alamizsnás Szent János patriarcha holtteste nyugszik, melyet I. Mátyás király ajándékba kapott volt a török császártól az után, hogy Konstantinápoly török kézre kerűlt. A gyönyörű márvány kápolnát az alapító érsek térdelő szobra és két, ritka nagy becsű, művészi kivitelű bronzgyertyatartó díszíti. Másik kápolnája a Szent Anna kápolna; nevezetes ajtajának szobrászati dísze a Szent Háromságot föltűntető domború műve miatt, melyet a XIV. századból való műnek tarthatunk. E kápolna egyik falába van elhelyezve Schönberg György pozsonyi prépostnak az Academia Istropolitana egykori alkanczellárjának művészi faragású kőszobra. E kápolnából nyílik egy lejárat a templom alatt levő sírboltokhoz, melyekben a nagy Pázmány Péter, Lósi, Lippay, Szelepcsényi, Széchenyi, Kolonich és Ágoston Frigyes érsek-primások s más világi országnagyok aluszszák örök álmukat. E templom különben nemcsak prépostsági és káptalani, hanem egyszersmind belvárosi plebánia-templom is. A káptalan a préposttal együtt 13 tagból áll. A prépostnak 1632-ben Draskovics György által épített és 1776-ban megújított kétemeletes palotája a templom mellett pompázik; a kanonokok házai a Káptalan-útczában már jóval szerényebbek. E házak sorozatában találjuk Pozsony legrégibb lakóházát, az úgy nevezett Kis-Prépost-udvart, mely görnyedt falaival s félköríves román párkányzataival legott elárúlja, hogy építése még a XIII. században történhetett. Egy másik plebánia-egyház a két csonka tornyú Szent Háromság-templom. Máskép keresztesek, trinitariusok templomának is neveztetik, mert a rabváltó trinitariusok építették 1717-ben azon a helyen, melyen előbb Szent Mihály temploma volt, a trinitariusok kolostora pedig a templom tőszomszédságában, a mostani tágas vármegyeház helyén állott. A harmadik plebánia-templom az újvárosi vagyis virágvölgyi díszes templom, a mely nem régiben épűlt. Említésre méltók továbbá a most kath. főgymnasiumúl használt egykori klarissza-zárda és a Ferencz-rendi zárda gót izlésű, valamint az Erzsébet-apáczák barokkstylű templomai, míg a terézvárosi kis templom, továbbá az irgalmasok, Orsolya-apáczák, a kapuczinusok, a jezsuiták s a kórház-útczai polgári gyámház templomai már kisebb rendű egyházi épűletek. Több kápolnája is van a városnak, ilyen a Szent Miklós kápolna a Terézvárosban a várhegy alján; a Miasszonyunkról nevezett apáczák kisded egyháza; a városi kórház egyháza; a XIV. század elejéről való Szent Katalin kápolna; a XIV. század végén (1396-ban) már említett, az Üdvözítő testéről nevezett s a jezsuiták gondozása alatt álló kápolna; a Mély-út fölött levő Máriakápolna, melynek alján a lourdesi szűz grottája, közelében pedig a pompás kilátást nyújtó Kalvária van. Házi kápolnák találhatók a primási, a főherczegi és Stabwaszer-féle palotákban, az országos és a katonai kórházakban, a káptalani prépostságban, a dologházban, valamint az egyes kolostorokban. Ez utóbbiak közűl említhetjük még a XV. század végén s a XVI. elején épűlt Szent Sebestyén (ma Rozália) és az újabb Loretomi kápolnákat a Szent Ferencz-rendiek kolostorában. A Pozsonyban levő kolostorok, egynek kivételével, mind nagy alapítványúak. Legrégibb a Szent Ferencz-rendieké, mely eredetét a XIII. századig viszi vissza. A gyakori földrengések miatt megsérűlt templomhajót 1616-ban átépítették, de a szentély megmaradt régibb alakjában. A XIV. század elejéről való, már említett tornya földrengéstől és tűzvészektől annyira megrongálódott, hogy a harangházig le kellett bontani s a régi méretek és formák szerint újból építeni. Ez az építkezés épen 1896-ban, az ezredévi ünnep esztendejében készűlt el. A torony leszedett részét ugyancsak e nemzeti ünnep alkalmából díszes kis emlékcsarnokká állíttatta össze a pozsonyi I. takarékpénztár a városi liget egyik szép pontján. A többi kolostorok újabb eredetűek. A jezsuiták először 1627-ben telepedtek le Pozsonyban a Pázmány Péter által számukra épített káptalan-útczai házban; majd rendjüknek Mária Terézia alatt történt eltörlése után másodszor 1855-ben költöztek vissza s azóta mai kolostorukban laknak a Batthyány-téren. Torony nélküli s eredetileg protestáns templomukat Lipót császár parancsár a kapták 1672-ben. Az irgalmasok kolostorát Szelepcsényi György primás alapította 1669-ben. A templom is ez évből való, de a mai kolostorépületet Kollonich érsek emeltette 1703-ban. A jezsuiták szomszédságában áll a Kollonich érsek által 1672-ben ide telepített Orsolya-szűzek nagy kolostora. A mai épületet gróf Esterházy Imre érsek építtette 1731-ben; a hozzá tartozó egyszerű templom eredetileg szintén az evangelikusoké volt s 1640-ben épűlt. Az 1676-ban Pozsonyban letelepedett kapuczinusok kolostora a Kapuczinus-útcza és a Vármegyeház tere sarkán áll nagy kerttel és több hozzá tartozó bérházzal. A mai nagy épületet ugyancsak gróf Esterházy Imre érsek építtette 1718-ban, a vallásalap pedig átalakíttatta 1861-ben. Szintén Esterházy érsek alapította 1738-ban a Szent Erzsébet-rendű apáczák kolostorát, melynek barokk ízlésű szép temploma 1744-ből való; az újabb időkben leégett tornya csonka maradt. Mária Terézia királyné 50.000 forinttal gyarapította e kolostor alapítványtőkéjét. Ugyancsak Mária Terézia uralkodása alatt keletkezett a Miasszonyunkról nevezett kanonok-rendű apáczák kolostora is, mely azonban maig is befejezetlen maradt. Legújabb szerzetesi telep a Szent-keresztes irgalmas nővérek kisded kolostora. A protestánsoknak Pozsonyban csak két templomuk van, s mind a kettő az ág. evangelikusoké; az 1774–1776 közt épűlt nagyobbik ú. n. német templom és a magyar- és tótajkúak számára 1777-ben épűlt ú. n. magyar templom. A német templom oltárát a pozsonyi születésű híres Oeser Frigyestől való remek kép ékesíti. Az evang. reformátusoknak ez időszerint még külön templomuk nincsen. Az izraelitáknak két külön templomuk van: egyik az orthodoxoké, mely a Vár-úton 1863-ban épűlt; másik a neologoknak a Hal-tér sarkán újabban, színes téglákból mór stylben épűlt kéttornyú zsinagógája. Pozsonynak számos állami, királyi, községi, felekezeti és magániskolája van. Ezek közt első a Káptalan-útczában az egykori jezsuita, majd benczés kolostorban elhelyezett királyi jogakadémia. E főiskola 1784-ben kerűlt Nagy-Szombatból Pozsonyba. 1874 óta négy évi tanfolyamú jog- és államtudományi kara van. Az intézet az ország jogakadémiái közt a legnépesebb. Állami intézet a főreáliskola, melynek számára 1896-ban új díszes palotát emeltetett az állam. Másik állami intézet az 1871-ben keletkezett tanítónő-képzőintézet tágas udvarral és kerttel; harmadik az 1883 óta fönnálló felsőbb leányiskola igen jó berendezéssel és tágas kerttel. A tanulmányi alapból tartatik fenn a királyi katholikus főgymnasium a klarisszák régi, rozzant kolostor-épületében. Ma világi vezetés alatt áll; régebben a benczéseké volt s ezelőtt a jogakadémia is együtt volt vele. Felekezeti iskolák: az ág. evangelikus papnevelő főiskola és a nyolcz osztályú evang. lyceum, melynek számára a felekezet 1896-ban állami segélylyel pompás, palotaszerű épületet emeltetett. A Lósi Imre érsek által a XVII. század első felében alapított Emericanum papi pályára készűlő 12 katholikus ifjat nevel, kik a helybeli kath. főgymnasiumban nyilvánosan végzik középiskolai tanulmányaikat. Említjük továbbá az Orsolya-rendű apáczák által 1893-ban alapított és föntartott négyéves tanfolyamú kath. tanítónő-képzőintézetet, mely nyilvánossági joggal bír s Izabella főherczegasszony védnöksége alatt áll. 1896-ban készűlt el ezen szép jövőjű intézet számára a rend saját költségén emelt háromemeletes czélszerű épület. Ugyane kolostorban négy osztályú polgári leányiskola is van. Hasonló leányiskolát tartanak fönn a Miasszonyunkról nevezett apáczák és az izraeliták a Klarissza útczában. Saját népiskolákat tartanak fönn a katholikus, evangelikus és izraelita felekezetek. Van továbbá külön városi iparostanoncz iskola és három nyilvánossági joggal bíró magán elemi és polgáriskola, s ezeken kivűl több kisdedóvó-intézet. A kereskedelmi érdekek szolgálatára alapította a pozsonyi kereskedelmi és iparkamara 1885-ben a pozsonyi kereskedelmi akadémiát. E szakiskola fényes épületben van elhelyezve s kezdettől fogva örvendetesen virágzik. Van itt továbbá m. kir. bábaképző és szülészeti intézet, egy szőlőszeti és kertészeti szakiskola kisérleti kerttel és szőlőültetvényekkel, valamint a gazdák, iparosok és kereskedők terményeinek és árúinak vegyészeti megvizsgálására egy állami vegykisérleti állomás is. Végre egy hatóságilag engedélyezett magán katonai előkészítő intézet egészíti ki az iskolák sorát. A tudományos és irodalmi egyesűletek közt első helyen a pozsonyi természet- és orvostudományi egyesűlet áll, mely 1895-ben ünnepelte meg fönnállása 50-iki évfordúlóját. Van közművelődési egyesűlet is régészeti és történelmi szakosztályokkal. Pozsonyban több nevezetes könyvtár és gyűjtemény van. A jogakadémia és az orvos- és természettudományi társúlat könyvtárai nagyon számot tevők. Felette értékes az evang. hitközség három nagy könyvtára, melyek sok ritkaságot, unicumokat és incunabulumokat tartalmaznak. A szentírásnak ritka szép kiadvány-gyűjteménye van itt és sok becses kézírat, főleg a hazai protestantismus történetét illetőleg. A könyvtár mintegy 40 ezer könyvet tartalmaz. Ha ehhez a tanári kar kézi könyvtárát s az ifjúsági és az önképzőkörök könyvtárait is oda veszszük: akkor e könyvtár összes könyvgyűjteménye több mint 47 ezer darabra megy. Úgy a kath. főgymnasiumnak, mint az állami reáliskolának is gazdag könyvtárai vannak. Kevésbbé becses a város könyvtára. Megemlítjük még a káptalani és a préposti könyvtárakat. Amaz a székesegyház emeletes toronyhelyiségeiben van elhelyezve; itt találjuk az úgy nevezett pozsonyi krónika kézíratát is. A préposti könyvtár a praepositura második emeletén van több teremben elhelyezve. Szép könyvtárakkal bírnak végre a Toldy-kör, a polgári kaszinó és a katonai kaszinó is. A tudományos gyűjteményekből fölemlítjük a természettudományi egyesűlet, a városi múzeum, az evang. lyceum és a középiskolák gyűjteményeit. A természettudományi egyesűletnek állatokban, növényekben, ásványokban, kövűletekben, stb. gazdag gyűjteménye a városház Apponyi-féle épületének föidszinti termeiben van elhelyezve. A városi múzeum a városház fő épületének elsőemeleti díszhelyiségeiben van közszemlére kitéve s a város hajdani életére vonatkozólag sok érdekes tárgyat tartalmaz. Az evangelikus lyceum gyűjteménye, Schimko nagylelkű hazafias adománya, 1.000 darabot tevő különböző régiségekből, s egy nevezetes egyiptomi gyűjteményből áll; fő dísze és legértékesebb része azonban a 10.833 darabból álló ó-, közép- és újkori éremgyűjtemény, mely szakszerűleg rendezve van. Alig van Európában középiskola, mely ilyen kincscsel dicsekedhetnék. A levéltárak közűl, mellőzve a kisebb rendűeket, csak kettőt említünk föl: a városi és a káptalani levéltárakat. A városi levéltár az ország egyik leggazdagabb községi gyűjteménye, mely nemcsak magára Pozsony városa történetére szolgáltat bőségesen adatokat, hanem az ország általános, egyetemes történetére is. Legbecsesebb részét e levéltárnak – helyi szempontból – a gazdag sorozatban meglevő kamarai számadások teszik. Még jóval gazdagabbnak mondható a káptalani levéltár, mely tulajdonképi káptalani és országos levéltárakból áll. Amaz pusztán a káptalan iratait tartalmazza, míg emez általános érdekű íratokat foglal magában s abból az időből való, mikor a pozsonyi káptalan még mint hiteles hely működött. A társadalmi élet Pozsonyban osztályok szerint tagozódik és pedig merevebben, mint más magyar városokban. Nemcsak a főherczegi családnak itt tartózkodása, hanem a nagy számú magyar és osztrák aristokrata családok már külsőleg is észrevétetik a lakosság társadalmi megoszlását. A főherczegi udvar a városi életnek nem csekély élénkséget kölcsönöz főleg oly alkalmakkor, midőn különös ünnepélyek teszik a mindennapi életet zajosabbá. Az itt állandóan lakó aristokrata családok soraiban képviselve van több herczegi, grófi, bárói család. Magasb rangú katonatisztek is számosan laknak Pozsonyban, kik a honvéd és közös hadseregbeli helyőrséggel egyetemben nagyon élénkítik a várost. Míg az Ó-várost a tehetősb polgárok, kereskedők és hivatalnokok lakják, a Nándor- és Ferencz-József-város kerületeket egyszerűbb polgárok és iparosok, az Ujvárost, főleg annak virágvölgyi részét többnyire szőlőmívesek és gyári munkások, a Terézváros várhegyi részét a szegényebb zsidók lakják. Ennek a társadalmi eloszlásnak megfelelőleg külön-külön egyesűletek, körök, társulatok alakúltak, milyenek a főrangúak, a katonák, a polgárok kaszinói, az iparosok és tisztviselők haladó köre, továbbá a „Vorwärts” munkásképző-egyesűlet, a kereskedelmi kör, a magyarság „Toldy-kör”-e, melyet a hivatalnokok és a honvédség társadalmi körének is nevezhetünk, és a katholikus kör a primási palotában. Különben az egyesűleti élet itt más tekintetben is nagyon élénk. Kevés helyt van másutt annyi társulat, egyesűlet, mint Pozsonyban. A jótékonysági intézetek és egyesűletek, felebaráti szereteten alapúló nemes segélyezések tekintetében Pozsony az ország összes vidéki városai között bizonyára az első helyet foglalja el. A szegénység gyámolítására alakúlt közel két évtizeddel ez előtt a városi népkonyha, mely rendkivűl csekély árakon a szegénysorsúaknak évente félmillió adag egészséges ételt és melegítő theát oszt ki. 1891 óta külön izraelita népkonyha is áll fönn. A jótékony nőegyesűlet, mely 127.000 forintot tevő alaptőkével bír, évenként 6–7 ezer forintot költ kisdedóvók, bölcsőházak és a Ferencz-József-gyermekkórház föntartására. A gyermek-orvosi rendelő intézet a szegény szülők beteg gyermekeinek gyógykezelést és orvosságot juttat. A Szent István bölcsőház a Virág-völgyben, kisdedóvó és gyermekkert 90 gyermek gondozását és ellátását vállalja magára naponként reggeltől estig. A Humanitas 6–700 forintot költ évenként szorgalmas, jóravaló szegény iskolásgyermekek ruházására valláskülönbség nélkül. Az 1831-ben alapított árvaház, melyet újabban Stefánia árvaháznak neveztek el, egy új épületben 60 gyermeknek pótolja a szülői házat és a szülői gondoskodást. Ez árvaház már 159.945 forintnyi alaptőkével bír. Az elhagyatott szegény gyermekek fölnevelésére áll fönn egy 1891-ben épűlt palotaszerű intézet: az „Izabella” szegény gyermekek menedékháza, melyben 40 gyermek részesűl anyagi és szellemi gondozásban. Oly elaggott vagy munkaképtelenekké vált polgárok és polgárasszonyok, a kiknek számára munkában és becsületben eltöltött éltük alkonya talán kétségbeesés volna, a Szent Lászlóhoz czímzett polgári ápolóházbanlakást, fűtést, ruhát, élelmezést, betegségben való ápolást nyernek. Hajléktalanok számára a városi dolgozó ház, az elzüllöttek számára az 1778-ban alapított városi lazaret nyújt menedéket. Szegény családokat élelmi szerekkel a katholikus Szent Vincze egyesűlet segélyez. Nem csekély segítségben részesűlnek Pozsonyban a szegény betegek is. Van itt több jól berendezett kórház. Az 1864-ben megnyilt országos kórház 400 ágyra van berendezve; évi betegforgalma 4.000-re tehető, s évi kiadása 50–60 ezer forint. E kórháznak van külön osztálya elmebetegek számára. Az irgalmasok kórháza, Szelepcsényi György primás 1669. évi alapítványa, melyhez Riediger Máté irgalmasrendi tartományfőnöknek 1802-ben alapított üdűlő háza is járúlt, évenként 6–700 férfibeteget vesz gondjai alá. A szent-erzsébetiek kórháza a Kórház-útczában, gróf Esterházy Imre primás 1741. évi alapítványa, melynek templommal és gyógyszertárral bíró szép nagy épülete több mint 140 ezer forintba kerűlt, számos nőbeteget ápol és gondoz. Ezeken kivűl van izraelita kórház a Terézvárosban; egy évenként 600 beteget ápoló gyermekkórház, a Ferencz-József-kórház egy újon emelt szép épületben; nagy katonai kórház az egykori primási nyári palotában; az evangelikusoknak kisebb kórháza a Védczölöpúton s még nehány magánkórház és sanatorium. Különösen sok Pozsonyban a betegsegélyző és temetkezési egyesűlet. Tanúló ifjak segélyezésére alakúlt nehány egyesűleti pénztár. Hivatalnokok, tisztviselők, azok özvegyei, árvái segélyezésére áll fönn Pozsonyban az Osztrák-Magyar Monarchia első általános tisztviselő-egyesűletének fiókja. Tetemes segélyezésekben részesíti a pozsonyi izraelita hitközség is több jótékonysági egyesűlet által a maga segélyre szorúló hitsorsosait. De Pozsony lakossága az egészségesekről sem feledkezik meg. Számos egyesűlet alakúlt részint testedzési, szórakozási, részint önművelési, művészeti és irodalmi czélokból. A pozsonyi hajós-egylet, mely 1896-ban avatta föl a Duna jobbpartján épűlt szép klubházát, kivánt versenytért talál a hatalmas Duna tükrén. Vannak lovarda-, torna- és vívó-egyesűletek. Pozsonynak számos egyesűlete tisztán gazdasági czélokat tart szeme előtt. Az ügető verseny-egyesűlet az országos lótenyésztés emelésére törekszik, mit futtatások, kiállítások és jutalmazások által remél elérhetni. A pozsonyi tavaszi úri lóversenyek évente nagy bel- és külföldi közönséget vonzanak a városba. A szőlőmívesek egyesűlete, valamint a szőlőmívesek és bortermesztők pincze-egyesűlete a bortermesztést és borárúsítást kivánják fejleszteni. Hasonlóra törekszik a tejet illetőleg a pozsonyi tejcsarnokszövetkezet s általán a gazdaságot illetőleg a pozsonymegyei gazdasági egyesűlet, mely üdvös működésének már számos sikerére tekinthet vissza. A háziipar meghonosítására és fejlesztésére külön egyesűlet alakúlt, mely a minden szépért, jóért és nemesért melegen érző Izabella főherczegasszony védnöksége alatt áll. Ez egyesűlet a készítményei számára védjegyoltalmat is szerzett, s működése már is a legszebb reménynyel kecsegtet. A város és környékének szépítésében nagy érdemeket szerzett eddig az 1868 óta fennálló pozsonyi szépészeti egyesűlet. A hegyi útak jó karban tartása, az útbaigazító táblák fölállítása, kilátó tornyok emelése (Széchenyi és Murmann kilátó tornyok), útczák befásítása, közterek parkozása, sétányoknak és ligeteknek ülőhelyekkel való ellátása, stb. mind e derék egyesűletnek és vezetőinek az érdeme. Hazafias és közhasznú czélok elérésére törekszenek a pozsonymegyei magyar közművelődési egyesűlet s az önkéntes tűzoltó-egyesűlet. A dalnak és zenének Pozsony városában nagyon sok ápolója van, kik különféle zene- és dalegyesűletekben csoportosúlnak. Ezek közűl kiválólag az egyházi zene-egyesűletet kell kiemelnünk, melyet egymást követő nagy tehetségű karnagyjai: Kumlik, Meyerberger és Thiard-Laforest a külföldön is ismertté tettek. Egyes olvasó és önképzőkörök azonkép nemesen törekszenek magasb szellemi és értelmi tökéletesedésre. Az időszaki sajtó Pozsonyban még nagyobb részben német nyelvű. A helyi politikai lapok közt legrégibb a még 1764-ben alapított, s így az 1897. évben már 133-ik folyamában levő „Pressburger Zeitung”. De érdekes fölemlíteni azt is, hogy itt indította meg Ráth Mátyás az első magyar nyelvű hírlapot, a „Magyar Hírmondó”-t 1780-ban. Élénk szellemi munkásságról tanúskodik, hogy Pozsonyban jelenleg hat nyomda működik, melyek mind bőven el vannak látva teendőkkel. Ennyi friss életerőre valló vállalkozás és életképesség, ekkora anyagi és szellemi tőkének közczélokra való beruházása s annyi régi üdvös intézménynek folyton való gyümölcsözése mellett Pozsony városának jövőjét csak biztatónak remélhetjük.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

POZSONY. A bevezető és a befejező rész kivételével írta Vutkovich Ödön dr. Az ősi koronázó város történetét e szűk keretben még kivonatosan is adni: teljesen meddő munka volna, mert a rendelkezésre álló, fölötte érdekes és becses, óriási anyag kivonatos közlése is, messze túlmenne e kötet határain. Dr. Ortvay Tivadar apát, pápai kamarás, a jeles tudós, pozsonyi akad. tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, most írja Pozsony város monografiáját. Az eddig megjelent hat tekintélyes kötet még távolról sem merítette ki azt a rendkívül gazdag és becses anyagot, a mely e tudós monografus rendelkezésére áll. Pozsony sz. kir. város intézményeinek és fejlődött kulturájának története e mű egész kötetén végigvonul. Politikai története pedig a vármegyéével szoros összefüggésben állván, különösen a vármegye történetét tárgyaló rész az, a melyben a városnak domináló szerepe van. Azonkívül az egyes fejezetek majd mind Pozsony sz. kir. város intézményeinek, magas fejlettségű kulturájának, közgazdaságának, egyházainak, tudományos életének stb. elég kimerítő képét adják s így e fejezet keretében csak nagyobb vonásokban óhajtunk rámutatni azokra a tényezőkre, a melyek Pozsonyt hajdan az ország középpontjává, illetőleg kulturális szempontból elsőrangú városává tették. Folytatjuk ezután a város leírásával, középületeinek és műemlékeinek, történelmi nevezetességű épületeinek az ismertetésével és befejezzük a Pozsonyban fennálló intézmények, hatóságok, testületek, egyesületek stb. felsorolásával, mely tekintetben Pozsony sz. kir. város, Budapest után az országban a leggazdagabb. A város nagyságának és fejlődésének okai. Az ősi koronázó városnak, számos ősi szabadalmaival, melyeknek ismertetése más fejezetbe tartozik, különösen a középkorban rendkívül fontos és előkelő szerep jutott, a hol a magyar királyok nemcsak sokat tartózkodtak, de gyakran az ország sorsát is intézték, királyi fejedelmeket, követeket és követségeket fogadtak, az ország nagyjaival és a külföldi fejedelmek és uralkodók követeivel tanácskoztak, és a hol akárhányszor egész Európára kiható politikai vagy hadügyi határozatok hozattak. Nem csoda tehát, ha e valóságos királyjárás idejében, a mikor Pozsonyban nemcsak az ország nagyjai fordultak meg sűrűn, hanem sok előkelő külföldi is, a város előnyös helyzetbe jutott, a mely rendkívül kedvező volt a fejlődésére és különösen kulturájának fejlesztésére, a mihez még az is járult, hogy közelebb esvén a művelt nyugathoz, könnyebben és gyorabban vehette át annak szokásait és intézményeit, a mi azonban egyszersmind németségének is egyik legkiapadhatatlanabb kútforrása lett. A pozsonyi diéták meg éppen nagyon is alkalmasak voltak a város fejlesztésére, mert akkoriban itt fordult meg az ország színe-java; a 132követek és főurak nagy része pedig, nemcsak hosszabb ideig lakott itt, de sokan - kényelmi szempontból - házat is vásároltak vagy építtettek. Hogy pedig a pozsonyi országház megszünte után sem veszített a város forgalmából és nagyvárosias életéből, és habár mint politikai középpont jelentőségét elvesztette, mégsem hanyatlott, annak egyedüli oka előnyös fekvése Bécs és Budapest között, az ország határán, a Duna folyam partján, a Magyarországot Ausztriával összekötő közlekedési fővonalon. Ortvay említett nagy munkája nyomán idézünk egy korszakot a királyjárások idejéből. Róbert Károly 1304 aug. 24-én Rudolf osztrák herczeggel itt köt szövetséget. 1328 szept. 21-én itt látogatják meg az osztrák herczegek. 1331-ben itt újítja meg Ottó és Albert osztrák herczegekkel a véd- és daczszövetséget; szept. elején Ottó osztrák herczeg ismét itt kereste föl; szept. 2-án itt erősíti meg a régebben Fridrik császárral kötött békét; 1336 júl. 23-án itt ád a pozsonyiaknak szabadságlevelet az ausztriai árúk behozatalára nézve; július havábanitt jött össze János cseh királylyal; 1337 szept. 10-én itt újítja meg a Fridrik császárral és az osztrák herczegekkel kötött szövetséget; 1337 szept. 11-én itt ratifikálta az ennsi békét. 1337 szept. 11-én itt hagyja jóvá és erősíti meg azt a szövetséget, melyet ő és János cseh király, Albert és Ottó osztrák herczegek, Károly morva határgróf és János tiroli gróf kötöttek egymással; szept. 10-én itt erősíti meg az osztrák herczegekkel és a cseh királylyal kötött szövetséget; 1341 jun. 23-án itt látogatta őt meg Károly morva őrgróf; júl. 9-én itt rendelkezett az Albert osztrák herczeggel fenforgott viszály ügyében. 1349 április 26-án I. Lajos király már Pozsonyban volt. Jún. 2-án már innen küld jelentést a velenczei dogénak. 1362 jún. 30-án itt engedi meg az ausztriai só importját; decz. 31-én itt esküdtek szövetséget I. Lajos királynak az osztrák, stiriai és karintiai herczegek és urak; 1366 jún. 27-én itt újítja meg egyik pozsonyi vámra vonatkozó régibb oklevelét; 1373 szept. 29 körül I. Lajos király és vele a bajor, a meisseni és a lengyel fejedelem itt tartózkodtak. 1378 április 4-én találjuk I. Lajos itt tartózkodásának utolsó nyomát. 1385 aug. 16-án Zsigmond király itt erősíti meg a pozsonyiak szabadalmait; aug. 22-én itt igéri meg a pozsonyiaknak, hogy a várost Jodok és Prokop morva fejedelmektől visszaváltja; 1390 jún. 2-án itt köt Albert osztrák herczeggel és Jodok morva őrgróffal egyezséget; 1396 május 22-én itt szabályozza a pozsonyi révet és hajózást; 1401 febr. 1-én itt menti föl a pozsonyiakat minden vám alól az országban; 1402 szept. 14-én itt engedi át a jogot Albert osztrák herczegnek arra, hogy magtalan halála esetére őt Magyarországban követhesse; szept. 17-én itt nevezi ki távolléte idején Albert osztrák herczeget Magyarország helytartójává, míg 17-én Albert osztrák herczeg számára 12.000 aranyat utalványoz és székhelyet jelöl ki számára; szeptember 29-én itt zálogosítja el a thorni német rendnek Neumarktot; okt. 15-én itt ad a német, főleg osztrák kereskedőknek szabad közlekedési jogot; okt. 10-én itt ad a pozsonyiaknak az egész országra szabad járás-kelés jogot; 1403 aug. 9-én itt hagyja meg a cseh kormánytanácsosnak, hogy az apostoli kamarába sem adót, sem tizedet ne fizessen és szüntesse meg a Rómával való közeledést; 1404 április 9-én innen ír a velenczei herczegnek a Velenczétől Magyarországnak fizetendő adó ügyében; 1410-ben a lamacsi határban tartózkodott Ernő herczeggel; jún. 3-án Pozsonyban állapítja meg a prágai garas értékét; 1411 okt. 4-én itt hirdeti ki negyedik dekrétumát a kamara hasznáról; okt. 5-én itt köt egyezséget Albert osztrák herczeggel az országhatárokat illetőleg; okt. 7-én itt jegyzi el Erzsébet leányát Albert osztrák herczegnek; okt. 30-án itt nyilvánítja Albert osztrák herczeget a gyámság alól felszabadítottnak; decz. 2-án innen intézkedik, hogy Venczel ne küldjön hadakat Csehországból a lengyel királynak; 1421 szept. 28-án itt állapítja meg az örökösödési rendet Erzsébet leányával és Albert osztrák herczeggel; szept. 28-án itt szövetkezik vejével, Albert osztrák herczeggel és átír vejére öt morva várat és várost, leánya hozományául; 1423 jan. 6-án itt adományozta a szász választó-fejedelemséget hűbérül Harczos Frigyes meisseni őrgrófnak; jan. 18-án itt újítja meg a pozsonyiak szabadalomlevelét; 1429 márcz. 27-én itt foglalkozott német birodalmi ügyekkel; ápr. 17-én innen szólítja fel a német rend mesterét, hogy a dunáninneni oldalon - a törökök elleni oltalmul - gyarmatot alapítson; május 27-én innen hagyja meg Lajos bajor herczegnek, hogy Heiligenkreutzot engedje át Fridrik herczegnek; okt. 1-én innen hívja meg a rendeket a bécsi gyűlésre; okt. 14-én itt kelt Zsigmondnak az arany és ezüst kivitelét illető rendelete; nov. 3-án innen szólítja föl Witold litván nagyfejedelemet, hogy a lengyel királylyal a fegyverszünetet szakítsa meg; decz. 21-én itt helyezi át a birodalmi gyűlést 1430-ra Nürnbergbe; jan. 1-én innen hívja meg Fridrik herczeget Nürnbergbe; 1430 márcz. 6-án itt állítota föl a pénzverő-intézetet; 1434 okt. 8-án itt biztosít vámmentességet a Pozsonyba szállítandó élelmiszereknek; 1434 decz. 17-én itt rendeli el, hogy a lipcseiek régi szabadalmaikban ne háborgattassanak; 1435 márcz. 8-án itt adja ki u. n. nagytörvénykönyvét. Végre 1437 decz. 17-19-ike között szállították Zsigmond holttestét Pozsonyon át Budára. 1438 május 1-én már itt parancsolja meg Albert király a trienti egyház alattvalóinak, hogy csak id. Fridrik herczegnek engedelmeskedjenek; május 16-án a király neje, Erzsébet is itt volt és 1439 április 1-én itt tárgyalta Anna leányának Vilmos szász herczeggel való házasságát; április 4-én pedig itt kötött szövetséget Fridrik és Vilmos szász herczegekkel, Fridrik thüringiai és Lajos hesseni tartománygróffal; május 3-án itt állított ki lengyel követei számára meghatalmazó levelet; május 10-én itt nevezi ki a cseh kormányzókat. 1440 június közepe felé Erzsébet már mint özvegy királyné jött Pozsonyba, Giskra kíséretében, a koronával és két leányával, itt várandó be a Cseh- és Morvaországból s Ausztriából berendelt zsoldos katonákat; jún. 13-án innen tudósítja a királyné a cseh rendeket Ulászló megjelenéséről és segítséget kér tőlük ellene; aug. 1-én innen inti az erdélyieket hűségre; 1441 márcz. 13-án itt kelt a királyné adománylevele Pozsony város részére; 1441 május 29-én innen tudósítja Bécs városát, hogy hosszabb időre oda készül; júl. 21-én itt erősíti meg a pozsonyiak pénzverési jogát; okt. 6-án innen kéri rokonát Fridriket, hogy fiát, leányát és a koronát adja ki; 1442 ápr. 29-én innen kér a német rend főmesterétől segélyt; aug. 8-án innen kér Ulászló királytól s a rendektől bátorságlevelet. Az utolsó oklevél, mely Erzsébetnek Pozsonyban való tartózkodásáról szól, 1442 szept. 1-én kelt. V. László első nyoma 1453 előttről való, mert innen írt V. Miklós pápához a pécsváradi prépost kinevezésének visszavonása ügyében. 1453. jún. 23-án és 25-én V. László itt országgyűlést tartott; jan. 30-án itt nevezik ki Hunyadi Jánost és maradékait örökös beszterczei grófoknak; febr. 6-án itt adja ki első dekrétumát; febr. 6-án itt erősíti meg Pozsony város 1402-iki szabadlomleveleit; febr. 8-án itt erősíti meg az Albert királytól a magyarországi zsidóknak adott szabadalmakat; 1456 jún. 21-én itt adott szabadalmat Somorja városának. Az utolsó oklevél, mely V. Lászlónak Pozsonyban való tartózkodásáról szól, 1457 júl. 2-án kelt. Mátyás király látogatásának legelső nyomát az 1458 nov. 19-én Pozsonyban kelt okirata őrzi. 1466 nov. 18-án innen válaszol Viktorin herczeg levelére; 1468 szept. 2-án itt intézkedik a rendek megegyezésével a husziták elleni akczió ügyében; szept. 29-én itt erősíti meg a pozsonyi országgyűlésen szept. 8-án alkotott törvényeket; okt. 1-én innen hagyja meg Raguzának, hogy követeit pénzzel lássa el; 1471 jul. 16-án itt biztosít a pozsonyiaknak négy évre szóló fölmentvényt mindennemű adó stb. alól; 1474 szept. 8-án itt adományoz a pozsonyiaknak vásártartási jogot; 1475 ápr. 27-én pedig ugyancsak nekik újabb 10 évi adómentességet; 1478 febr. 28-án itt oldja fel, a Fridrik császárral kötött örökös béke értelmében, a háború idején hozzá csatlakozott osztrák lakosokat hűségi esküjök alól; jún. 18-án Beatrix királyné is Pozsonyban volt; nov. első felében itt adott a király vámmentességet Somorjának; 1486 aug. 4-én innen ír Beatrix királyné testvérnénjének, Eleonorának, hogy Mátyás király Don Ferdinandot, Eleonora és Herkules herczeg fiát, fiává akarja fogadni. Ezeken kívül még számos oklevél igazolja Mátyás királynak Pozsonyban való gyakori időzését. Utoljára 1490 ápr. 11-én van róla említés, a mikor holttestét hajóra tették és Pozsony mellett Budára s onnan Székesfejérvárra vitték. 134II. Ulászló király 1490. nov. 22-én szerepel először ez ősi városban. 1490 decz. 15-én Ulászló 7000 cseh harczossal Pozsonyban van és nagy sereget gyűjt. 1508 nov. 3-án, midőn fiával, II. Lajossal itt időzött, Pozsonynak hét évi adómentességet adott; 1515 márcz. 18-án Pozsonyba érkezett családjával, 22-én fivérét, Kázmért fogadta és 30-ig volt itt; június 29-én a tűzvész által károsult Pozsonynak 12 évre adómentességet ad és itt várt márcziustól június végéig, Lajossal és Zsigmond lengyel királylyal, Miksa császárra. 1520 aug. 7-én innen írt II. Lajos nagybátyjának, Zsigmond lengyel királynak, felpanaszolva azt, hogy teljesen el van hanyagolva és gyalázatos szegénységre kárhoztatva; szept. 5-én ide menekült a kiütött pestis elől; okt. 10-én innen parancsolja meg Szapolyai János erdélyi vajdának, hogy Szentgyörgyöt szabad várossá ne tegyék. 1521 július 6-án Mária királyné érkezett Pozsonyba; 1522 jan. 19-26. között a velenczei követ említést tesz a pozsonyi királyi nászünnepélyekről; 1523 okt. és decz. között pedig mind Lajos király, mind Mária királyné Pozsonyban tartózkodtak és részt vettek a királyi udvartartás rendezése ügyében V. Károly császár és Zsigmond lengyel király követei s több magyar főúr közbenjöttével tartott tanácskozásokon, mely alkalommal a király az idegen követek tiszteletére lovagi tornákat és vadászatokat rendezett; 1524 jan. 10-én innen ajánlja VII. Kelemen pápának György brandenburgi őrgróf két fiát, Albertet és Junipertet; febr. 5-én innen ír Henrik angol királynak, ecsetelve a török vészszel szemben való szomorú állapotokat és kérve a keresztény nemzetek segítségét; febr. 18-án itt menti föl a pozsonyiakat hat évre a boraik után való harminczad fizetése alól. 1526 szept. 16-án már Mária királynőt találjuk itt, a ki ekkor Ujlaky Ferenczet a pozsonyi prépostság birtokába bevezettette; okt. 9-én itt adta ki a zsidók kiűzését elrendelő oklevelét; 1527 márcz. 28-án VIII. Henrik angol király követe: Vallop János adta át Pozsonyban Henrik király levelét és üdvözleteit; ápr. 15-én és 29-én innen ír Ferdinándnak, igazolva abban, hogy nem hajlik Luther tanához, és hogy jó keresztény. A mohácsi csata után bekövetkezett török szorongattatások még inkább középpontjává tették Pozsonyt az országos eseményeknek. Itt, a Szt. Ferencz-rendiek templomában kiáltották ki az ország rendjei királylyá Habsburgi Ferdinándot. E királyválasztás napja - 1526 deczember 17. - alkotja a máig is fennálló kapcsot hazánk és a Habsburg-ház között. I. Ferdinándot még Székesfejérvárott koronázták meg, de ettől kezdve 1830-ig, a koronázatlan II. József, úgyszintén I. Ferencz kivételével, valamennyi Habsburg-házból származott királyunknak Pozsonyban tették fejére a koronát. Az ő uralkodásuk ideje alatt a város rohamos fejlődésnek indult. 1536-ban már Pozsony volt az ország fővárosa s az is maradt 1848-ig. 1552-ben ide hozták Szent István koronáját s a jelvényekkel együtt itt őrizték 1784-ig, a várnak u. n. koronatornyában. Ettől fogva a város, mint az ország főhelye, sokféle közintézménynyel gazdagodott, köz- és társadalmi élete, az ország főnemeseinek, zászlós urainak, az országgyűlési karoknak és rendeknek itt tartózkodása következtében élénken fellendült. A város állandóan virágzott, szépült, emelkedett. Mária Terézia parancsára rombolták le a várost körülfogó bástyafalakat, az öt városkapuval együtt; a várat pedig alapjából restaurálták. A régi faépületek helyébe városszerte kőépületeket emeltek. Szóval a város virágzott s méltó lett külsőleg is arra, hogy sok ideig az ország fővárosa maradjon s mint ilyen, a Habsburgok ideje alatt, színhelye legyen olyan nagyfontosságú történeti eseményeknek, a minő volt pl. a pragmatica sanctio kibocsátása és később a "Vitam et sanguinem pro rege nostro" világhírű szállóige megszületése. Nagy hatással volt a város fejlődésére Albert tesseni herczegnek, mint királyi helytartónak és nejének, Krisztina főherczegasszonynak huzamos itt-tartózkodása, a kik - mint a jelenben itt lakó Frigyes főherczegnek ősei - nagy műértők és művészetpártolók voltak. A helytartóságot azonban II. József megszüntette, az országos hivatalokat Budára helyezte s ezzel a város fejlődését megakasztotta. II. Lipót ugyan már ismét Pozsonyban koronáztatta meg magát és a városnak régi nagy jelentősége is helyreállott, mindazonáltal a Mária Terézia-korabeli virágzásához képest már hanyatlani kezdett, a minek egyik okát a napoleoni háborúkban is lehet keresni, mert ezek annyi sanyarúságot okoztak a városnak, - melyet egy izben a francziák, iszonyú bombázás után, be is vettek - hogy a hadjárat végén 2.104,895 forint adóssága volt. A franczia háborúk korszaka óta Pozsonyt ama nagy történeti események teszik nevezetessé, melyek e koronázó-város ősi falai között lejátszódtak. Ilyenek az 1805-iki pozsonyi békekötés és aztán az országgyűlésnek mindama törvényhozó alkotásai, a melyek 1848-ig és 1848-ban egész Magyarországot újjáteremtették. Ezeknek az országátalakító történeti eseményeknek emléke mind hozzáfűződik Pozsony városához. A mikor azonban megállapítjuk, hogy mily fényes királyi és fejedelmi egyének és külföldi udvarok előkelő követei és küldöttei fordultak meg ily sűrűn Pozsonyban, akkor meglephet bennünket a városnak ez időbeli elhanyagolt állapota, mely az egykoru leírásokból és a városi levéltárban fennmaradt, Ortvay idézett művében közölt adatokból tárul elénk. A házból a szemetet az utczára hányták, és miután szeméthordó kocsik nem voltak, az ott is maradt. Csatornáknak nyoma sem volt és a bűzös folyadék az utczákon csurgott végig. Az esővíznek nem lévén mindenütt kellő lefolyása, sok helyen tócsákat alkotott és eliszaposodott; ez alól a főtér sem volt kivétel. Rendszeres seprést még a főutczákban sem végeztek, hanem mikor már a piszok nagyon elszaporodott és az állapot tűrhetetlenné vált, akkor a városi kamarás esetről-esetre néhány napszámost fogadott fel a kik a tarthatatlan állapoton, úgy a hogy, egy időre segítettek. Később már rabokat és városi jobbágyokat is alkalmaztak e munkára; de ez is csak olyankor történt, a mikor valamely ünneplésre készültek, vagy előkelő vendéget vártak. A város főterén tartották a vásárokat is, a mi szintén csak szaporította a szemetet és jellemző a városi közegek felfogására az a furcsa körülmény, hogy később mikor a vásártereket már rendszeresebben söpörték, azt nem a vásár után, hanem a vásár előtt tették, vásár után pedig ott maradt a szemét a legközelebbi vásárig. Az 1443. évi városi számadó könyv szerint Zsigmond király akkoriban meg is dorgálta ezért a pozsonyiakat és reájuk parancsolt, hogy a város utczáit tisztábban tartsák. Az állandó utczaseprők intézménye azonban - úgy látszik - csak a XVI. század közepe felé lépett életbe, mert ekkor már szó van az utczák tisztántarthatása czéljából szükséges adóról. Kövezésről már a XV. századbeli számadási könyv beszél, de ekkor még csak egyes főutczák voltak, úgy a hogy, kőburkolattal ellátva. Csak mikor a város 1552-ben a polgárokra kövezési adót vetett ki, vált a kövezés általánosabbá. De ekkor sem terjedt annyira, hogy egy kövező Pozsonyban letelepedhetett és megélhetett volna, mert az ez időbeli kövezők Bécsből és Sopronból jöttek és a végzett munka után ismét visszautaztak. Világításról a középkorban szó sem volt. A kik éjjel vagy naplementekor kénytelenek voltak az utczára menni, azok kézi lámpásokat vittek magukkal, melyek papirból vagy vászonból készültek. Tehetősebbek és urak fáklyákkal világíttattak maguknak. Mikor 1434-ben Zsigmond király Pozsonyban volt, itt tartózkodásának ideje alatt a város papirlámpákkal világíttatta ki az utczákat. A XVI. század elején a város kapuin, később pedig az utczákon is vasserpenyőkben égő szurokkoczkákkal világítottak. 1555-ben a főtéren három ilyen lámpa volt, mely világítási mód azonban veszedelmes és - erős füstje következtében - kellemetlen is lévén, csakhamar kiszorította a faggyúmécs, mely 1760-ban már általánosan el volt terjedve; ezeket követték az olaj- és 1855-ben a légszesz, melylyel ma már a villamos világítás versenyez. És most mutassuk be Pozsonyt köz-, nyilvános és történelmi nevezetességű épületeivel, műemlékeivel és intézményeivel, úgy a mint az idők folyamán a mai napig fejlődött. A város környéke. Pozsony szab. kir. város, Pozsony vármegye székhelye, Nyugatmagyarország legnagyobb és legszebb városa, a Duna balpartján fekszik és erdőségekben gazdag hegység környékezi. A Kárpátok délnyugati nyulványai itt végződnek. Legmagasabb pontja a Zergehegy, a mely a pozsonyiaknak egyik legszebb kiránduló és vadászó területe. Kevés város van az országban, a melynek oly szép környéke volna, mint Pozsonynak. Egyik kirándulóhely a másikat éri. Ki ne ismerné például a festői "Bimbóházakat"és a regényes "Vaskutacskát"? Hány beteg nyerte már itt vissza egészségét! És a szép pozsonyi hegyekben az utak mindenütt példás jókarban vannak tartva, a mi a pozsonyi szépítő-egyesület érdeme. Pozsonyt és környékét legszebben és legjobban a Zergehegyen levő "Széchenyi-magaslatról" lehet áttekinteni, honnan pompás látvány tárul elénk. Előttünk fekszik az egész város, a régi várral, számos tornyával, füstölgő, hatalmas kéményeivel, a méltóságosan tovahömpölygő Dunával, a másik oldalon a szép, gondozott liget évszázados fáival, az impozáns dunai vashíd, a távolban a dévényi és a hainburgi romok, a Leányvár, a Csallóköz, stb. Fekvés. Természeti viszonyok. Pozsony város átlagos magassága az adriai tenger szine fölött 140 méter (a vasúti pályaház 179 méternyire fekszik, a Duna sempontja pedig 130.08 méter). Területe 13104 770/1600 k. hold, ebből esik a belterületre 780 939/1600, a külterületre pedig 12323 1430/1600 k. hold. Pozsony félkörben terül el a Duna balpartján és egy része körben emelkedve, a hegyek lejtőin épült. Itt ér a Duna a bécsi medenczéből a kis magyar medenczébe, áttörvén a Kis-Kárpátok délnyugati szárnyát, melynek lábainál észak és dél felé öbölszerüleg nyúlik föl a Kis-Alföld. A Duna a város déli részén mintegy 4-5 kilométernyi hosszúságban folyik; nyugati részén van a kis Vödritz-patak, a hol pisztráng-tenyésztést terveznek; e patakocska nagy esőzések után nem egyszer okozott már galibát. Keleti részén a malomligeti ág szakad ki a Dunából. A Vödritz-patak felső részén, a Vaskút mellett, vasas vizet tartalmazó tó van. Nyugaton a város határán van még a Hidegkút felől jövő Schwartzerl, aztán a Kis-Kárpátokból fakadó és a Zergehegyen és récsei úton át folyó Wurzenbach patakocska, mely a malomligeti ágba szakad. Mindkettő igen jelentéktelen vizecske. Városrészek és terek. Pozsony város az északi szélesség 48° 10' és a keleti hosszúság 34° 40' alatt délnyugatról északkeleti irányban fekszik. Öt városrészre van osztva: Ó-város, Nándorváros, Terézváros, Újváros és Ferencz József-város. Terei közül legnagyobb az Esterházy-tér 62500 m2 (itt vannak a katonai gyakorlatok és ünnepségek), ezt követi a Kossuth Lajos (ezelőtt Séta)-tér 2000 m2 (kedvelt sétahely, szép fasorokkal és padokkal, a szinházzal szemben); a Széna- és Buzatér 16300 m2, a vásártér 9000 m2, a városház előtti Főtér 1800 m2, a Frigyes kir. herczeg palotája előtt levő Grassalkovich-tér 4500 m2, a Marhavásár-tér 7200 m2 és a Hal-tér 3000 m2. Kisebb terek még a szinház mögötti Csáky-tér, a Notre Dame-zárda előtti és a vármegyeház előtti terek, a primás-palota előtti Batthyány-tér és a Koronázó-dombtér, a melyen a koronázó emlékszobor van felállítva. Ferencz József-híd. A város árvízvédelmi munkálatairól más helyen van szó; e helyütt azonban meg kell emlékeznünk a Ferencz József-hídról, melyet Ő felsége 1890 deczember hó 30-ikán személyesen nyitott meg az akkori (Szápáry-) kormány és a meghívott előkelőségek jelenlétében. Addig hajóhíd tartotta fenn a forgalmat a két part között. A mostani hidat az állam építtette és ennek ellenében a város lemondott addig élvezett vám- és révjogáról. A pozsonyi dunai híd megalkotása néhai Baross Gábor kereskedelemügyi m. kir. miniszter érdeme. A hidat Cathry Szalez Ferencz budapesti mérnök tervezte. Építését 1889 áprilisban kezdték meg. Felállítása az államnak 1.780,000 forintjába került. A híd nem a régi hajóhíd helyén, a koronázó-emlékszobornál, hanem a Justi-sor végén, az új Baross Gábor-útnál van. A 460 méter hosszú híd hét nyílású vasszerkezettel van áthidalva, még pedig két 32 méteres ártéri, négy 76 méteres meder- s egy 92 méteres középnyílással. A hídoszlopok kettős, a közúti s a vasúti forgalomnak szolgáló, egymás mellett fekvő hídszerkezet számára épültek. A kocsipálya szélessége 6 1/2 méter, s a közúti vasszerkezet külső oldalán, kiugró karokon nyugvó három méter szélességű gyalogjáró van. A nagy középnyílás vasszerkezetének alsó éle a legmagasabb árvíz színe fölött oly magasságban fekszik, hogy a hajózást legkevésbbé sem akadályozza. A folyam medrében levő oszlopok a Duna kavicságya alatt elterülő kemény agyagrétegbe nyúlnak le s légnyomású alapozással készültek. A vasszerkezetet a m. kir. államvasutak gépgyára szállította és állította fel. A vasúti hídszerkezetet - mert a híd a pozsony-szombathelyi vasúti vonallal van kapcsolatban - 1891-ben helyezték el a közúti szerkezet mellé. A Duna. A dunai hajózás Pozsonynál igen élénk. Az első gőzhajót Pozsony 1818 szept. 2-ikán látta. Az első császári és királyi szabadalmazott dunagőzhajózási társulatnak ügynöksége és révkapitánysága van itt. Az ügynökség a kereskedelmi osztály vezetője, a mely fölveszi és szállítja az árúkat le- és fölfelé a Dunán, nemcsak a dunamelléki állomásokra, hanem vasúti átrakással a bajor-osztrák-magyar-szerb-bolgár és oláhországi államvasutak összes állomásaira. Az árúszállítás napról napra folyik. Budapest, illetőleg Bécs felé a személyszállítást az említett társulat szép személyhajói végzik. Ezenkívül Pozsony és Bécs között naponként külön helyi hajó is közlekedik. A pozsonyi révkapitányság nautikus jellegű és igen szükséges, mert a dévény-gönyői folyamszakasz a Duna legsajátságosabb része, a mely folytonos változásoknak van alávetve. A révkapitányság teljesíti a fölötte fontos vízjelző szolgálatot, a melynek adatai a m. kir. országos vízrajzi osztály térképén naponként megjelennek. A dunagőzhajózási társulatnak Pozsonyban 18 tagból álló helyi és 75 emberből álló mozgó személyzete van. A két part közötti személyforgalmat három helyi csavargőzös bonyolítja le, de ezek nem a társaságéi. A vidéki városok között csatornázás, világítás, vízvezeték és kövezés tekintetében Pozsony első helyen áll. Habár a város csatornázása már most is igen előrehaladott és, a külvárosok egyes részeit kivéve, csaknem mindenütt csatornázva van, legközelebb teljesen és újra csatornázzák. Rendszeres nagy feladat lesz ez, a melynek munkálatait már megkezdték. Az új csatornázás az úgynevezett úsztató-rendszer szerint készül. A Dunaparttal párhuzamosan lesz a főgyüjtő-csatorna, melynek végén, a kőolajfinomító-gyár környékén, szivattyútelep lesz alkalmazva. A főgyüjtő két vészkiömlővel készül. Az új csatornahálózat a városnak legmélyebben fekvő (ú. n. virágvölgyi) részéről is le fogja vezetni a vizet, mivel a főgyüjtő legmélyebb pontja 1.05 m. magasságban fekszik a 0 pont fölött. A csatornázás összes költsége két millió négyszázezer korona és 5-6 év mulva elkészül. Egész hossza 53 kilométer lesz. Világítás. A város világítása teljesen modern: légszesz (Auer-égőkkel) és villam. A városnak évenként 60,000 koronájába kerül az utczák, terek, színház stb. világítása. Légszeszvilágítás 1856 márcz. 19-ike óta van a városban. Ezt most a város házilag kezeli. 1891 január hó 1-én 900,000 koronáért magához váltotta a légszeszgyárat az Oesterr. Gasbeleuchtungs-Gesellschafttól. A gyár az Esterházy-tér 30-ik szám alatt van és ép most kerűlt bővítés alá. (Följegyzésre érdemes, hogy 1713-ban, midőn Pozsonyban a pestis dühöngött, a légszeszgyár helyén temető volt, a hol 3860 halottat temettek el.) A légszeszcsövek hossza 53 kilométer, a lángok száma pedig 19464, ebből 934 utczai. A villamos világítás 1902 január hó 1. óta van rendes üzemben. A villamos mű, melynek fölállítása egy millió koronába került, a Nádor-utczában van. A naponkénti fogyasztás 3500 hektovatt, a mi napról-napra emelkedik. A földalatti vezeték hossza 57.7, a földfelettié 32.7 kilométer, a lángok száma pedig 9000. (Legelőször különben 1767 január 1-én égtek rendes utczai lámpák Pozsonyban.) Vízvezeték. A vízvezetéket 1886 febr. hó 6-án adták át a közhasználatnak és 1894 február hó 1-én vette a város a saját kezelésébe. A vízvezeték bevezetése kötelező. A kifogástalan víz forrása a várostól négy kilométernyire fekvő Duna-szigeten, a vízmű pedig Károlyfalván van. Az évi fogyasztás egy millió hektoliter, a hálózat hossza pedig 44 kilométer. A városnak az utczák locsolása - a fuvarköltségekkel együtt - 31,000, a tisztántartása pedig összesen 60,000 koronájába kerül. Népmozgalmi statisztika. Az 1900-ban megejtett általános népszámlálás szerint Pozsonynak 61,537 polgári és 4330 katonai, összesen 65,867 lakosa van. A polgári lakosságot számítva, 1890 óta a szaporodás 17.5%. E tekintetben Pozsony az ország ötödik városa. A szaporodásból 1.9% a direkt és 15.6% a bevándorlási szaporodásra esik. A bevándorlás ugyan még nagyobb, de nem tudható, mivel nem ismerjük a kivándorlók számát. Hogy Pozsonyban a halálozások száma oly nagy, - jóllehet e tekintetben szintén örvendetes javulás állott be - annak oka abban rejlik, hogy sok nagyforgalmú kórház van, - köztük különösen az állami kórház, - melyeket évenként ezer és ezer idegen keres föl, úgy hogy az ezek között előforduló halálozás a város rovására esik, továbbá, hogy évenként átlag 40 holttestet fognak ki a Dunából; nem csekély tényező e tekintetben az állami bábaképző-intézet sem, melyet sokan keresnek föl a vidékről is. Az itt élő nyugdíjasok nagy száma is befolyásolja a halálozásai arányt, mert ezek legnagyobbrészt már csak öreg korukban keresik föl a várost. Pozsony nagy vonz-erőt gyakorol az idegenekre. Ennek oka nemcsak kiváló természeti fekvésében és természeti előnyeiben, hanem nagy kulturális előrehaladottságában is keresendő és ez magyarázza meg a mindinkább növekedő letelepülést. A bevándorlásnak egyik határozott jele, hogy Pozsonyban 7551 külföldi honos tartózkodik (míg a külföldön 182 pozsonyi van). Pozsony e tekintetben különben a sorrendben Budapest után következik. Figyelembe veendő még, hogy Pozsony határváros és így a fluktuáczió mindig nagy. A nem szerint vizsgálva a lakosságát, van 28,237 férfi és 33,300 nő, vagyis 1000 férfiúra 1179 nő (a 4330 katonát beleszámítva, 1000 férfiúra 1023 nő) esik. (Az országban átlag 1025 nő jut 1000 férfiúra.) A korviszonyok dolgában Pozsonyban Budapest és Temesvár után aránylag legkevesebb a 15 éven aluliak száma (26.5%), a minek az az oka, hogy a gyermekhalandóság meglehetősen nagy, és hogy a lakosság bevándorlókkal gyarapodik. Igen örvendetes azonban, hogy a 60 éven fölüli lakosság arányszáma a legnagyobb az országban, jeléül annak, hogy Pozsony egyike a legegészségesebb városoknak. Az utolsó népszámlálás alkalmával 5155 hatvan évnél idősebb egyén lakott Pozsonyban. A családi állapotot nézve, Pozsonyban 36,480 nőtlen, illetőleg hajadon, 20,346 házas, 4563 özvegy és 148 elvált ember lakik. Hitfelekezetek szerint római katholikus 49,107, gör.-kath. 100, görög-keleti 49, ágost. evang. 8292, ev. református 1139, unitárius 18, izraelita 7110, egyéb vallásbeli 52 van a városban. Nemzetiség szerint 20.102 magyar, 33.202 német, 10.715 tót, 32 oláh, 16 ruthén, 267 horvát, 28 szerb, 1505 egyéb (különösen cseh és morva). A lakosságnak 30.5%-a tehát magyar. A németek százaléka 59.9%-ról 52.2, a tótoké 16.6%-ról 14.6%-ra apadt. A magyarság az utóbbi évtized alatt 10.59%-kal szaporodott. A magyar nyelvet 35.076 ember beszéli. E tekintetben a haladás igen szép, a mennyiben 25%-ról 33%-ra emelkedett. Határozottan mondható, hogy a magyarság haladása, habár Pozsony az utóbbi években bizonyos nemzetiségi súrlódásoknak volt a színhelye, a többi vegyesnyelvű városokkal lépést tart. Műveltség dolgában Pozsony Budapest és Sopron után következik. Ugyanis Pozsonyban a lakosság 87.1%-a tud írni és olvasni (az említett két városban 91.7, illetőleg 87.5). Természetes, hogy e számításnál csak a hat éven fölüli lakosság jön számba. Megjegyzendő, hogy Pozsonyban az 140analfabéták számát nagyban szaporítják a bevándorló munkások, a kik odahaza sem részesülnek a kellő oktatásban. A népsűrűség Pozsonyban 878, vagyis ennyi esik egy □ kilométerre. A lakóházak száma 2465. Egy □ kilométerre 32.9 lakóház, egy lakóházra pedig átlag 25 polgári egyén esik. A lakóházak közül 94.1 kőből vagy téglából; 2.5 kő- vagy téglaalapból, de vályogból vagy sárból; 0.9 vályogból vagy sárból és 2.5% fából épült. Ebből is láthatni, hogy Pozsony egyike a legszolidabban épült városoknak, a mennyiben legtöbb háza kőből vagy téglából épült; előtte csakis Sopron áll, 97.8%-kal. Az utolsó évtizedben 180 új ház épült. Tekintettel azonban arra, hogy ugyanezen idő alatt a lakosság 9126 egyénnel gyarapodott, a házak szaporodása nincs kellő arányban a lakosság gyarapodásával s így Pozsonyban a lakáshiány úgyszólván állandó. Érdekes még, hogy Budapest után Pozsonyban van a legkevesebb földszintes, és hogy aránylag legtöbb az emeletes ház. Zsindelylyel és szalmával födött házak már csak a külvárosokban találhatók és számuk egyre fogy. Áttérve most már Pozsony utczáinak és épületeinek a leírására, bátran mondhatjuk azt, hogy kevés városa van az országnak, a melyhez annyi történelmi emlék fűződnék, mint Pozsonyhoz, az ős koronázó-városhoz, melynek majd minden régi kövéhez valami történeti emlék tapad és kötetekre terjedne ennek a részletes és kimerítő leírása.

Magyar Katolikus Lexikon

Pozsony, Pressburg, Prešporok, v. Pozsony vm. (Bratislava, Szl.): 1. város a Duna középső szakaszának mindkét partján, 1919-ig Pozsony vármegye, 1919-39: a szlovák tartomány fővárosa és kerületi központ, 1939-45: a Szlovák Állam, 1992. VII. 17-: Szlovákia fővárosa. - Várát, mely a morva és germán ter. felé a gyepű legfontosabb pontja, I. (Szt) István (ur. 997-1038) az ispánságok szervezésekor központtá tette. Első okl-es említése 1002: Poson (nevét vsz. ispánjáról kapta), vámszedő hely. - István kir. alapította a →pozsonyi Szent Márton prépostságot. Az első (prépsági) tp., a S. Salvator-kerektp., körülötte temetővel 1002: a várban állt (~ legrégibb képén, a →Képes Krónikában látható). - III. Henrik ném-róm. cs. (ur. 1039-56) 1042: földúlta, 1052: azonban sikertelenül ostromolta, ugyanúgy, mint 1108: V. Henrik cs. (ur. 1105-25). - 1151: ~ vásáros hely. A 13. sz. elején Imre kir. (ur. 1196-1204) kérte III. Ince p-t (ur. 1198-1216), hogy a prépságot a váron kívüli helyre telepíthesse. 1211: a ~i Szt Márton-tp-ban jegyezték el II. András (ur. 1205-35) leányát, Árpádházi (Szt) Erzsébetet I. Hermann türingiai őrgr. fiával, Hermannal (aki 1216: meghalt, és Erzsébet Hermann öccse, Lajos felesége lett). A Wartburgba induló 4 é. Erzsébetet ~ban búcsúztatták. - Vödric és Széplak külvárosait 1241: a mongolok elhamvasztották, de ~t elfoglalni nem tudták. IV. Béla (ur. 1235-70) a várat és várost megerősíttette, az elidegenített várbirtokokat visszakövetelte. IV. Béla ~ban kötött békét 1254: és 1260: II. (Nagy) Ottokár (ur. 1253-78) cseh kir-lyal, 1262: V. István ifj. kir-lyal. - II. Ottokár 1271. IV. 15: fölgyújtotta és kirabolta a várost, a kápt. és a város levtára is elégett. VII. 31: V. István (ur. 1270-72) itt írta alá a békét II. Ottokárral, de a ~i vár a cseheké maradt. IV. (Kun) László (ur. 1272-90) alatt Együd mester 1273: a várat csellel visszavette. Az Ottokár elleni győzelmes →morvamezei csata (1278. VIII. 26.) után IV. László, fogadalmát teljesítve, 1297: építtette a ~i ferenceseknek a tp-ot és ktort, akiknek előbbi ktorát és a Szt János-kpnát a csehek elpusztították. Ekkor költöztek a klarisszák a ciszt. apácák ktorába (a 19. sz: a gimn. épülete). IV. (Kun) László cseh háborúi idejében a már elkészült dóm I. Albert osztr. hg. megszállásakor, 1287-91: megrongálódott. Ezen időtől ~ és környéke ném., m. és szláv lakosságú. - III. András (ur. 1290-1301) az egykori Borostyán út menti ~nak 1291. XII. 2: városi kiváltságlevéllel szabad bíróválasztási és árumegállító jogot adott, fölmentette az út- és révvám alól; megengedte, hogy a csallóközi Kis-Dunaágon átvezető réven (Chollon-rév) adót szedhessenek, s megtiltotta, hogy a jobbágyok ~ba költözését megakadályozzák. 1297: rendeletére a ~on átmenő kereskedők áruikat csak ~i hajósokkal szállíttathatták tovább. Ezután a város élén a bíró, a tanács és a városi jegyző állt, tanácskozásaikat 1387-től a város birtokába került városházban tartották. Pörökben a bíró és 12 esküdt mondott ítéletet. - 1301. II-1328. IX: Ágnes özv. kirné (†1364) tartása címén Pozsony vm. osztr. kormányzás alá került. 1309: →Gentilis pápai követ zsin-ot tartott a lengy. főpapokkal, itt átkozta ki XII. 25: Kán László erdélyi vajdát és 1311. VII. 6: Csák Mátét. - A visszakerült várost a 14. sz. elején fallal vették körül. I. Károly Róbert (ur. 1307-42) idéjén 1309: már kórháza és fürdője is volt. 1311: építették a Katalin-kpnát. 1328: ~t fölmentették minden mo-i vám fizetése alól. I. Károly 1331: ~ban kötött békét Albert és Frigyes osztr. hg-ekkel, akik ellen 1337: Kázmér lengy. kir-lyal ~ban szövetkezett. - I. (Nagy) Lajos (ur. 1342-82) a fénykorát élő ~nak 1344: orsz. vásár tartását engedélyezte. 1356: újra elismerte a polgárok vámmentességét, a város árumegállítási jogát; sürgette a falak erősítését és épségben tartását, a költségeket arányosan az összes polgárra kirótta. 1364: határozatára a ~ban élő nemeseket is kötelezték a községi adók megfizetésére. A város 1364-től bevételeiről, kiadásairól és függő adósságairól naplót, 1434-től részletes és összefüggő kv-et vezetett. 1370: említették először mint tornyos, új házat a városházát. A hadakozásokban megrongálódott dóm építését gótikus stílusban a 14-15. sz: folytatták. Hajóját 1452: szentelték, a gótikus Szt Anna-kpnát is a 15. sz: építették. - Zsigmond kir. (ur. 1387-1437) 1390: Vödricet egyesítette a várossal, s rendezte a dunai átkelést. 1392: megerősítette III. András 1291-i szabadságlevelét, fölmentette a polgárságot a révadó alól. 1401, 1402: és 1408: a ~iak vámmentességét egész Mo-ra kiterjesztette. 1402: ~nak adományozta a dunai vámot, és megtiltotta, hogy ~i polgárt bárhol fogságba vessenek, elítéljenek v. áruit lefoglalják. Rendezte ~ köz- és magánjogi viszonyait. ~nak ném-ül szövegezett jogkv-e a 15. sz: készült, melyhez a 16. sz: kiegészítéseket és pótlékokat tettek. E korban jegyezték föl először a városi céhek szabályzatát. 1405: a tárnoki joggal sz. kir. várossá tett ~ ezután az ogy-re követet küldhetett és törvényhozói jogot gyakorolhatott. Zsigmond kir. 1405, 1410, 1411, 1429: és 1435: ogy-t tartott ~ban. 1411: itt rendezte meg leánya, Erzsébet kézfogóját Albert osztr. hg-gel, kinek trónját is megígérte. 1423: megújította a Váralja lakóinak kiváltságait. 1428: a cseh →husziták csak ~ külvárosát pusztították el. 1429: Zsigmond kir. ~ban rendezte meg a ném. birod. gyűlést. 1430. III. 6: pénzverőt állított ~ban, melyben a polgárok is verhettek pénzt (ezek fölirata: L. P. = Liga Posoniensis). 1430: megengedte, hogy a külvárosokban is heti vásárt tartsanak. Kezdeményezésére fogott hozzá 1407: Ádám fia Vince ~i polgár első ízben egy Duna-híd építéséhez. A részben hajókon, részben karókon nyugvó híd a Vízitorony közelében 1430 u. el is készült. A kir. 1434: a köpcsényi gr-ok és ~ közötti pört ~ előnyére döntötte el, s a városba szállítandó élelmiszerek számára vámmentességet engedélyezett. 1436: ~t címerhasználati joggal is fölruházta. 1428-tól ~ határát, külvárosait is többször pusztították a husziták, ezért Zsigmond rendelkezett a várban őrzött sátrakról és fegyverekről. - A ~i hidat Albert kir. (ur. 1437-39) a rév- és vámjoggal együtt a városnak adományozta. 1439: ~ városa Erzsébet özv. kirnét, a vár I. Ulászlót (ur. 1440-44) támogatta, ami évekig tartó viszályt eredményezett. 1441: Erzsébet kölcsön fejében a harmincadot a városnak adta zálogba. I. Ulászló eredménytelenül ostromolta, a város csak Erzsébet halála után ismerte el kir-nak. - Hunyadi János kormányzó (1446-53) idején 1452: és 1453: ogy-t tartottak ~ban; 1452: szent. föl a dóm hajóját, 1461: kezdték építeni a szentélyt. - V. (Habsburg) László (ur. 1453-57) a ~i ogy-en nevezte ki Hunyadi Jánost örökös besztercei gróffá, és ez évben adományozta az épülő új hidat jogaival együtt a városnak, meghagyva, hogy a hídon és a kompon a nemes ember is fizessen vámot. - I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458-90) ~nak az 1464-i Aranybullával minden korábbi kiváltságát megerősítette, 1467: megalapította az Academia Istropolitanát (→pozsonyi egyetem) (amit II. Ulászló nem támogatott, épületét 1491: fegyverraktárrá alakították), a városnak 1468: →pallosjogot adott. 1474: megengedte, hogy Szt Mihály (IX. 29.) napján országos vásárt tarthasson. 1475: a polgárságot 10 évre minden adó alól fölmentette. 1473-81: és 1482-89: hidat veretett a Dunán, melyeket III. Frigyes cs. (ur. 1440-93) elleni háborúiban is fölhasznált, s melyeken 1475 u. csak a főurak nem fizettek vámot. 1476-87: készült el a dóm szentélye, melynek egyik zárókövén a befejezésében közreműködött Korvin János hg., 1490: ~i főispán címere látható. - II. Ulászló (ur. 1490-1516) ~ban írta alá Habsburg Miksával (ur. 1493-1519) 1491. XI. 7: a →pozsonyi békét és családi szerződését, melyek alapján utóbb a Habsburg család igényt támasztott a m. trónra. 1498: megerősítette I. (Nagy) Lajos 1374: ~nak adott kiváltságlevelét. - 1515. III: a ~i királytalálkozón II. Ulászló, Miksa, I. Zsigmond lengy. kir. (ur. 1506-48) és Kázmér hg. vettek részt. - 1526. XII. 11: a ~i ferences tp-ban választották kir-lyá I. (Habsburg) Ferdinándot (ur. 1526-64), aki a kormány székhelyét Budáról ~ba helyezte, mely a Habsburgok szék- és koronázó városa lett. A mohácsi csatavesztés után, 1526. IX: ~ba menekült Mária özv. kirné. Ezután 1848-ig ~ban tartották a legtöbb ogy-t (I. Ferdinánd alatt 20-at); ~ba helyezték át 1531: az udvari kamarát; 1535: újjászervezték a kir. törv-székeket. 1535. XII: az ogy-en a rendek ~t a kormány székhelyévé tették. ~ba költözött a töröknek hódolt részekről a főurak, főpapok, szerz-ek és apácák nagy része, Esztergom 1543. VIII. 10-i tör. elfoglalása után az érsek-prím. is. - I. Ferdinánd 1534: ~ árumegállítási jogát megerősítette; 1539: a ~i bírót s az esküdteket fölhatalmazta, hogy minden magán- s főbenjáró ügyben ítélkezhessenek. - A reformáció 1526 e. jelent meg, 1527: a városi tanács kifüggesztette Luther tételeit ~ban. - 1552-1784: csekély megszakítással a ~i várban őrizték a →Magyar Szent Koronát, mellyel itt először 1563. IX. 8: (választás nélkül) Miksa hg-et koronázta meg (ur. 1564-76) Oláh Miklós érs. (1553-68). A kir. 1564: is megparancsolta, hogy a tanács a prot. kv-eket kobozza el, amit a tanács nem teljesített. 1565: a prot-ok a Váralján tartották istentiszt-üket. 1572. IX. 25: Rudolf hg-et (választás nélkül) koronázták meg (ur. 1576-1608). - A városházát 1577: reneszánsz stílusban fölújították. 1578: ~ az ogy. alkalmával új hidat épített, 1597: Mátyás főhg. hadi célból hidat veretett, 1598: Rudolf kir. hídépíttetésekor Mátyás főhg. kieszközölte, hogy azt ne ~ költségén és kiváltságainak kijátszásával, hanem az orsz. pénzén építsék. - 1599: Pálffy Miklós (1552-1600), a győri hős az örökös ~i várkapitányságot és a vm. örökös főispánságát kapta jutalmul. 1602: Rudolf kir. megerősítette ~ és a többi sz. kir. város jogait. 1605: Basta cs. tábornok Bocskai István erdélyi fejed. (ur. 1604-06) csapatai elől ~ba vonult vissza, Bocskai hadai megszállták Pozsony vm-t és ~ külvárosait. 1608. I. 31: Habsburg Mátyás kir. hg. a ~i ogy-en Rudolf kir. ellen segélyt kért, amit a rendek az osztr. és morva urakkal szövetkezve megszavaztak, ennek segítségével VI. 25: buktatták meg Rudolfot. II. (Habsburg) Mátyás XI. 19: ~ban koronázó ogy-t tartott, melynek falfüggönyét először díszítették piros-fehér-zöld színekkel. 1611: Forgách Ferenc érs. (1607-15) az érs. palotában megalapította az első ~i kv-nyomdát (ún. Pázmány-nyomda; 1660 u. Nagyszombatba került: →Pozsonyi Érseki Nyomda). 1618. V. 18: az ogy. Habsburg Ferdinánd kir. hg-et II. Mátyás utódává választatta és megkoronáztatta. - 1619. X: Bethlen Gábor erdélyi fejed. (ur. 1613-29) hadaival elfoglalta ~t és a Forgách Zsigmond nádor uralta várát, Tieffenbach cs. tábornokot átűzte a Dunán, ~tól 20.000 Ft hadiadót szedett. 1620. X: Dampierre cs. hadvezér elesett a halászkapu elleni rohamban; 1621: ~ megnyitotta kapuit Forgách nádor és Bouquoi cs. tábornok előtt, a vár őrsége szabadon elvonult; Bethlennek nem sikerült visszafoglalnia. - 1622. IX. 11: Pázmány Péter (1616-37) jezsuita koll-ot alapított, a jezsuiták 1627. XI. 5: isk-t nyitottak. - 1626: Bethlen Gábor békét kötött ~ban II. Ferdinánddal (ur. 1619-37); Pálffy Pál 200.000 Ft költséggel Alberthall János építésszel 1635-42: újjáépíttette a ~i várat. 1636-37: a prot-ok új tp-ot építettek, 1636-40: Pázmány Péter és Lósy Imre érs. (1637-42) a klarisszáknak (a régi helyén) új tp-ot és ktort építtetett. - III. Ferdinánd (ur. 1637-57) a ~i nagy vásárok számát 7-re emelte. 1640: a prot-ok m-tót tp-ot emeltek (a 19/20. sz: Orsolyita tp.), 1656: új isk-t nyitottak (1672-ig állt fenn). 1642: Lósy Imre érs. megalapította az →Emericanum papnöveldét. 1648: Lipót Vilmos főhg. megerősítette a várat. - I. Lipót (ur. 1657-1705) parancsára, a kincstár feltöltésére 1671. I. 3: megkezdte működését a vagyonelkobzó „rendkívüli bíróság”, nemes Bónis Ferencet IV. 30: kivégezték ~ban. 1672: Szelepcsényi György érs. (1666-85) letelepítette az irgalmasokat, tp-ot (1728: készült el) és ktort alapított; a klarisszák isk-jának megnyitásával megkezdődött a mo-i szervezett nőokt. VII. 18: a katolikus-prot. összetűzések miatt cs. katonák lefoglalták a prot-ok új tp-át; a tüntető polgárságot szétverték, a prot. lelkészeket családostól kiűzték a városból, a tiltakozó tanácsosokat vád alá helyezték, a m. prot. tp-ot és isk-t is elvették. 1682: a prot. gyülekezet újjáalakult, isk-t és temetőt alapított. 1683. VII: a tör., ill. Thököly Imre csapatai szállták meg ~ környékét, a várost VII. 26: elfoglalták, fölgyújtották (a külvárosi prot. tp. is leégett); a vár sikeresen ellenállt. IX. 8: Bécs fölmentése után III. (Sobieski) János lengy. kir. (1674-96) elől a törökök sietve visszavonultak. 1687. X. 31: Lipót kir. azon ígéretére, hogy visszaállítja Mo. alkotmányát, a rendek elismerték a Habsburg család fiúági örökösödését (a visszaállítás elmaradt). 1689: ~ban letelepítették a trinitárius rendet (1717: épült új tp-uk és ktoruk a lebontott Mihály-tp. helyén). 1688-89: Kollonich Lipót pp. elnökletével országos reformbizottság működött, mely kidolgozta a visszafoglalt Mo. új berendezkedését. 1694: fölépítették a Kálvária-kpnát. - II. Rákóczi Ferenc szabharca idején (1703-11) a kurucok ~t nem tudták elfoglalni. III. Károly (ur. 1711-40) 1712. VIII. 14: a hajóhidat és a hídvám felét örök időkre ~nak adományozta, vámmentességét megerősítette, és megengedte, hogy a récsei és a nagyszombati vámnál és még két helyen hidakat építhessen és ennek költségeire külön vámot szedhessen. 1714: az évenkinti 7 országos vásár mellett minden csütörtökön marhavásárt tarthatott. - ~ kk. jellegét Melchior →Hefele és a Franz →Hillebrand építette paloták fokozatosan megváltoztatták. 1712: megnyitották az irgalmasok kórházát, 1714. II. 22: az új jezsuita gimn-ot. 1718: Esterházy Imre érs. (1725-45) a kapuc-okat telepítette ~ba. - 1719-49: Bél Mátyás ~i ev. lelkész az isk. rektora, 1721-22: szerk. a Nova Posoniensia c. első m. folyóir-ot. 1720: Royer Pál kv-nyomdát állított (1770: a Landerer család birtokába került). - Az 1722-23-i ogy. elfogadta a →Pragmatica Sanctiót. Mária Terézia (ur. 1740-80) idején a várat fölújították (1766-80: itt veje, Albert szász-tescheni hg., m. helytartó és neje, Mária Krisztina főhgnő rendezkedett be); 1753: építette Hillebrand és Römisch az udvari kamara számára az országházat, melyben utóbb a rendek is gyűléseztek; 1754: épült a Miasszonyunk ktor és tp., 1760: a Grassalkovich-palota; 1772: elkezdték a falak és kaputornyok lebontását, az árok feltöltését Vödrictől a Lőrinc-kapuig, s a szabaddá lett ter-ek beépítését; 1773: elkészült a katonai raktár, 1778: lebontották a vödrici és a Lőrinc-kaput, a kiszáradt Duna-ág medrében sétateret nyitottak; a külvárosok felé új házsorokat emeltek. Az 1563: készült →koronázási domb helyett 39.000 Ft-ért 1775: újat emeltek (1870-ig megmaradt). 1776: megnyitották az új jogakad-t (1914: az Erzsébet Tudegy. jogi karává szervezték), XI. 1: a Halász-kapu helyén épített új városi színházat (1884-ig állott), 1774: a városi dóm-(el.) isk-t. 1749: és 1767-1802: a jezsuita gimn-ban és kvtárban dolgozott →Pray György, aki 1770: megtalálta a kápt. levtárában a →Halotti beszédet. Megjelent a Windisch Károly Gottlieb (1725-93) polgármester szerk. Pressburger Zeitung (1764-1849), majd Rát Mátyás (1749-1810) Magyar Hírmondója (1780-88). 1770: Landerer Mihály kétemeletes nyomdát nyitott. - II. József (ur. 1780-90) közigazg. reformjával ~ a Pozsonyi kerület székhelye. Ekkor a város fejlődése megrekedt, a vár elnéptelenedett, az Albertina kép- és kvtárat, a Szt Koronát Bécsbe vitték, ogy-t nem tartottak, a Helytartótanácsot, a Kir. Táblát, az Udvari Kamarát Budára helyezték, sok család elköltözésével szűkült a városi keresk. forgalma, bár ~ 1784: a 61 sz. kir. város között 1388 házával (Szeged 3930 háza után) a 17., 28.707 lakójával (Debrecen 30.064 fő) városaink között a 2. A klarisszák ktorába 1784: a Nagyszombatból ~ba áthelyezett jogakad-t, 1786: a gimn-ot is elhelyezték. 1788-1810: ott működött a Magyar Társaság, az első m. önképzőkör. - II. Lipót (ur. 1790-92) bemutatkozásként 1790. II. 21: visszavitette a Szt Koronát ~ba, koronázó ogy-t hirdetett Budára, mely 1790. XI. 11-: ~ban folytatva működését, helyreállította az alkotmányt. XI. 12: nádorrá választották Sándor főhg-et, XI. 15: megkoronázták Lipótot. I. Ferenc (ur. 1792-1835) szigorította a cenzúrát, a kv-kereskedőknek 1792-től lajstromot kellett fölterjeszteniök. - 1805. X. 15: fr. huszárok csellel elfoglalták a ligetet és a repülőhidat, Dévényújfalu felől 10 ezer fr. özönlötte el ~t, akiknek ellátására 10.000 Ft-ot kellett fizetnie. XI. 29: a fr. had elhagyta ~t, de XII. 10: visszatértek. Lichtenstein János hg. és gr. Gyulai Ignác tábornokok Talleyrand hg-gel a prím. palotában XII. 26: megkötötték a pozsonyi békét. 1809: az újabb fr. háborúban Davoust hadai VI. 26: éjjel bombázták, VII. 14-XI. 29: megszállták a várost és a várat. Mindez ~nak 2.104.000 Ft adósságot eredményezett. 1811. V. 28: a vigyázatlan katonák okozta tűzben a Váralján levő utcasorral és 5 sörfőzővel együtt leégett a vár. - 1815. IX: Rudnay Sándor érs. (1819-31) nemz. zsinatot tartott a jezsuita tp-ban. Az 1825. IX. 11-re összehívott ogy-sel megélénkült ~ pol. és kulturális élete (1825-32: Stöger társulatával az első m. színházi előadások, 1836-43: Pokorny társulatának szereplése, stb.). 1828: ~ban 1697 házban 37.180 polgár élt, a mo-i városi házak száma szerint a 11., a lélekszám szerint a 2. a leglakottabb Pest (4491 ház, 56.577 fő) után. 1830. IX. 4: érkezett Bécsből ~ba az első gőzhajó. (V.) Ferdinándot IX. 28: kir-lyá koronázták; 1832-36: a reformpárt ogy. küzdelmei zajlottak, Kossuth Lajos (1802-94) 1832. XII. 17-1836: kiadta az Országgyűlési Tudósítások kőnyomatos lapot. 1833: Kumlik József (1801-69) karnagy megalakította az Egyh. Zeneegyletet, mely a Szt Mihály-tp-ban 1835: Beethoven két miséjét adta elő, s nagy zenekarral tette mozgalmassá ~ életét. Az 1839-40-i újabb reform-ogy. idején 1840. IX. 27: hazánkban elsőként ~ és Szentgyörgy városok között, kb. 15 km távon lóvontatású vasutat indítottak. Az 1843-44-i ogy-en a rendek a magyart tették hivatalos államnyelvvé és kimondták a polg. származásúak hivatalképességét. V. Ferdinánd 1847. XI. 7: m-ul nyitotta meg az utolsó ~i ogy-t, mely kivívta az 1848-i törv-eket; 1848. III. 13: a bécsi és III. 15: a pesti forr. hatására IV. 7: a prím. palotában kinevezte az első m. felelős kormányt, IV. 11: ott írta alá az áprilisi törvényeket és föloszlatta az utolsó rendi ogy-t. ~ban is megszervezték a honvédséget. X. 7: a visszavonuló Jellachich hadteste megszállta ~t, de hamarosan Bécs felé távozott. ~ból indultak a honvédek a Windischgrätz által ostromlott forr. Bécs fölmentésére. X. 30: a schwechati csatavesztés után Kossuth Görgey Artúrt (1818-1916) nevezte ki a ~ vidéki honvédek főparancsnokává; vezérlete alatt Nagyszombattól a Fertőig 43 ezer katona 216 ágyúval őrizte a Ny-i határt. XII. 19: a császáriak bevonultak ~ba, ostromállapotot rendeltek el, betiltották a Pressburger Zeitungot, s elkezdődtek az elfogatások. 1849. V. 31-: ~ a J. J. Haynau (1796-1853) táborszernagy vezette osztr. vérbíróság székhelye. Ő végeztette ki VI. 5: Mednyánszky László br. h. őrnagyot és Gruber Fülöp kapitányt, ~ban Petőcz Györgyöt és VI. 18: Rázga Pál (1798-1849) ev. lelkészt. XII. 22: Mo. 6 katonai parancsnokságra osztásakor a Kempen táborszernagy parancsnokolta ~i alá 9 vm. tartozott. Ekkor ~ban (1880 ház 19.728 lakásában) 42.238 fő élt. - 1850: megnyitották az első hazai reálisk-t, XII. 16: a ~ és Esztergom közötti vasutat, 1854: a természetrajzi múz-ot, 1855: az új ev. líceumot. Ez évben Estei Miksa főhg. megvette a jezsuita koll. épületét, és visszatelepítette a rendet. 1856. I. 1: bevezették a városi gázvilágítást; 1857: megalakult a ~i Dalárda; 1858: újjáalakult a líceumi ifj. önképző köre, a Magyar Társaság. - A Bach-korszak után 1861. X. 25: →Kruesz Krizosztom OSB vezette m. tanártestület vette át a gimn-ban a tanítást. 1862: a városi iparszabadság kimondásával megszaporodtak a kereskedő-boltok. 1862: megnyitották az országos kórházat; 1863: fölépítették a Vár u. zsinagógát; 1865: megalapították az iparbankot, a polgárság saját költségén fölújíttatta a dómtp-ot, 1867. XI. 11: fölszentelték. Önkéntes tűzoltó egyes-et alakítottak, 1867: városi múz-ot létesítettek. 1873: megnyitották a lóvasútból gőzvasúttá alakított ~-nagyszombati vasutat (1876: Trencsénig, 1883: Zsolnáig építették ki), fölépítették Eu. első dinamitgyárát. 1874: alapították a Toldy-kört (1945. V. 25: minden m. egyes-tel együtt föloszlatták). - ~ 1876 óta törvényhatósági jogú város, XI. 1: megülték a színház 100 é. évford-ját, 1880: megalakították a Pozsonyi Dalegyes-et, mely vegyeskarával lett országos hírű, 1886. IX. 22: a Bánk bán előadásával nyitották meg az új színházat. ~ és Ligetfalu között 1889. IV-1890. XII. 30: elkészült a közúti és vasúti Duna-híd, 1891: megnyitották a ~-morvavölgyi és a ~-szombathelyi vasutat. 1893: a gépgyárat, 1895. VIII: 23: a ~-dunaszerdahelyi vasutat (1896: Komáromig építették ki); 1895. VIII. 27: a közúti villamos vasutat, IX: átadták az új áll. reálisk-t, 1897. V. 16: leleplezték Fadrusz János Mária Terézia-márványszobrát (1921. X. 27: a cseh légionáriusok lerombolták), XII. 13: megnyitották a ~ és Sopron közötti vasutat. 1899. VIII. 29: iparkiállítást nyitottak, X-: a színház fölváltva játszott ném-ül és m-ul, évekig bőv. a kikötőt. 1912: a ~i jogakad-ra alapozva megalapították, 1914: jogi és bölcs. karral megnyitották az Erzsébet Tudegy-et, 1918: orvosi karral bőv. - Lakói 1869: 46.540, 1880: 48.006, 1890: 52.411, 1900: 61.537 fő, ebből 20.102 m (30,5%), 14.974 nem m. anyanyelvű tudott m-ul (32,7%), az összlakosságból 35.076 beszélt m-ul (53,2%). 1910: 78.223 fő, anyanyelve szerint 31.705 m. (40,6%), 32.790 ném. (41,9%), 11.673 tót (14,9%), 33 oláh, 9 ruszin, 351 horvát (0,5%), 24 szerb, 1638 egyéb nem m. (2,1%); 21.892 nem m. anyanyelvű tudott m-ul (47,1%), az összlakosságból 53.597 beszélt m-ul (68,5%); 59.198 r.k. (75,7%), 140 g.k., 1515 ref. (1,9%), 8994 ev. (11,5%), 16 unit., 101 g.kel. (0,1%), 8207 izr. (10,5%), 52 egyéb (0,1%) vallású. - 1919. I. 1: a csehek olasz vezetéssel elfoglalták ~t, I. 6: Jankó Zoltán kormánybiztos-főispántól S. Zoch modori ev. pap átvette közigazg-át, az egy-et birtokba vették, I. 30: bezárták. II. 12: az egy. elvétele ellen tiltakozók tüntetését sortüzekkel lőtték szét (8 halott, 23 súlyos sebesült), az elégedetlenség levezetésére II. 18: újra megnyitották. Nyáron ~t Bratislavának, ősszel az egy-et →Comeniusról nevezték el (a menekült Erzsébet Tudegy. 1919-22: Bpen oktatott, 1922. X. 16: Pécsett újból megnyitották; Sopronban 1923. XI. 14: ev. hittud. karát is). Az antant ígérgetésére 1919. VII. 1: ~ban kötötték meg a vörös háború felvidéki hadjáratát megszüntető fegyverszünetet. - ~ a →trianoni békével Csehszl. része lett. A város m. múltját a lakossági arányszámra tekintet nélkül szlávosították, átírták ill. elpusztították (az utcákat átnevezték, az emléktáblákat leverték, a szobrokat raktárakba zárták v. elpusztították, stb.).1921. II. 15: a népszámlálás szerint ~t 93.189 fő (37.038 cseh-szl., 43 rutén, 25.837 ném., 20.731 m., 3758 zsidó, 5782 külf.) lakta. 1919-26: a betelepített cseheknek és tótoknak 1446 magánházat építettek. Az egy-en és a középisk-kban bevezették a cseh tanítási nyelvet, az utóbbiakban egy-egy m. és ném. osztályt is szerveztek. A Városi Színházat 1920: Szl. Nemz. Színházzá alakították át, főként hangversenyeket rendezett, a drámákat csehül adták elő, ritkán ném-ül és m-ul. A hírlapokat cenzúrázták, az 1890 óta kiadott Nyugatmagyarországi Híradó napilap nevét 1919. I: Híradóra változtatták. 1910-30: a tótok arányát 15-ről 28%-ra, a csehekét 2-ről 21%-ra növelték, a németekét 42-ről 26%-ra, a m-okét 41-ről 15%-ra csökkentették. A tót ludákok 1938-39: elűzték a cseh hivatalnokok zömét, az ekkor kb. 12%-ot kitevő zsidóságot az 1939. III. 14: alakított Szlovák Állam deportálta, majd a ludák kormány, 500 korona fejpénzt fizetve elszállításukért, átadta őket a náciknak. - 1945. IV. 4: ~t elfoglalták a szovjet csapatok. A ~i Szl. Nemz. Tanács parancsára V. 3-VI: a ~i m-okat a ligetfalui koncentrációs táborba hurcolták (3 hét alatt 19 személy lett öngyilkos), v. kiűzték lakásukból, hogy a betelepülő tótoknak adhassák. V. 6: Beneš és a csehszl. kormány Kassáról ~ba, V. 10: Prágába költözött. V. 15-18: a Szl. Nemz. Tanács 1938-45: a m. hatóságokkal való (egyes., gazd., kulturális, pol. stb.) minden 'együttműködést' büntetendőnek minősített. V. 31: minden m. nemzetiségű nyugdíjas járandóságát megszüntették. ~ teljes ném. lakosságát No-ba, a m-ok többségét Mo-ra telepítették át. 1944: ~hoz csatolták Károlyfalut, 1946: az 1938-45: No-ba kebelezett Dévényt, valamint Főrévet, Lamacsot, Pozsonyhidegkutat, Pozsonyligetfalut, Pozsonyszőlőst és Récsét, 1971: (a pozsonyi hídfő bővítésére Mo-tól 1947: a →párizsi békében megszerzett) Dunacsúnt, Horvátjárfalut és Oroszvárt (ezzel ~t határvárossá tették), valamint Dévényújfalut, Pozsonybesztercét, Pozsonypüspökit és Vereknyét. A külvárossá tett Pozsonyligetfalu határában 1947. V. 20: megtalálták 90, amerikai hadifogságból hazaigyekvő m. levente 1945 nyarán tömegsírba temetett holttestét, akiket csehszl. fegyveresek itt kifosztottak, majd lemészároltak. E külvárosba (melyet 2004: ~nyal 4 híd köt össze) száműzték a rendszeresen megrongált Petőfi-szobrot. 1953-68: fölújították a várat, 1968. X. 30: ott írták alá a Csehszl-t szövetségi állammá átalakító alkotmánytörvényt. 1968. VIII. 21: a „baráti segítség” ellen tiltakozó tüntetők közül a szovjet katonák agyonlőttek kb. 5 embert. 1993. I. 1: bejelentették a Szlovák Közt. létrejöttét. - Lakói 1991: 20.312 m. (4,59%); össz. 442.197; 2001: 16451 m. (3,84%), össz. 428.672. - Áll. egyetemén a teol. fakultást 1919: alapították. - A városház mögötti reprezentatív, emeletes prímási palotát 1777-81: Melchior Hefele készítette Batthyány József érs. megbízásából. -

Bertók Imre - Csanda Sándor - Cséplő Ferenc - Dávid Béla - Dénes György - Döme Károly - Dusza István -

Döme Károly

1768. 1. 26.
Komárom - megszületett
Izsa - egyházi szolgálatot végzett
1845. 05. 22.
Pozsony - elhunyt
névjegyzék

Cséplő Ferenc

1920.10.4.
Réte - megszületett
2019. 01. 07.
Pozsony - elhunyt
névjegyzék

Bertók Imre

1922.8.30.
Kéménd - megszületett
1994. 06. 17.
Pozsony - elhunyt
névjegyzék

Dénes György

1923. 05. 24.
Pelsőc - megszületett
2007. 09. 14.
Pozsony - elhunyt
névjegyzék

Csanda Sándor

1927.8.3.
Kisújfalu - megszületett
Nyitra - tanított
1989. 07. 10.
Pozsony - elhunyt
névjegyzék

Dávid Béla

1942.4.30.
Kisgyarmat - megszületett
2017. 07. 04.
Pozsony - elhunyt
névjegyzék

Dusza István

1951. 4. 12.
Özörény - megszületett
2002. 01. 09.
Pozsony - elhunyt
névjegyzék
Névelőfordulások
1002
Poson
1138
castrum Posonium
1773
Posonium, Posony, Presburg, Pressporek
1786
Preßburg, Posony, Pressporek, Posonium, Pisonium
1808
Posonium, Posony, Pozsony, Preßburg, Pressporek
1877
Pozsony
1920
Bratislava

Közigazgatás

Polgármester:
Matúš Vallo

Képviselő-testület:
Aufrichtová Zuzana, Ing. arch. ( )
Grendel Gábor, Mgr. ( )
Berka Adam, Mgr. art. ( )
Ožvaldová Alžbeta, PhDr. ( )
Lamoš Roman, Ing. ( )
Chren Martin, Ing ( )
Vallo Jakub, MUDr ( )
Poláčiková Jana, PhDr. ( )
Buocik Ján, Mgr ( )
Brat Michal, Mgr., PhD. ( )
Štasselová Lucia, Ing. arch. ( )
Strapák Peter, Ing. ( )
100% 12 képviselö 12 képviselö
Pozsony 1i Posta

Námestie Slovenského národného povstania 35

Pozsony 11i Posta

Lovinského 35

Pozsony 111i Posta

Pribinova 25

Pozsony 12i Posta

Tomášikova 54

Pozsony 13i Posta

Hodžovo námestie 1

Pozsony 14i Posta

Námestie Franza Liszta. 1

Pozsony 15i Posta

Námestie slobody 6

Pozsony 16i Posta

Dvořákovo nábrežie 10

Pozsony 17i Posta

Blumentálska 4

Pozsony 18i Posta

Pribinova 8

Pozsony 2i Posta

Tomášikova 54

Pozsony 211i Posta

Trojičné námestie 8

Pozsony 212i Posta

Seberíniho 14

Pozsony 213i Posta

Čiernovodská 25

Pozsony 214i Posta

Uzbecká 4

Pozsony 215i Posta

Listová 10

Pozsony 216i Posta

Ivanská cesta 16

Pozsony 217i Posta

Cesta na Senec 2

Pozsony 218i Posta

Metodova 6

Pozsony 22i Posta

Kašmírska 7

Pozsony 23i Posta

Vlčie hrdlo 54

Pozsony 24i Posta

Mlynské nivy 31

Pozsony 25i Posta

Záhradnícka 95

Pozsony26i Posta

Prievozská 2B

Pozsony 27i Posta

Nevädzová 6

Pozsony 28i Posta

Rajecká 9

Pozsony 29i Posta

Dr. Vladimíra Clementisa 10

Pozsony 3i Posta

Tomášikova 54

Pozsony 31i Posta

Vajnorská 100

Pozsony 315i Posta

Dopravná 57

Pozsony 32i Posta

Sibírska 17

Pozsony 33i Posta

Námestie Biely kríž 6

Pozsony 34i Posta

Kadnárova 53

Pozsony 35i Posta

Čachtická 25

Pozsony36i Posta

Roľnícka 1A

Pozsony 37i Posta

Jelšová 1

Pozsony 4i Posta

Karloveská 34

Pozsony 41i Posta

Lamač 6780

Pozsony 411i Posta

M. Schneidera Trnavského 4

Pozsony 42i Posta

Saratovská 9

Pozsony 43i Posta

Borská 1

Pozsony 44i Posta

Ľudovíta Fullu 3

Pozsony 45i Posta

Dúbravská cesta 4

Pozsony 46i Posta

Kremeľská 39

Pozsony 47i Posta

Malokarpatské námestie 7

Pozsony 48i Posta

Gbelská 25

Pozsony 49i Posta

Pavla Horova 16

Pozsony 5i Posta

Vlastenecké námestie 4

Pozsony 51i Posta

Pečnianska 13

Pozsony 52i Posta

Jiráskova 5

Pozsony 53i Posta

Einsteinova 18

Pozsony 54i Posta

Pajštúnska 7

Pozsony 55i Posta

Furdekova 16

Pozsony 56i Posta

Holíčska 11

Pozsony57i Posta

Jasovská 3A

Pozsony 59i Posta

Balkánska 102

Pozsonyi Posta

Bojnická 14

Pozsony Főváros Főpolgármesteri Hivatala

Prímás tér 1

Nemzetiség

Nemzetiségi összetétel változása számokban
magyarok
szlovákok
ruszinok
romák
ukránok
csehek
németek
lengyelek
egyéb
ismeretlen
1880
1910
1921
1991
2001
2011
Nemzet Arány
magyarok 10014 15%
szlovákok 14095 21%
ruszinok 0 0%
romák 0 0%
ukránok 0 0%
csehek 0 0%
németek 35740 54%
lengyelek 0 0%
egyéb 6273 9%
ismeretlen 0 0%
összlétszám 66122
magyarok 37668 36%
szlovákok 22708 22%
ruszinok 17 0%
romák 47 0%
ukránok 0 0%
csehek 1508 1%
németek 39818 38%
lengyelek 115 0%
egyéb 3015 3%
ismeretlen 0 0%
összlétszám 104896
magyarok 4589 18%
szlovákok 14894 58%
ruszinok 0 0%
romák 0 0%
ukránok 0 0%
csehek 0 0%
németek 5155 20%
lengyelek 0 0%
egyéb 910 4%
ismeretlen 0 0%
összlétszám 25548
magyarok 20314 5%
szlovákok 401847 91%
ruszinok 261 0%
romák 561 0%
ukránok 420 0%
csehek 9970 2%
németek 1263 0%
lengyelek 369 0%
egyéb 1463 0%
ismeretlen 5729 1%
összlétszám 442197
magyarok 16444 4%
szlovákok 391760 91%
ruszinok 466 0%
romák 421 0%
ukránok 458 0%
csehek 7970 2%
németek 1206 0%
lengyelek 346 0%
egyéb 641 0%
ismeretlen 8960 2%
összlétszám 428672
magyarok 14119 3%
szlovákok 373571 91%
ruszinok 747 0%
romák 370 0%
ukránok 454 0%
csehek 5445 1%
németek 963 0%
lengyelek 404 0%
egyéb 5139 1%
ismeretlen 10016 2%
összlétszám 411228
Mai közigazgatás

Választások

Választások eredményeinek változása százalékban
Párt neve Voksok Arány
VPN
111114 38.29%
SNS
51133 17.62%
KSČ
43216 14.89%
KDH
33963 11.70%
DS
12972 4.47%
SZ
12436 4.29%
Együttélés-MKDM
6616 2.28%
SSL
5958 2.05%
SD
4950 1.71%
HČSP
3564 1.23%
SPV
1700 0.59%
Egyéb
2577 0.89%
Érvényes szavazatok 290199
HZDS
76751 30.05%
SNS
44511 17.43%
SDĽ
36727 14.38%
ODÚ
17488 6.85%
DS-ODS
17281 6.77%
KDH
17231 6.75%
SDSS
10888 4.26%
SKDH
9404 3.68%
SZS
7360 2.88%
Együttélés-MKDM
6103 2.39%
SZ
3837 1.50%
Magyar Polgári Párt
1554 0.61%
KSS
1188 0.47%
Egyéb
5050 1.98%
Érvényes szavazatok 255373
HZDS-RSS
59530 25.45%
43062 18.41%
SP-VOĽBA
32481 13.88%
KDH
29065 12.42%
SNS
21324 9.11%
DS
13626 5.82%
ZRS
9337 3.99%
MK
7981 3.41%
NS
5405 2.31%
SPK
3602 1.54%
KSS
3278 1.40%
KSÚ
2857 1.22%
HZPCS
1607 0.69%
Egyéb
790 0.34%
Érvényes szavazatok 233945
SDK
137377 46.31%
HZDS
55909 18.85%
SDĽ
47516 16.02%
SNS
21592 7.28%
SOP
17748 5.98%
MKP
8251 2.78%
KSS
4037 1.36%
NSK
1243 0.42%
Egyéb
2959 1.00%
Érvényes szavazatok 296632
SDKU
93662 35.51%
SMER
32450 12.30%
HZDS
32189 12.20%
KDH
20051 7.60%
ANO
19006 7.21%
MKP
15824 6.00%
KSS
10126 3.84%
SNS
9090 3.45%
SDA
7987 3.03%
HZD
7688 2.91%
PSNS
4591 1.74%
SDĽ
2597 0.98%
SZS
2545 0.96%
OKS
2083 0.79%
ZAR
1130 0.43%
Egyéb
2748 1.04%
Érvényes szavazatok 263767
SDKU DS
82764 38.75%
SMER
43489 20.36%
KDH
17095 8.00%
SNS
16892 7.91%
SF
13696 6.41%
ĽS HZDS
13480 6.31%
MKP
11167 5.23%
KSS
6024 2.82%
ANO
3035 1.42%
OKS
1451 0.68%
NADEJ
939 0.44%
Egyéb
3568 1.67%
Érvényes szavazatok 213600
SDKU DS
70872 29.45%
SMER
57304 23.82%
SaS
43416 18.04%
Most-Híd
20291 8.43%
KDH
19724 8.20%
SNS
8452 3.51%
ĽS HZDS
6276 2.61%
SDĽ
4566 1.90%
Únia
2475 1.03%
Paliho Kapurkova
1685 0.70%
MKP
1606 0.67%
LSNS
1436 0.60%
Egyéb
2514 1.04%
Érvényes szavazatok 240617
SMER SD
73154 30.70%
SaS
34698 14.56%
SDKU DS
33520 14.07%
KDH
22653 9.51%
OĽaNO
22030 9.24%
Most-Híd
18614 7.81%
SNS
8244 3.46%
Zmena zdola DU
7052 2.96%
99 Percent
3130 1.31%
LSNS
2163 0.91%
SSS NM
1975 0.83%
SZ
1709 0.72%
MKP
1557 0.65%
SF
1208 0.51%
NaS ns
1100 0.46%
PaS
1064 0.45%
ĽS HZDS
1060 0.44%
KSS
965 0.40%
Egyéb
2395 1.01%
Érvényes szavazatok 238291
SaS
68767 26.71%
SMER SD
46937 18.23%
OĽANO-NOVA
36614 14.22%
Most-Híd
22931 8.91%
#SIEŤ
17413 6.76%
SME RODINA
17384 6.75%
SNS
14871 5.78%
LSNS
10656 4.14%
KDH
10406 4.04%
SKOK!
3528 1.37%
SZS
1854 0.72%
MKP
1536 0.60%
SDKU DS
1140 0.44%
Egyéb
3468 1.35%
Érvényes szavazatok 257505
Pozsony I járás
Szlovákia

Bejelentések